Családi koprodukciónak és a véletlenek szerencsés egybeesésének köszönhetően jött létre az Ezüstcipő Focisuli Alapítvány, aminek berkein belül ma már közel ötven hallássérült gyerek rúgja a labdát heti rendszerességgel. Úgy tűnik, az ifjoncokra az idei szezonban egy egészen komoly feladat is vár: közülük kerülhetnek ki azok, akik a Bajnokok Ligájának lebonyolítását labdaszedőként segíthetik.
Az Ezüstcipő története nagyjából tíz éve indult, köszönhetően egy rádióműsornak, amit véletlenül hallgatott meg Fekete László édesanyja. Ez indította be azt a folyamatot, aminek végeredménye egy különleges focisuli lett. „A műsorban egy jeltolmáccsal beszélgettek, aki elmondta, hogy a jelnyelvet a hallók sajnos alig ismerik. Én akkoriban még fociztam, de már a pályám végén jártam, amivel édesanyám is tisztában volt. Tudta azt is, hogy már gondolkodom a labdarúgás utáni életemen, így felhívta a figyelmem a jeltolmácsolásra” – emlékszik vissza Fekete László. Mivel az egykori focista szimpatizált édesanyja ötletével, elkezdett a témának utánajárni, majd eljutott a Hallatlan Alapítványhoz, ahol jelnyelvi tolmácsokat képeztek.
„Náluk először egy alapfokú, majd egy középfokú képzést végeztem el, és egyre közelebb kerültem a hallássérült emberekhez. Idővel elkezdtem siket közösségekbe is járni, és felkeresni iskolákat. Itt szólt közbe ismét a véletlen, ugyanis úgy adódott, hogy az egyik intézményben ’betévedtem’ egy tesiórára. Ott eszméltem rá, hogy a gyerekek rajongnak a fociért, és a sportteljesítményük sem marad el a halló gyerekekétől. Miután beszéltem a tanárokkal, megtudtam, hogy külön edzéseket nem tudnak nekik tartani, arra sem helyszínük, sem forrásuk nincs. Az élményeimet elmeséltem édesapámnak is, aki az Újpesti Dózsa 21-szeres válogatott labdarúgója volt, és az 1978-79-es idényben Európa második legjobb góllövőjeként Ezüstcipőt kapott. Ő javasolta, hogy indítsunk egy focisulit kifejezetten hallássérült gyerekeknek. El is kezdtünk szervezkedni, de pár hónappal később édesapámat elvesztettük, így az ötletet egyedül vittel tovább.”
Lépésről lépésre
László a tervezési fázisban két olyan intézménybe kopogtatott be, amelyben hallássérült gyerekek tanultak. Az egyik a Hallássérültek Budapesti Tanintézete volt, a másik pedig a Dr. Török Béla Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény. „Mindkét helyen megkerestem az intézményvezetőt, és elmondtam: szeretnék indítani egy focisulit hallássérült gyerekeknek. Először csodálkoztak ezen, de aztán elindult a beszélgetés, és megtaláltuk a közös hangot. Tudtam, hogy az ilyen intézményekben a gyerekek többsége bentlakásos tanuló, aki haza csak hétvégén megy, így ennek mentén kezdtünk el gondolkodni. Például egyértelmű volt, hogy a focisuli csak akkor lesz működőképes, ha az edzéseket helyben tartjuk, vagy valahol az intézmények közelében. A megoldás végül az lett, hogy a BVSC-Zugló pályáján kezdtünk el edzeni. A gyerekek fuvarozásban nagy segítséget jelentett, hogy 2018-tól – köszönhetően egy sporttámogatásnak – lett egy kisbuszunk.”
Fotó: Ezüstcipő Focisuli
Az új jármű azért volt kulcsfontosságú, mert a focisuliba egyre több gyerek járt, így nehéz lett a fuvarozásuk. „Emlékszem, kezdetben csak hárman-öten vettek részt az edzéseken, sőt még az is megesett, hogy a pályán csupán egyetlen siket fiúval lábteniszeztem. Ehhez képes ma már ötvenen járnak hozzánk, nagyrészt olyan intézményből, ami bentlakásos. A fiúk 7-14 évesek, az edzéseket pedig korcsoportokra bontva tartjuk nekik. A legnagyobbak hétfőn jönnek, kedden pedig együtt edz a középső korosztály és azok a nagyobbak, akik még nem annyira ügyesek. A csütörtök a legkisebbekké, aznap velük foglalkozunk. A focisulival azt szeretnénk elérni, hogy mindent, amit az ép hallású gyerekek megkaphatnak a labdarúgástól, azt megkaphassák hallássérültek is. A srácok már részt vesznek az iskolák közötti futballtornákon is, amik integráltak. Külön öröm, hogy közülük már négyen is vannak, akik pályájukat hivatalos focicsapatban folytatták.”
