Magyarországon már jó pár vállalat nyitott arra, hogy fogyatékossággal élő és hátrányos helyzetű emberek támogatásával foglalkozzon, de sajnos ez még mindig nem számottevő. Pedig ez egy bárki számára fontos téma kellene hogy legyen, hiszen soha nem tudhatjuk, hogy a környezetünkben ki kerül egyszer olyan helyzetbe, hogy különleges segítségre szorul, és extra támogatására van szüksége. Kíváncsi voltam és megkerestem néhány nagyobb hazai élelmiszer- és hipermarketláncot, hogy megnézzem, náluk mi a helyzet a fogyatékossággal élő munkavállalók integrációjával és a speciális igényű fogyasztók kiszolgálásával kapcsolatban.
Tapasztalataim szerint a kereskedelemmel foglalkozó üzletek eladói és munkatársai gyakran nem kapnak megfelelő oktatást azzal kapcsolatban, hogyan kommunikáljanak a fogyatékossággal élőkkel, miként tudják a vásárlások alkalmával segíteni az érintetteket. Azt sem feltétlen tudják, hogy például bevihetik-e magukkal segítőkutyájukat az élelmiszert árusító üzletbe.
Jó hír, hogy nem mindenhol van ez így. Egyes üzletektől pozitív válaszokat kaptam, kiderült, hogy igyekeznek figyelni az érintettekre. Van olyan bolt is, amely például esélyegyenlőségi referenst alkalmaz és érzékenyítő tréningeket tart az ott dolgozóknak. Akad olyan hely is, ahol sokszínűség és befogadás témájú oktatásban részesülnek a dolgozók.
A cél az lenne, hogy az összes áruházban megvalósuljon a befogadó kultúra mind a kiválasztás, mind a beillesztés, mind pedig a megtartás terén. Ehhez segítséget tudnak nyújtani az ezzel foglalkozó civil szervezetek is.
Meg kell azonban jegyeznem, hogy a mozgáskorlátozott parkolóhelyek kialakítása tekintetében is van még tennivaló. Az általam megkérdezett boltok jelezték ugyan, hogy a parkolók építésekor a mindenkori hatályban lévő jogszabályoknak megfelelően jártak el, azonban sokszor olyan autósok parkolnak ezeken a helyeken, akik nem jogosultak arra. Sajnos ilyen esetben nem tudnak sokat tenni az üzemeltetők, de bejelentés esetén értesíteni tudják a rendőrséget.
Fontos szempont szerintem egy bevásárlásnál az is, hogy a mozgássérültek számára kialakított bevásárlókocsik mennyire elérhetők az üzletekben, egyáltalán alkalmaznak-e a hipermarketek a fogyatékossággal élők bevásárlásának megkönnyítésére ilyen eszközöket. A kerekesszékhez kapcsolható bevásárlókocsi inkább csak a nagyobb kereskedésekben áll rendelkezésre, az elektromos mopedkosár pedig kifejezetten ritka. Nagyobb súlyú gyermek szállítására szolgáló kocsit nem biztosítanak az érintett családok részére – az áruházak visszajelzései alapján ezek kihasználtsága alacsony.
Arra a kérdésre, hogy elég tágasak-e a terek az üzletekben az akadálymentes közlekedéshez, nincs egységesen igenlő válasz. A saját üzemeltetésű áruházak tervezésekor az alaprajz megalkotása során minden esetben figyelembe veszik az érvényes szabályozást. De volt olyan üzletlánc, amely a kisebb alapterületű üzleteit is kifejezetten úgy alakította ki, hogy a legszűkebb sorainak szélessége is elérje a minimum 100 centimétert, sőt a nagyobb alapterületű áruházakban még ennél is nagyobbak a sortávolságok. Ami viszont elkeserítő, hogy az idei évben kihelyezett használtpalack-beváltópontok nyílásait nem érik fel a mozgáskorlátozott emberek, sőt, a bankautomatákat sem. Bármennyit is beszélünk róla, nem jut el az infó oda, ahol szükség van rá – ezek szerint még mindig nem beszélünk eleget a szükségletekről. Az ilyen berendezéseket nem szabadna engedélyeztetni vagy használatba venni.
Azt gondolom, ha az üzletekben a megfelelő eszközök rendelkezésre állnak a fogyatékkal élők kiszolgálására, a munkavállalók fel vannak készítve a fogadásukra és a boltok is kellően akadálymentesek, akkor a fogyatékkal élők is képesek lesznek bejutni segítség nélkül a boltokba. Ez pedig ahhoz vezethet, hogy természetes lesz a találkozás az ép- és fogyatékkal élők között, és a fizikai korlátok mellett a mentális korlátok is lebonthatóvá válnak.
