null

„Bízunk benne, hogy a handbike nálunk is meghonosodhat”

Balesete után ismerkedett meg a handbike-kal, és azóta szinte elválaszthatatlan tőle, azzal jár munkába és ügyeket intézni, időnként pedig hazai és külföldi versenyekre is benevez. Lévai Endre igyekszik segíteni, hogy a kerékpárhoz hasonló, de háromkerekű közlekedési eszközt itthon is több mozgássérült használhassa.

Lévai Endre a Suhanj! Alapítványon keresztül ismerte meg handbike-ot, azaz kézikerékpárt, és egyből bele is szeretett. „Korábban nem is hallottam erről az eszközről, és a mozgássérültségről sem tudtam sokat. Ez akkor változott, amikor egy autóbalesetben súlyosan megsérültem, és elvesztettem az egyik lábam térd fölött – azóta járok művégtaggal. A kézikerékpárt akkor láttam először, amikor a felépülésem után kimentem egy margitszigeti rendezvényre, amit a Suhanj! szervezett. A résztvevők főképp futottak, de volt, aki hozott egy handbike-ot, hogy azzal is lehessen tekerni a többiek mellett. A kézikerékpárt hozzám igazították, hogy kipróbálhassam, én pedig azonnal a rajongója lettem. Ez az eszköz ugyanúgy 24 sebességes, mint a biciklik többsége, csak három keréktárcsája és racsnija van. Az én handbike-omat már mi csináltuk – elsősorban kerékpáralkatrészekből – a Merek Gurulóműhelyében, ahol műszerészként dolgozom. Itt a balesetem után helyezkedtem el, azóta is itt dolgozom. Az induláskor a műhely még nem a mai formájában működött, de már akkor is foglalkoztunk karbantartással, javítottunk például kerekesszékeket.”

Endre a Suhanj! Alapítvánnyal elkezdett versenyezni is. Indult például a nagyatádi Ironmanen, ahol a 42 kilométeres futótávot tette meg handbike-kal. „Ezen a megmérettetésen a csapat fele mozgássérült volt, a másik fele ép. Fantasztikus érzés volt részt venni a versenyen, érezni, hogy a kézikerékpárral kicsit talán gyorsabban is tudok menni, mint a futók. Egyedül a legjobbak hagytak le. Nemrég részt vettem ezzel a szerkezettel a Vivicittán is, ahol harmadik lettem. Ehhez persze tudni kell, hogy a hazai versenyekre fekvőkerékpárral csak kevesen neveznek be, általában csak hat körüli a létszám ebben a kategóriában. Ettől függetlenül szeretem a versenyeket, ott voltam a legutóbbi Ultrabalatonon is. A kézikerékpár nálam része a mindennapoknak is. Hétvégente szinte mindig kimegyek a Margitszigetre, nagyon szerek ott tekerni, a középső részen. Rendszeresen megteszek maratoni távot is. A szigeten akaratomon kívül váltam népszerűvé, már rengeteg futó és biciklis ismer, és beszélget velem. A munkába is mindig handbike-kal járok, mert ez egy fantasztikus közlekedési eszköz. Egyszerűen nem lehet olyan hideg, vagy annyira esős idő, hogy másképp érkezzek a műhelybe. Ezt a szerkezetet könnyű tekerni és nagyon gyors, hihetetlen szabadságérzetet ad nekem. Segíti azt is, hogy egyenrangúnak érezzem magam másokkal. A handbike-kal járok bevásárolni és ügyeket intézni, a használata – mivel ugyanúgy le lehet lakatolni, mint a kerékpárokat – sehol nem okoz gondot. Egyedül otthon kell rá külön figyelnem, mert ott fel kell cipelnem hat lépcsőn ahhoz, hogy tárolni tudjam beltéren."

Kézikerékpárjával Endre már nemzetközi terepen is kipróbálta magát. A berlini maratonon például kétszer is elindult: elképesztő élmény volt számára, hogy azon nagyjából kétszázan vettek részt kézikerékpárral. Az ilyen megmérettetések után az izomláz mondhatni rendszeres, de a handbike mindennapi használata egyáltalán nem megterhelő, ott a szerkezet ugyanolyan közlekedési eszköz, mint sokaknak a hagyományos kerékpár. Ennek ellenére itthon kevesen használják, pedig nem sokkal drágább, mint egy jobb kerékpár. „Azt látjuk, hogy a szerkezet Nyugat-Európában jóval elterjedtebb, sokan tekernek vele kerekesszék helyett is. Van elektromos változata, ebben is hasonlít a hagyományos kerékpárhoz. Bízunk benne, hogy legalább a klasszikus handbike meghonosodhat nálunk is. Segíti ezt, hogy a Merek Sportegyesület nemrég tőlünk is rendelt egyet, amit már el is kezdtük építeni a Gurulóműhelyben – hamarosan el is készül. Reméljük, hogy sokan kipróbálják, megszeretik. A jelentkezőkkel szívesen kijárunk akár a Margitszigetre is, hogy az élményt minél jobban átélhessék.”

„Jó érzés, hogy a korábbi vásárlóim máig megismernek, megkérdezik, hogy vagyok”

Ugyan a sorsjegyárusítói munkát csak fél éve kezdte meg a karitatív hálózatnál, de a nemzeti lottótársasággal már régóta kapcsolatban állt, mert családi élelmiszerüzletükben magánlottózó is működött, később pedig klasszikus lottózóban is dolgozott. Bóta Noémi konduktorként szerzett diplomát, de azon a területen csak néhány évig dolgozott, hamar bevonzotta a kereskedelem.

Elolvasom

„Az előítéletek szerepet játszottak abban, hogy doktori rövidítést akartam a nevem elé”

Bár általános iskolai osztályfőnöke azt javasolta, legyen kefekötő, ő inkább a gimnáziumot, majd a jogi egyetemet választotta. Ő volt Magyarországon az első oktató, aki államilag elismert adatvédelmi tisztviselőket képzett. Később letette a mesterséges intelligencia és technológiai jogi szakvizsgát, nemrég pedig csatlakozott az Ability Fashion csapatához is. Dr. Bölcskei Krisztián hisz abban, hogy az akadályok mozgássérültként is legyőzhetőek.

Elolvasom

„Pár hét után már rutinosan fogadtam vásárlóimat az állomáshelyemen”

Súlyos hallássérülése miatt csak akkor tud jól kommunikálni az emberekkel, ha azok szemben állnak vele, de barátai és vásárlói tisztában vannak ezzel, így eleve úgy lépnek sorsjegyárusítói asztalához, hogy ne okozzon számára nehézséget a szájról olvasás. Budvig Gabriella régóta értékesít sorjegyeket, vevőinek egy részével már évtizedes az ismeretsége.

Elolvasom