Az idei nyári olimpiai játékokat rövid szünet után a paralimpiai versenyszámok követték. Párizs épphogy kiürült, hogy aztán újra megteljen nézőkkel, és ezúttal paralimpiai sportolókkal is. A paralimpia a szervezők számára a szokásos feladatokon túl a területek akadálymentesítését is jelenti. Drávucz Rita jegyzete.
A Földön mintegy 1,3 milliárd ember él valamilyen fogyatékossággal – vagyis a világ népességének 16 százaléka. Magyarországon minden 13. ember érintett (kb. 750 ezer fő), közülük 60 ezren pedig kiskorúak. Az olimpia és a paralimpia hatással van a szurkolókra, a támogatókra, a sportolókra, az infrastruktúrára, a gazdasági eredményekre, a paralimpikonok tekintetében pedig a társadalom globális befogadó szemléletére is. Meggyőződésem, hogy minél többet látjuk őket az utcán, a reklámokban, a metrón utazni és sportolni vagy csúcsteljesítményt elérni, annál természetesebbé válik a jelenlétük a mindennapjainkban is.
A kerekesszékesek versenyeit először 1948-ban tartották párhuzamosan az olimpiával, 1992-től pedig össze is kapcsolták az olimpiával. Azaz ugyanazon a helyszínen rendezik a két eseményt, 3 hét különbséggel. 2012-től kezdve a paralimpiát az olimpiával együtt reklámozzák, ami mérföldkő a parasport számára, ugyanis a sportközvetítések és a kapcsolódó reklámok segítségével a fogyatékossággal élők sporteredményeit még többen ismerhetik meg. További pozitív hatása a közös megjelenésnek, hogy a fogyatékossággal élő sportolók sokszor csodával határos teljesítményei és eredményei is kellő publicitást kaphatnak.
Élsportolói pályafutásomat 2012-ben hagytam abba, a londoni olimpia után. Akkor jelentek meg az okostelefonok, a közösségi platformok, melyek által a sportolók mindennapjait most már lehetőségünk van követni, sokkal többet tudhatunk meg róluk, mint anno az egy-egy verseny utáni nyilatkozatból, rádió- és tévériportokból. A fogyatékossággal élő sportolók is élnek ezzel a lehetőséggel, ma már beengednek minket a hétköznapjaikba a közösségi platformjaikon keresztül, és lehetőséget nyújtanak ép társaiknak is arra, hogy megismerjék életüket, esetleges nehézségeiket, sikereiket. Manapság már a tévétársaságok, a vállalatok, kisebb cégek sokkal többször állnak a fogyatékos társadalmat segítő civil kezdeményezés mellé, mint korábban, és mutatják be kommunikációs platformjaikon az akadállyal élőket.
Fontosnak tartom, hogy a sportolók, így a fogyatékossággal élő sportolók, paralimpikonok is jó kapcsolatot ápoljanak a média munkatársaival és viszont. A kommunikációnak, a bátorító üzeneteknek, az elismeréseknek nagyon nagy súlya van. Minél többet látunk egy adott társadalmi csoportot, annál jobban megismerhetjük őket, történeteiket, amelyek valós motivációt adnak mindenki számára kortól, egészségi állapottól függetlenül.
Ahhoz, hogy egyre többet meg tudjanak mutatni magukból a különleges adottságokkal rendelkező fogyatékossággal élő sportolók, le kell küzdeni az emberi kommunikációs gátakat, az előítéletet, a tabutémákhoz való viszonyulást is. Úgy érzem, most nagyon jó az irány, és bizakodom, hogy ez a jellegű láthatóság gyorsuló változásokat hoz az oktatásban, a munkaerőpiacon, a szolgáltatások, így a sportolási lehetőségek elérhetőségének fejlesztésében is. Legyen a közös célunk az elfogadás, a pozitív szemléletű befolyásolás!
Miközben a paralimpiai közvetítéseket figyelemmel kísérjük, ne felejtsük el, hogy két, látszólag azonos károsodással rendelkező egyén között is hatalmas különbségek lehetnek. Őket – adottságaik, sérültségi fokuk alapján - különböző kategóriákba sorolják. Éppen ezért nagyon nehéz egymáshoz hasonlítani őket. Azonban a teljesítményük és az út, amíg eljutottak erre a világeseményre csodálatos és inspiráló.
Szurkoljunk a Magyar Paralimpiai Csapat színes képviselőinek, hogy saját eredményeiket meg tudják dönteni és mindenki a legjobbat hozhassa ki magából a 4 évente megrendezett világversenyen!
(Borítókép: A párizsi magyar paralimpiai csapat eskütétele, fotó: Magyar Paralimpiia Bizottság)
