Illés Fanni aranyat úszott a tokiói paralimpián és több világ- és Európa-bajnokságról is éremmel tért haza. Születésekor édesanyjának azt javasolták a kórházban, hogy hagyja ott Fannit. Szülei integráltan nevelték és minden lehetőséget biztosítottak neki.
Végtaghiánya nem volt akadály számára, egészen a paralimpiáig jutott. Célja, hogy a sporton keresztül integrálja a fogyatékossággal élőket.
„Itt nem azt nézik, hogy mid hiányzik vagy mid van meg, hanem azt, hogy te egy sportoló vagy”
„Minden korosztállyal szeretek beszélgetni, a közös hangot mindenkivel megtalálom”
Bő két évtizede lát el sorsjegyárusi feladatokat Debrecenben, így magától értetődően rengeteg a törzsvásárlója. Pappné Krajcsovicz Erika sokakkal baráti kapcsolatban áll, és gyakran még azokkal is hosszasan beszélget, akik véletlenszerűen lépnek az asztalához.
„Négy gyerekem van, és az ötödik az elemi rehabilitáció”
Négy gyerekét gyengénlátóként nevelte fel, és ő tette le az elemi rehabilitáció hazai alapjait. Tolnayné Csattos Márta gyógypedagógusként dolgozott a Vakok Állami Intézetében, ahol ő alakította ki, majd vezette az Elemi Rehabilitációs Központot. Látását húsz évvel ezelőtt veszítette el teljesen, de azóta is ugyanolyan aktív, mint korábban. Fehér bottal közlekedik, de otthon tökéletesen eligazodik, három unokájára is ugyanúgy vigyáz, mint bármely nagymama.
„Szeretek adni, egyszerűen ilyen típusú ember vagyok”
Februárban helyezkedett el a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, a vásárlókkal pedig egyből örömmel beszélgetett, az ilyesmit már vendéglátósként is élvezte. Bár Simon Gábor Zoltán szakácsként és felszolgálóként kézsérülése miatt már nem tudna dolgozni, a sorsjegyárusítás semmilyen nehézséget nem okoz számára, feladatait gond nélkül el tudja látni.