Fotó: Ezüstcipő Focisuli
László a hallássérült gyerekekkel másképp kommunikál a pályán, mint a hallókkal, aminek érthető oka van: ők az edzéseken általában nem viselik a hallókészüléküket és az implantátumuk külső egységét (ez a testi kontaktusok miatt veszélyes lenne), így a hallásmaradványukat sem tudja semmi felerősíteni. Emiatt van az, hogy Lászlónak edzőként a látóterükben kell lennie, és onnan kell nekik integetnie. A másik megoldás – de ez csak teremben működik –, hogy erősen kell dobognia a lábával a földön. Itt érdekesség – és ez vélhetően a hallássérülést kompenzálandó van így –, hogy a gyerekeknek jellemzően kiemelkedően nagy a látóterük és jó a perifériás látásuk, és zárt térben kiválóan tudják detektálni a dobogást. Fantasztikus lehetőség náluk a jelnyelv is, amin nagy távokról is könnyebben megértetik egymást, mint a nagy zajban szimpla mutogatással kommunikáló hallók. László a figyelemfelhívást segítendő egy speciális, felkarra helyezhető eszközt is kifejlesztett, ami célzottan rezegtethető. Ezzel lehet üzenni akár egy-egy játékosnak, akár mindenkinek egyszerre. Különösen olyan helyzetekben jelent ez hatalmas segítséget, amikor a pályán az edző nem tud a gyerekek látóterében lenni, de el kell érnie, hogy rá figyelnek.
Lehetőség mindenkinek
Az Ezüstcipő Focisuli a gyerekeknek olyan programokat is szervez, amelyek túlmutatnak az edzéseken és a mérkőzéseken. „Az a célunk, hogy a hallássérült gyerekek előtt a lehető legjobban kinyissuk a világot. Mert hiába próbálnak intézményeik mindent megtenni ezért, azt az életet, amit egy átlagos gyerek családi környezetben élhet, nehéz pótolni. Emiatt számít sokat, hogy rajtunk keresztül számos programon részt vehetnek. Megnézhették például a Puskás, a musicalt akadálymentesen, jeltolmács közreműködésével. Voltak már egészen különleges élményeik is. Például 2019-ben ők kísérhették be Uruguay válogatottját a Puskás Aréna nyitómeccsere. Három évvel később az volt hatalmas élmény, hogy ők vezethették be a stadionba a magyar és a francia válogattat. Jelenlétük egyfajta érzékenyítés is, hiszen így a sportolók is láthatják, hogy ezt a fontos munkát hallássérültek is tökéletesen végezhetik. Emlékszem, hogy a Puskás Aréna nyitómeccsén Luis Suárez is felfigyelt a gyerekekre, amikor észrevette, hogy fülesük van. Ebből tudta meg, hogy hallássérültek.”
Fotó: Ezüstcipő Focisuli
A kis focisták néhány éve az utánpótlás Európa-bajnokság ír-magyar mérkőzésén labdaszedőként is bemutatkozhattak, amit szintén imádnak. Ez a meccs Felcsúton volt, de azóta a gyerekek már a Puskás Arénában is szedtek többször labdát. Idén ezen a területen komoly előrelépése készülnek, ugyanis úgy tűnik, hogy a Bajnokok Ligája-döntőjén – ezt a Puskás Arénában tartják májusban – ők lehetnek a labdaszedők. Erről a kérdésről még zajlanak az egyeztetések, de úgy tűnik, nyitott rá a Magyar Labdarúgó-szövetség és az UEFA Foundation for Children nevű, hátrányos helyzetű fiatalak segítő alapítványa is. Fekete László kiemeli, hogy ez nemcsak a gyerekeknek lenne hatalmas élmény, hanem nagy üzenet lehet a világnak és annak a 300 millió embernek is, aki hallássérült.
