null

„Megszerettem a tekét és kitaláltam, hogy leteszem a játékvezetői vizsgát”

Először csak érdeklődőként járt tekeversenyekre, de miután megszerette a sportágat, letette a játékvezetői vizsgát. Farkas Zsolt hétvégente ma is vezet versenyeket, azt mintegy másodállásként – és egyben hobbiként – megtartva sorsjegyárusi munkája mellett. A karitatív hálózat munkatársa már több szupermarketben is dolgozott, vevőivel pedig mindig megtalálta a közös hangot.

Farkas Zsolt 2016 óta dolgozik a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, előtte egy évig hiába keresett munkát, nem talált. „Pályakezdőként sok helyre jelentkeztem, de sehol nem akartak megváltozott munkaképességűként alkalmazni; volt, ahonnan vissza sem jeleztek. Nálam az úgynevezett cerebrális parézis – egy olyan idegrendszeri sérülés, ami a mozgás és a testtartás zavarával jár – okoz problémát, amiatt kell négykerekű járókeretet használnom. Korábban nem volt ilyen segédeszközöm, mert a szüleim szállítottak kocsival és tömegközlekedéssel. Később bentlakásos intézetbe kerültem, ahonnan csak kísérővel engedtek ki. Akkoriban kerekesszékre volt szükségem, de 2013 óta csak négykerekű járókerettel közlekedek az utcán. A másik problémám a látást érinti, ugyanis a fél szememre vak vagyok.”

A karitatív hálózat munkatársa feladatait sérülésétől függetlenül remekül el tudja látni, jó kapcsolatot alakított ki a vevőivel is. A sorsjegyárusítást még egy Mester utcai élelmiszer-áruházban kezdte meg, onnan került át az Erzsébet körútra. Később az óbudai rendelőintézet szomszédságában, majd a Pacsirtamező utcában dolgozott. Értékesítő asztala 2021 óta áll a főváros XIV. kerületében, egy rákosfalvi szupermarketben.

Zsoltnak van másodállása is, amire egyben hobbiként is tekint. „Hivatásos versenybíróként dolgozok a Budapesti Tekézők Szövetségénél. Ennek ötletét az adta, hogy 2013 és 2015 között a Marczibányi téren, a Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központjában laktam, és onnan elkezdtem lejárni a BKV Előre Sportklub tekeversenyeire. Bár magam játszani nem tudok, megszerettem a tekét és kitaláltam, hogy leteszem a játékvezetői vizsgát. Ennek köszönhetően lett némi bevételem addig, amíg nem találtam munkát. A plusz forrás manapság is jól jön, mert ma már saját albérletet tartok fenn.” Zsolt a hétvégékre eső csapatbajnoki versenyeken van jelen bíróként, különböző budapesti helyszíneken. Amúgy hobbija a zenehallgatás és a tévézés, mellettük pedig szeret rejtvényt is fejteni.

„Akik először lépnek az asztalomhoz, azokkal a sorsjegyekről beszélgetek, de később már egyéb témák is szóba kerülnek”

Fodor István már több mint két évtizede dolgozik a Szerencsejáték Zrt. karitatív hálózatánál, és mivel értékesítőasztala a kezdetek óta ugyanabban a szentgotthárdi szupermarketben van, a vásárlók zömét jól ismeri, gyakran beszélget is velük – és szívesen teszi ezt azokkal is, akik először lépnek az asztalához. Szabadidejében feleségével kertészkedik, hogy utána egész évben készülhessenek finomságok az ott megtermelt zöldségekből és gyümölcsökből.

Elolvasom

„Friss veszprémiként arra törekszünk, hogy a környéket minél jobban felfedezzük”

Élete tíz évvel ezelőtt változott meg egy sportbaleset miatt, de elfogadta az új helyzetet, a mindennapokban nem okoz számára akadályt a mozgáskorlátozottság. Papp Mihály hat éve dolgozik a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál sorsjegyárusként, de nem ugyanazon a helyszínen: kezdetben egy budapesti szupermarketben állt az értékesítőasztala, de miután közel egy éve Veszprémbe költözött párjával, ott folytatta a munkát.

Elolvasom

„Jó megtapasztalni, hogy mások szeretnek, és hogy én is tudok szeretetet adni másoknak”

Nógrádi Áront ma már megbecsülik és elfogadják a munkahelyén, de az élete nem indult ilyen egyszerűen. Az iskolai években sokat bántották és csúfolták, még a tanárok egy része sem tudott mit kezdeni azokkal a viselkedésbeli sajátosságokkal, amelyek az autizmusból eredtek. Gyerekkorában a zenélés és az éneklés hozott neki megnyugvást, mára pedig eljutott oda, hogy közösségekbe jár, és két kórusban is énekel.

Elolvasom