Daganatos betegsége miatt komoly műtéteken van túl és csípőprotézisre is vár, de ettől függetlenül vidám és optimista, csakis előre tekint. Operációi után hamar elkezdett munkát keresni, idén nyáron pedig el is helyezkedett a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál. Czidlina Ildikó értékesítőasztala egy váci szupermarketben áll, vásárlóit ott várja nap mint nap.
Czidlina Ildikó idén augusztusban – néhány hetes betanulási időszak után – kezdte meg a sorsjegyárusítói munkát a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, de a kereskedelemben már korábban is otthonosan mozgott. Kilenc évig vezetett egy komáromi gyógynövényboltot, amit csak azért hagyott ott, mert három éve Vácra költözött a családjával. Az ezt követő időszak nehéz volt, az álláskeresésnél folyamatosan falakba ütközött. „A munkakeresést még egészségesen kezdtem meg, lelkesen és bízva abban, hogy az elmúlt közel 40 évben szerzett tudásom és tapasztalatom, tenni akarásom érték lehet valahol, de sajnos azzal szembesültem, hogy 56-57-58 évesen már nem vagyok a munkaadók álma. Ezt követően érkeztek az egészségügyi kihívások – daganatos betegséget diagnosztizáltak nálam, és kiderült, hogy a régóta tartó csípőproblémám miatt protézisre lesz szükségem –, amelyek átszínezték kicsit a képet. De hiába hittem azt, hogy megváltozott munkaképességűként majd könnyebben találok tartalmas munkát, sajnos nem így lett.”
Ildikó felidézi, hogy hiába adta be a pályázatát rengeteg helyre, nem talált megfelelő állást, hosszú ideig csak abból volt bevétele, hogy vállalkozóként hennafestéssel foglalkozott. Ezért is örült meg nagyon a lottótársaság karrierportáljától érkező hírlevélnek, benne a sorsjegyárusi pozícióval. „Nagyon hálás vagyok azért, hogy a vállalat lehetőséget adott a bemutatkozásra és a felkészülésre, és hogy augusztus óta lelkes, kezdő sorsjegyárusként tehetem próbára önmagam. Az itteni feladatok egészen mások, mint a korábbiak voltak, de bízom abban, hogy ebben a szerepkörben is megállom a helyem és megtalálom azokat a kihívásokat, amelyek értékké teszik számomra a munkát. Örültem annak is, hogy a kezdést képzés és vizsgák előzték meg, és hogy kihívásként tekinthettem erre a számomra teljesen új feladatra. Hiszem, hogy bármit is teszünk, azt szívvel és szeretettel kell csinálnunk, csak így adhatunk értéket magunknak és a világnak is.”
Ildikó a magánéletben is vidám és optimista, világszemléletét nem a betegség határozza meg. Nagyon várja, hogy jövő januárban sor kerülhessen a csípőprotézis beültetésére, ami mozgásszervi problémáját orvosolhatja. A daganatos betegség képe már távolodik tőle, a műtétek után és a sugárkezelést követően már csak hormonterápiára van szüksége néhány évig. A nehézségek ellenére igyekszik ugyanolyan aktív és tartalmas életet élni, mint korábban, és ugyanúgy tele van tervekkel, ötletekkel, mint azelőtt. Rendszeresen szán időt a hobbijaira is, amelyek alapvetően művészeti jellegűek. Ezek közé tartozik a hennafestés – ami egy ideig a megélhetését is jelentette –, de mellette szívesen fest hasonló technikával bakelitlemezekre is. Ildikónak lételeme, hogy folyamatosan tanuljon, új dolgokat próbáljon ki.
