Vaskó Makkának az éneklés lételeme, már akkor énekesnő szeretett volna lenni, amikor négyéves kislányként bekerült a vakok óvodájába, majd iskolájába. Rengeteget dolgozott azért, hogy álmait valóra váltsa, és amikor tizenhárom éve megismerkedett a Nem Adom Fel Alapítvánnyal, aminek énekese lett, már semmi nem állhatott ennek útjába.
Vaskó Mária szerepel a személyi igazolványában, de már mindenki Vaskó Makkaként ismeri. Ez a név hatalmas eszmei értéket képvisel, kilencéves unokaöccse szólította így először. A kisfiúnak ez volt az első szava, Marcsinak pedig ez lett művészneve. A Nem Adom Fel Együttes énekesnője a Szabolcs megyei Rakamazon töltötte élete első időszakát, négyéves volt, amikor Budapestre került. „A vakok óvodájába és iskolájába jártam, ahová édesanyám nem akart elengedni. El volt keseredve, de én azzal vigasztaltam: ne sírjon, mert ha felnövök, énekesnő leszek. Küzdöttem az álmaimért, és ugyan autodidakta módon, de mindent megtettem a sikerért. A nagynénémtől rengeteg segítséget kaptam, ő volt az, aki énekelni tanított. Áttörést az hozott, hogy 2001-ben megnyertem egy országos tehetségkutatót, aminek zsűrijében Müller Péter, Katona Klári és Benkő László ült. Laci bácsi akkor mondta nekem azt, hogy ha nem adom fel, találkozunk még a szakmában. Ugyan jóval később, de így is lett: amikor 2020-ban életében utoljára színpadra állt, velünk játszott a Nem Adom Fellel az Akváriumban. Amikor két hónappal később elvesztettük, együttesünk vezetője, Kiss Barna írt neki egy emlékdalt Ottali címmel, ami az albumomon jelent meg.”
Makka 2012-ben került kapcsolatba a Nem Adom Fel Alapítvánnyal, de első körben nem az éneklés, hanem a munkája miatt. „Akkortájt kezdtem el hátrányos helyzetű gyerekek integrálásával foglalkozni, és az együttesnek hatalmas rajongója lettem. Szerettem volna közéjük tartozni, de erre esélyt sem láttam. A helyzet akkor változott, amikor elkezdtem beszélgetni Kiss Barnával, aki a legjobb barátom, úgymond a mentorom lett. Az együttessel folyamatosan koncertezünk, volt már fellépésük a Papp László Budapest Sportarénában és a Nemzeti Színházban is Presser Gáborral. Fellépek szólóban is, álltam úgy már színpadon például Lábas Vikivel a Margaret Islandből, Fehér Balázzsal a Carbonfools-ból, volt már mellettem Lovasi András is. Kiss Barnával is vannak olyan közös projektjeink, amelyek túlmutatnak a Nem Adom Felen. Nemrég például összeállítottunk egy zenész színdarabot a dalaimból. Ez lett a Vakon Benned című kétfelvonásos tragikomédia, amivel jártunk Erdélyben is. Ebben a darabban azt szeretnénk megmutatni, hogy látássérültként is lehet teljes életet élni. Nemrég egykori iskolámban is adtam jótékonysági koncertet. Ilyen eseményeken máshol is részt veszek, fontos feladatnak tartom ezeket is.” Makka azt vallja, hogy a vak embereknek meg kell próbálniuk úgy élniük, mintha látnának. Az ő látása például 2 százalékos, 17 éves koráig pedig teljesen vak volt. Ennek ellenére – hacsak nincs teljesen ismeretlen terepen – nem használ fehér botot, és a főzéshez sincs semmilyen speciális eszköze, például vízszintmérője.
Együtt mindenkiért
Bár Makkának az éneklés lételeme, erősen kötődik munkahelyéhez is. Huszonhárom éve dolgozik a Kézmű-, Erfo-, Főkefe cégcsoportnál, ahol most ő a vállalatért és társadalomért felelős kommunikációs munkatárs. „A sajtómegjelenések koordinálása mellett a feladatköröm fontos része a látássérültek integrálása, segítése. Részt veszek élelmiszer-adományok kiosztásában, ami az Élelmiszerbankon keresztül történik. Jelen vagyok akkor is, ha a sorstársaknak segítsége van szükségük bármilyen hivatalos ügyintézéshez. Rengeteg feladatot elvállalok, sokszor már azt sem tudom, mi tartozik a munkakörömbe. Egyszerűen imádom a munkám, és azt, hogy a kollégáim tele vannak szeretettel. A cégünk minden szempontból támogató, nekik köszönhetően jelenhetett meg a szólólemezem, és készülhetett el két videóklipem is.”
Az énekesnő részt vesz szemléletformáló programokban is, de azt mindig a zenéléshez köti. Ekként tekint az új színdarabra is, amivel iskolákat is felkerestek. A dalok közben Makka igyekszik kommunikálni a közönséggel, a gyerekeknek például elmeséli, hogy látássérültként miként készül fel egy koncertre. Sokan megkérdezik tőle azt is, hogy vakként hogyan tud mozogni és táncolni a színpadon, átadni magát a zenének. Az énekesnő fiatalokat is szívesen mentorál, sok ilyen megkeresést kap. A rengeteg teendő egyetlen dolgot viszont soha nem írhat felül: azt is időt, amit az unokaöccsével tölt. Ez jelenti számára a legnagyobb örömet – úgy szereti Andriskát, mintha a saját gyereke lenne.
