Hétköznapjain a látássérült gyermekek nevelésére fókuszál, az ő szabadidős programjait szervezi, de arra is jut ideje, hogy a fogyatékossággal élők sportolásával általában is foglalkozzon. Benedek Richárd a FODISZ Fogyatékosok Diáksportjáért Díj aranyfokozatát is átvehette, de a legnagyobb örömmel az tölti el, ha látja, hogy korábbi tanítványa jól boldogul az életben.
A véletlen sodorta vak- és gyengénlátó gyerekek közé, de ezt egy percig sem bánta, később miattuk szerzett diplomát, majd kezdett egyre intenzívebben foglalkozni a fogyatékos sportágakkal. „Azt szoktam mondani, hogy engem fentről vezettek ide, hogy megtaláljam a hivatásomat. Vidéken nőttem fel, a ’90-es évek elején és közepén egy cipőgyárban dolgoztam, aztán munkanélkülivé váltam, sportolni kezdtem. A mellettünk lévő településen lett volna egy testnevelőtanári állás, nekem pedig azt javasolták, jelentkezzek rá. Akkor még el lehetett helyezkedni ilyen munkakörben képesítés nélkül is, azzal a feltétellel, hogy a szükséges végzettséget idővel megszerzem. El is mentem az iskolába, de a címet elnéztem, és betévedtem a szomszédos gyógypedagógiai intézetbe. Bár oda váratlanul érkeztem, nagyon megörültek nekem, egyből leültettek és elmondták, hogy éppen felvettek öt embert, de az elérhetőségemet elkérték, és megígérték, jelentkeznek, ha ismét lesz állás. Két hét múlva kerestek meg azzal, akkor újból van felvétel. Így kerültem a gyógypedagógiai területre” – meséli Benedek Richárd.
Huszonöt év törődés
A nevelőtanár három évig dolgozott a vidéki intézetben, majd a fővárosi Vakodában helyezkedett el, mai hivatalos nevén a Vakok Óvodája, Általános Iskolája, Szakiskolája, Készségfejlesztő Iskolája, EGYMI, Kollégiuma és Gyermekotthonában. Ezt követően szerezte meg gyógypedagógusi diplomáját, hivatása mellett pedig azóta is kitart. „Huszonöt éve dolgozom a Vakodában kollégiumi nevelőtanárként, a fő feladatom a gyerekek szabadidejének megszervezése. Ennek részeként tanulóköröket tartok, a gyerekeket önálló életvitelre nevelem, tanítok nekik közlekedést, önkiszolgálást. A lényeg, hogy segítsem a fiatalok fejlődését, társadalmi integrációját, olyan készségek, képességek kialakítását, amelyek sikeressé teszik őket az iskola elvégzése után” – emeli ki a pedagógus. Hozzáteszi, hogy a sportnak komoly szerepe van a gyerekek fejlődésben, későbbi sikereiben. Állóképességet, céltudatosságot, kitartást és akaraterőt ad nekik, lehetővő teszi, hogy kilépjenek a komfortzónájukból.
Tandemkerékpárral a vak- és gyengénlátó gyerekek is átélhetik a kerékpározás örömét
A nevelőtanár legnagyobb sikerként azokat a helyzeteket éli meg, amikor korábbi diákjaival évekkel később találkozik, és látja, hogy az életben jól boldogulnak, munkájuk van, családot alapítanak, gyerekeket nevelnek, a társadalomba remekül integrálódtak. Gyakran előfordul, hogy a rádióban is meghallja egyik volt tanítványa hangját, mert az műsorvezetőként dolgozik. Büszke azokra a sikerekre is, amelyeket a Vakodában a focicsapattal értek el: ezzel a sportággal évekig ő foglalkozott az iskolában, részt vettek a vakok nemzetközi sportszövetségének versenyein is, ahol egyszer harmadikok lettek. Az is jó érzéssel tölti el, amikor látja azokat a fiatalokat, akik náluk kezdtek el sportolni, a mozgást pedig a későbbiekben sem hagyták abba. És itt nem csak a versenysportokról van szó, hanem arról is, hogy a látássérült fiatalok életébe beépüljön a sport szeretete, találjanak rá lehetőséget az iskola elvégzése után is.
Nyitott kapuk
A nevelőtanár alelnöke a Fogyatékkal Élők Budapesti Sportszövetségének is (FEBSSZ), abban a minőségében nem csak látássérült fiatalokkal foglalkozik, hanem minden fogyatékossági kategóriával, köztük mozgáskorlátozottakkal, értelmileg akadályozottakkal, hallássérültekkel is. A cél, hogy mindenkinek biztosítsanak sportolási lehetőséget, függetlenül a fogyatékosság típusától. Benedek Richárd arra is figyel, hogy a parasportokat a többségi társadalommal is megismertesse.
„Az érzékenyítés nagyon fontos, emiatt igyekszünk megjelenni minden fővárosi sporteseményen, mi is szervezünk integrációs sportnapokat. Ezeken bemutatjuk a fogyatékos sportokat, így a vakpingpongot, a mozgássérült asztaliteniszt, a bocciát, az értelmi fogyatékosok karatéját. Az épek több módon is bekapcsolódhatnak a munkánkba. Egyrészt az érettségihez kapcsolódó 50 órás önkéntes munka keretében, másrészt egyszerű önkéntesként is. Például ha elmegyünk egy úszóversenyre vagy asztalitenisz-versenyre, akkor időmérőként segíthetnek nekünk. Sokan családi vonalon kapcsolódnak hozzánk amiatt, mert van fogyatékossággal élő családtagjuk, barátjuk, ismerősük. A programokon is sok érdeklődővel találkozunk, velük is tudunk beszélgetni” – mondja Benedek Richárd.
A nevelőpedagógus évek óta Mikulás a sportszövetségének Mikulás Kupa úszóversenyén, az arany-, ezüst- és bronzérmeket ő akasztja a versenyzők nyakába. Ezen a rendezvényen életkortól függetlenül vesznek részt értelmi akadályozottsággal élő, mozgássérült, látás- és hallássérült személyek. A lényeg itt sem csak a sportteljesítmény, hanem az, hogy mindenki jól érezze magát.
