Illés Fanni aranyat úszott a tokiói paralimpián és több világ- és Európa-bajnokságról is éremmel tért haza. Születésekor édesanyjának azt javasolták a kórházban, hogy hagyja ott Fannit. Szülei integráltan nevelték és minden lehetőséget biztosítottak neki.
Végtaghiánya nem volt akadály számára, egészen a paralimpiáig jutott. Célja, hogy a sporton keresztül integrálja a fogyatékossággal élőket.
„Itt nem azt nézik, hogy mid hiányzik vagy mid van meg, hanem azt, hogy te egy sportoló vagy”
„Ha zenét hallottam, már gyerekként táncikáltam, és pörgettem a szoknyám”
Bár gyerekkorában a gyermekbénulás ellehetetlenítette azt a vágyát, hogy táncos legyen, hatvanéves korában megismerkedett a kerekesszékes tánccal, ami a szenvedélye lett. Pazzagli Ágnes szinte kezdőként nyerte meg egymás után kétszer a hazai freestyle bajnokságot szólóban, a szentpétervári világkupáról pedig közönségdíjat hozott el, ami nem orosz származású versenyzőként hihetetlen bravúr.
„Jó megtapasztalni, hogy mások szeretnek, és hogy én is tudok szeretetet adni másoknak”
Nógrádi Áront ma már megbecsülik és elfogadják a munkahelyén, de az élete nem indult ilyen egyszerűen. Az iskolai években sokat bántották és csúfolták, még a tanárok egy része sem tudott mit kezdeni azokkal a viselkedésbeli sajátosságokkal, amelyek az autizmusból eredtek. Gyerekkorában a zenélés és az éneklés hozott neki megnyugvást, mára pedig eljutott oda, hogy közösségekbe jár, és két kórusban is énekel.
„Nagyon szeretek emberekkel foglalkozni, hasznos munkát végezni”
Elszomorodott, amikor annak idején leszázalékolták, és nem talált olyan állást, ami számára megfelelő lehet, de aztán rálelt a sorsjegyárusítói munkakörre, és egyből érezte: azt neki találták ki. Fiola Józsefné egy rövid szünetet leszámítva több mint 20 éve dolgozik a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, munkáját ma is imádja.