null

„Megszerettem a tekét és kitaláltam, hogy leteszem a játékvezetői vizsgát”

Először csak érdeklődőként járt tekeversenyekre, de miután megszerette a sportágat, letette a játékvezetői vizsgát. Farkas Zsolt hétvégente ma is vezet versenyeket, azt mintegy másodállásként – és egyben hobbiként – megtartva sorsjegyárusi munkája mellett. A karitatív hálózat munkatársa már több szupermarketben is dolgozott, vevőivel pedig mindig megtalálta a közös hangot.

Farkas Zsolt 2016 óta dolgozik a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, előtte egy évig hiába keresett munkát, nem talált. „Pályakezdőként sok helyre jelentkeztem, de sehol nem akartak megváltozott munkaképességűként alkalmazni; volt, ahonnan vissza sem jeleztek. Nálam az úgynevezett cerebrális parézis – egy olyan idegrendszeri sérülés, ami a mozgás és a testtartás zavarával jár – okoz problémát, amiatt kell négykerekű járókeretet használnom. Korábban nem volt ilyen segédeszközöm, mert a szüleim szállítottak kocsival és tömegközlekedéssel. Később bentlakásos intézetbe kerültem, ahonnan csak kísérővel engedtek ki. Akkoriban kerekesszékre volt szükségem, de 2013 óta csak négykerekű járókerettel közlekedek az utcán. A másik problémám a látást érinti, ugyanis a fél szememre vak vagyok.”

A karitatív hálózat munkatársa feladatait sérülésétől függetlenül remekül el tudja látni, jó kapcsolatot alakított ki a vevőivel is. A sorsjegyárusítást még egy Mester utcai élelmiszer-áruházban kezdte meg, onnan került át az Erzsébet körútra. Később az óbudai rendelőintézet szomszédságában, majd a Pacsirtamező utcában dolgozott. Értékesítő asztala 2021 óta áll a főváros XIV. kerületében, egy rákosfalvi szupermarketben.

Zsoltnak van másodállása is, amire egyben hobbiként is tekint. „Hivatásos versenybíróként dolgozok a Budapesti Tekézők Szövetségénél. Ennek ötletét az adta, hogy 2013 és 2015 között a Marczibányi téren, a Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központjában laktam, és onnan elkezdtem lejárni a BKV Előre Sportklub tekeversenyeire. Bár magam játszani nem tudok, megszerettem a tekét és kitaláltam, hogy leteszem a játékvezetői vizsgát. Ennek köszönhetően lett némi bevételem addig, amíg nem találtam munkát. A plusz forrás manapság is jól jön, mert ma már saját albérletet tartok fenn.” Zsolt a hétvégékre eső csapatbajnoki versenyeken van jelen bíróként, különböző budapesti helyszíneken. Amúgy hobbija a zenehallgatás és a tévézés, mellettük pedig szeret rejtvényt is fejteni.

„Négy gyerekem van, és az ötödik az elemi rehabilitáció”

Négy gyerekét gyengénlátóként nevelte fel, és ő tette le az elemi rehabilitáció hazai alapjait. Tolnayné Csattos Márta gyógypedagógusként dolgozott a Vakok Állami Intézetében, ahol ő alakította ki, majd vezette az Elemi Rehabilitációs Központot. Látását húsz évvel ezelőtt veszítette el teljesen, de azóta is ugyanolyan aktív, mint korábban. Fehér bottal közlekedik, de otthon tökéletesen eligazodik, három unokájára is ugyanúgy vigyáz, mint bármely nagymama.

 

Elolvasom

„Szeretek adni, egyszerűen ilyen típusú ember vagyok”

Februárban helyezkedett el a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, a vásárlókkal pedig egyből örömmel beszélgetett, az ilyesmit már vendéglátósként is élvezte. Bár Simon Gábor Zoltán szakácsként és felszolgálóként kézsérülése miatt már nem tudna dolgozni, a sorsjegyárusítás semmilyen nehézséget nem okoz számára, feladatait gond nélkül el tudja látni.

Elolvasom