Vannak speciális nevelési igényű gyerekek, akiknél már az is siker, ha az év végi bukást sikerül elkerülni, míg másokat apró trükkökkel akár ahhoz is hozzá lehet segíteni, hogy versenyeket nyerjenek. A Benedek Elek EGYMI utazó gyógypedagógusai a többségi óvodába, iskolába járó SNI gyerekeket a legkülönfélébb módokon segítik – valamilyen szinten bevonódva az ottani nevelőtestületek munkájába is.
A pesterzsébeti Benedek Elek EGYMI nemcsak intézményrendszerén belül segíti a sajátos nevelési igényű vagy fogyatékossággal elő óvodások, általános iskolások és szakiskolások fejlesztését, hanem utazó gyógypedagógusi hálózatán keresztül a környékbeli integráló intézményekben is. Ebben a tanévben szakembereik négy általános iskolát keresnek fel rendszeresen, és ellátják azokat a speciális nevelési igényű gyerekeket is, akik a városrész tizenkét óvodájába járnak.
„Egy kollégánk jelenleg gyesen van, így most csak tizenegyen vagyunk, de a munkát alapvetően tizenketten végezzük. Összességében kétszáz gyereket, köztük 40-45 óvódást látunk el. A gyógypedagógusaink túlnyomó többsége tanulásban akadályozott gyerekekre specializálódott – főleg rájuk van nagy szükség –, de vannak köztük logopédusok, illetve mozgásfejlesztésre szakosodott szakemberek is. Jó lenne, ha lennének autizmus-spektrumzavar szakirányon végzett kollégáink is, de ők sajnos nehezen érhetők el. Ez talán azért van így, mert ezt a szakot jellemzően olyan szakemberek végzik el, akik már valahol dolgoznak gyógypedagógusként. Az óvodai részlegen nekünk is van egy olyan kollégánk, aki hamarosan befejezi ezt a másfél éves képzést” – mondja Fonyódi Ildikó, a Benedek Elek EGYMI utazó gyógypedagógusi hálózatának intézményegység-vezetője.
Az EGYMI utazó gyógypedagógusai az egyes iskolákban nemcsak a sajátos nevelési igényű gyerekekkel foglalkoznak, hanem valamilyen szinten beilleszkednek azok nevelőtestületeibe is. Ez azért fontos, mert így segíteni tudják a többségi pedagógusok munkáját, és formálni tudják az intézmény szemléletét. Mindez segíti az integrációt és az inkluzív nevelés megvalósulását.
„A kollégák munkarendjét mindig a tanév kezdete előtt állítjuk össze. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy már az előző tanév végén, júniusban bekérünk egy előzetes igényfelmérést, amiből látjuk, hogy körülbelül hova kell irányítanunk a kollégákat, illetve hogy hol hány gyerekre, tanulóra számíthatunk. A terveket augusztus végén szoktuk konkretizálni. Változások még később is történhetnek, megesik ugyanis, hogy szeptember első két hetében is befutnak igények. Amikor a tervek összeállnak, a kollégáink megkapják az érintett gyerekek iskolai órarendjeit, illetve azt, hogy miből vannak felmentve. Ezek alapján állítják össze a fejlesztések órarendjeit. Vannak, akikkel a délelőtt folyamán, míg másokkal a tanítás után foglalkoznak a kollégák.”
Egyénileg vagy csoportosan
Azokból a tanulókból, akik hozzávetőlegesen ugyanazon a képességi vagy életkori szinten vannak, általában 3-4 fős csoportokat hoznak létre a gyógypedagógusok. Itt jellemzően kivételek az elsősök, és persze az óvodások, mert náluk a képességekben még nagy lehet a szórás – emiatt nekik általában olyan fejlesztésekre van szükségük, amik csak egyénileg, vagy maximum kétfős csoportokban oldhatók meg.
