Édesapjával korábban egy lottózót üzemeltetett, de a halála után megvált az üzlettől és egy időre elköszönt a szerencsejátékok világától, ami csak tavaly változott, amikor találkozott a karitatív hálózat hirdetésével. Pánczél Gábor azóta sem bánja, hogy visszatért erre a területre, munkahelyét olyannak érzi, mint egy hatalmas család, ahol a kollégák meghallgatják és támogatják egymást.
Pánczél Gábornak kalandos élete volt, az egyetem elvégzése után 14 évig rádiósként dolgozott, és mellette édesapjával egy lottózót is üzemeltetett, nagyjából öt-hat évig. Ezekben a munkakörökben nem okozott gondot, hogy bal lábát 1984-ben, még 16 éves korában amputálták térd fölött, de édesapja halála után nem tudta tovább vinni az üzletet, így megvált attól és elszakadt a szerencsejátékok világától. Abban az időszakban a felesége még egy lottózóban dolgozott, de ott alkalmazott volt.
„Én a váltást követően nehezen találtam munkahelyet, pedig már akkor is voltak olyan szabályok, amelyek segítették a megváltozott munkaképességű emberek elhelyezkedését. Ennek ellenére mindenhol azt mondták: szívesen alkalmaznának, de nem találnak olyan munkát, amit el tudnék végezni. Nem így fogalmaztak, de az is előfordult, hogy jelezték: az egyetemi diplomám miatt túlképzett vagyok. Összességében a váltás után nem volt egyszerű számomra a munkavállalás. Emiatt is örültem meg nagyon annak, amikor tavaly szeptemberben találkoztam a karitatív hálózat hirdetésével. Egyből láttam, hogy itt minden arra épül, hogy a megváltozott munkaképességű embereket alkalmazni tudják.” Gábor a felhívásra egyből jelentkezett, a munkát pedig hamar megkezdhette egy váci szupermarketben, később onnan került át az értékesítőasztala egy dunakeszi áruházba.
„Vácon még volt váltótársam, de itt már nincs. Most délutánonként dolgozom, de csak azért, mert azt láttam, délelőttönként kisebb a forgalom, és ezt jeleztem, mellette pedig azt is, hogy szívesen kipróbálnám a délutános műszakot. Ennek semmilyen akadálya nem volt, alig telt el húsz perc, és válaszlevélben már vissza is jeleztek, hogy lehetek más időbeosztásban. Még nem régóta vagyok Dunakeszin, de sokan már megszokták a jelenlétem, már vannak törzsvásárlóim is, vannak, akikről már én is előre tudom, mit fognak kérni. Eddig a hálózattal kapcsolatban is csak pozitív tapasztalataim voltak, olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Pozitívan állunk egymáshoz, ha valakinek problémája van, akkor segítünk egymásnak. Megbeszélünk mindent, megnézzük, mikor mit lehet tenni. Ez a fajta csapatmunka nagyon tetszik nekem, jó olyan helyen dolgozni, ahol azt érzem, hogy számítok. A véleményünket itt ténylegesen meghallgatják és figyelembe veszik, ami sok munkahelyen nem jellemző. Szeretem a kereskedelmi munkát is, jól esik, hogy újra emberek között lehetek, úgy dolgozhatok, mint bárki más.” Gábor szabadidejében a hobbijainak él, mivel sportrajongó, meccsekre és sportrendezvényekre jár, gyakran ellátogat koncertekre is. Otthonában nagyon szeret főzni, illetve ahogy ő hívja: alkotni.
