Balesete után ismerkedett meg a handbike-kal, és azóta szinte elválaszthatatlan tőle, azzal jár munkába és ügyeket intézni, időnként pedig hazai és külföldi versenyekre is benevez. Lévai Endre igyekszik segíteni, hogy a kerékpárhoz hasonló, de háromkerekű közlekedési eszközt itthon is több mozgássérült használhassa.
Lévai Endre a Suhanj! Alapítványon keresztül ismerte meg handbike-ot, azaz kézikerékpárt, és egyből bele is szeretett. „Korábban nem is hallottam erről az eszközről, és a mozgássérültségről sem tudtam sokat. Ez akkor változott, amikor egy autóbalesetben súlyosan megsérültem, és elvesztettem az egyik lábam térd fölött – azóta járok művégtaggal. A kézikerékpárt akkor láttam először, amikor a felépülésem után kimentem egy margitszigeti rendezvényre, amit a Suhanj! szervezett. A résztvevők főképp futottak, de volt, aki hozott egy handbike-ot, hogy azzal is lehessen tekerni a többiek mellett. A kézikerékpárt hozzám igazították, hogy kipróbálhassam, én pedig azonnal a rajongója lettem. Ez az eszköz ugyanúgy 24 sebességes, mint a biciklik többsége, csak három keréktárcsája és racsnija van. Az én handbike-omat már mi csináltuk – elsősorban kerékpáralkatrészekből – a Merek Gurulóműhelyében, ahol műszerészként dolgozom. Itt a balesetem után helyezkedtem el, azóta is itt dolgozom. Az induláskor a műhely még nem a mai formájában működött, de már akkor is foglalkoztunk karbantartással, javítottunk például kerekesszékeket.”
Endre a Suhanj! Alapítvánnyal elkezdett versenyezni is. Indult például a nagyatádi Ironmanen, ahol a 42 kilométeres futótávot tette meg handbike-kal. „Ezen a megmérettetésen a csapat fele mozgássérült volt, a másik fele ép. Fantasztikus érzés volt részt venni a versenyen, érezni, hogy a kézikerékpárral kicsit talán gyorsabban is tudok menni, mint a futók. Egyedül a legjobbak hagytak le. Nemrég részt vettem ezzel a szerkezettel a Vivicittán is, ahol harmadik lettem. Ehhez persze tudni kell, hogy a hazai versenyekre fekvőkerékpárral csak kevesen neveznek be, általában csak hat körüli a létszám ebben a kategóriában. Ettől függetlenül szeretem a versenyeket, ott voltam a legutóbbi Ultrabalatonon is. A kézikerékpár nálam része a mindennapoknak is. Hétvégente szinte mindig kimegyek a Margitszigetre, nagyon szerek ott tekerni, a középső részen. Rendszeresen megteszek maratoni távot is. A szigeten akaratomon kívül váltam népszerűvé, már rengeteg futó és biciklis ismer, és beszélget velem. A munkába is mindig handbike-kal járok, mert ez egy fantasztikus közlekedési eszköz. Egyszerűen nem lehet olyan hideg, vagy annyira esős idő, hogy másképp érkezzek a műhelybe. Ezt a szerkezetet könnyű tekerni és nagyon gyors, hihetetlen szabadságérzetet ad nekem. Segíti azt is, hogy egyenrangúnak érezzem magam másokkal. A handbike-kal járok bevásárolni és ügyeket intézni, a használata – mivel ugyanúgy le lehet lakatolni, mint a kerékpárokat – sehol nem okoz gondot. Egyedül otthon kell rá külön figyelnem, mert ott fel kell cipelnem hat lépcsőn ahhoz, hogy tárolni tudjam beltéren."
Kézikerékpárjával Endre már nemzetközi terepen is kipróbálta magát. A berlini maratonon például kétszer is elindult: elképesztő élmény volt számára, hogy azon nagyjából kétszázan vettek részt kézikerékpárral. Az ilyen megmérettetések után az izomláz mondhatni rendszeres, de a handbike mindennapi használata egyáltalán nem megterhelő, ott a szerkezet ugyanolyan közlekedési eszköz, mint sokaknak a hagyományos kerékpár. Ennek ellenére itthon kevesen használják, pedig nem sokkal drágább, mint egy jobb kerékpár. „Azt látjuk, hogy a szerkezet Nyugat-Európában jóval elterjedtebb, sokan tekernek vele kerekesszék helyett is. Van elektromos változata, ebben is hasonlít a hagyományos kerékpárhoz. Bízunk benne, hogy legalább a klasszikus handbike meghonosodhat nálunk is. Segíti ezt, hogy a Merek Sportegyesület nemrég tőlünk is rendelt egyet, amit már el is kezdtük építeni a Gurulóműhelyben – hamarosan el is készül. Reméljük, hogy sokan kipróbálják, megszeretik. A jelentkezőkkel szívesen kijárunk akár a Margitszigetre is, hogy az élményt minél jobban átélhessék.”