„A szükségletek felmérésekor a kollégák először mindig a pedagógusokkal és az osztályfőnökökkel beszélnek, akik elmondják nekik a tapasztalataikat. Ezt követően mennek be a csoportokba, illetve az osztályokba, hogy megfigyeljék a gyerekeket. A közös munka ezután kezdődhet meg. Ennek során a gyógypedagógusok nem tantárgyi megsegítéssel foglalkoznak, hanem mindig a készségeket, a képességeket és a kompetenciákat, illetve a személyiséget fejlesztik, az önbizalmat növelik. Kivételek persze vannak, megesik, hogy a fejlesztésekbe becsempészik az órai tananyagot is – alapesetben viszont nem ez a helyzet.” Ha a közös munka jól működik, akkor jellemzően jönnek a sikerek is. Vannak, akiknél ez azt jelenti, hogy képesek együttműködni az óvodai csoportokban vagy a tanítási órákon, míg másoknál azt, hogy nem buknak meg. Az is gyakran előfordul, hogy a fejlesztéseknek köszönhetően sikerül felvételizniük egy népszerű középiskolába, vagy részt venniük versenyeken, kibontakoztatni különleges tehetségüket.
„Olyan kollégánk is van, aki egészen speciális feladatot lát el. Ő a Sztehlo Gábor Integrált Szociális és Gyermekvédelmi Intézménybe jár már sok-sok éve, és ott súlyosan, halmozottan fogyatékos gyerekeket lát el. Náluk az állapot – ezek a gyerekek jellemzően ágyhoz kötötten élnek – a legtöbbször csak azt teszi lehetővé, hogy érzékszervi működéseiket, kognitív és kommunikációs képességeiket, finommotorikájukat fejlesztve szinten tartsuk a mozgásállapotukat. De persze előfordul az is, hogy kerekesszékkel, járókerettel a fejlesztőszobában is részt tudnak venni a foglalkozásokon. Kollégánk munkájának hatékonyságát tükrözi, hogy ebből a intézményből már két kerekesszékes gyerek is elkezdhetett nálunk i-karatézni, ami hatalmas siker. Ez is mutatja, hogy a mi szakmánk nagyon szép, de hatalmas elhivatottság kell hozzá.”
Ördög a részletekben
Arra is van példa, hogy egy-egy problémánál egészen apró dolgok hoznak remek eredményt. „Az egyik iskolában volt például olyan kisgyerekünk, aki nagyon jó matekos volt, de a versenyeken valahogy sosem tudott bizonyítani. Emiatt ült össze a matektanár és a gyógypedagógus, és beszélték át a helyzetet. A megoldás az lett, hogy a diák a versenyeken rágót kapott, ami segítette, hogy a figyelmét elterelő energiákat levezesse. Ez a tanuló azóta rágózva nyeri a matekversenyeket. Ez is mutatja, hogy vannak egészen egyszerű technikák, amelyek sikert hozhatnak. Ezek megtalálásához nem kell más, mint hogy a szakemberek együtt gondolkozzanak. Emiatt szeretjük, ha esetmegbeszéléseink vannak, mert azokból minden résztvevő sokat tud tanulni.”
A Benedek Elek EGYMI utazó gyógypedagógusai a szakemberek képzésében is részt vesznek. Hozzájuk elsősorban olyan hallgatók érkeznek szakmai gyakorlatra, akik az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán a tanulásban akadályozottak szakirányt, vagy logopédia szakot választják. De mellettük persze más egyetemekről is fogadnak főiskolai hallgatókat. Az utazó gyógypedagógusok a többségi pedagógusok munkáját is támogatják programokkal, workshopokkal.
„Tavaly például olyan előadás-sorozatot tartottunk, ami az ADHD-val és az autizmussal, valamint az óvodai-iskolai átmenettel foglalkozott. Ezt azért tartottuk fontosnak, hogy mindenki megértse: az ilyen problémákkal elő gyerekek azért viselkednek másképp, mint a többiek, mert sajátos nevelési igényükből adódóan másképp dolgozzák fel az egyes helyzeteket és változásokat – nem pedig azért, hogy azzal bárkit is bosszantsanak. Jártunk már a tankerületi központban is, ahol nemcsak előadást tartottunk, hanem bemutattuk az eszközkölcsönzőnkből kölcsönözhető és saját készítésű fejlesztőjátékokat is. Beszéltünk arról is, hogy a gyerekek olvasástanításához milyen segédeszközöket lehet használni. A többségi pedagógusoknak való tudásátadás azért fontos, mert pusztán heti pár órában nem tudunk a gyerekekkel csodát tenni. Ahhoz arra is szükség van, hogy a pedagógusok, szaktanárok is tájékozottak legyenek, kellő empátiával forduljanak az érintett gyerekekhez. Fontos, hogy ne a problémát lássák bennük, hanem azon gondolkozzanak a gyógypedagógusokkal együttműködve, hogy miképp támogathatják őket a csoportos, tanórai helyzetben is.”
