Csaknem negyven évig a kereskedelemben dolgozott, így nagyon örült annak, hogy rátalált a karitatív hálózat hirdetésére, és miután jelentkezett, megkezdhette a munkát sorsjegyárusként. Sonkoly-Nagy Ibolya imád emberekkel foglalkozni, mindenkivel megtalálja a közös hangot.
Sonkoly-Nagy Ibolya több mint egy éve dolgozik a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, értékesítőasztala egy csornai szupermarketben áll. Korábban Borsod vármegyében élt, onnan költöztek át Győr-Mosonba másfél éve. „A költözésünk után egy ideig a győri ipari parkban vállaltam munkát autógyártási területen, előtte pedig a kereskedelemben és a vendéglátásban tevékenykedtem harmincnyolc évig. Az első munkahelyem egy élelmiszerbolt volt, ahol még 1982-ben kezdtem meg a munkát. Később a vendéglátásban dolgoztam, majd visszatértem a kereskedelemhez, és egy élelmiszer-áruházban helyezkedtem el. Szünet amiatt következett, mert egy nyitott szívműtéten estem át. Az operációra azért volt szükség, mert több mint harminc éve inzulinos cukorbeteg vagyok, aminek szövődményeként érbetegség alakult ki nálam. Jelenleg fél évente járok szívkatéterezésre a balatonfüredi szívkórházba, és rajta vagyok a szívtranszplantációs listán is. De a helyzethez képest jól vagyok, és amennyire csak tudok, figyelek arra, hogy minél tovább a saját szívemmel élhessek.”
A karitatív hálózat munkatársának mindene a kereskedelem, soha nem tudta még megunni az ahhoz kapcsolódó feladatokat „Szeretek emberekkel foglalkozni, közösségben lenni. Jól esik, hogy azt érzem, fontos vagyok, hogy miután reggel felöltözöm és kicsinosítom magam, elindulhatok dolgozni. A munkaszeretetemet valószínűleg a felettesem is látják. Ők tavaly szeptemberben arra is megkértek, hogy vegyek részt a tapolcai Business Days konferencián, és sorsjegyárusként képviseljem ott a hálózatot. Az egyhetes rendezvényen vállalatunk részéről Szabó Lajos kereskedelmi vezető tartott előadást, és voltak szakmai beszélgetések, termékbemutatók is. Októberben árulhattam sorsjegyeket a lébényi Szerencsekoncerteken is, ami szintén nagy élmény volt.”
Noha az értékesítőasztalának otthont adó szupermarketben hullámzó a forgalom, Sonkoly-Nagy Ibolyának Csornán is sok vásárlója van. „A hálózatnál a szokásos munkaidő jellemzően négyórás, de én ötórás munkarendben kezdtem, tavaly november óta pedig már hatórásban dolgozom. Ez azért jobb, mert mi Csornától 20 kilométerre lakunk, így ha négyórásak lennének a napjaim, akkor arányaiban sokat kellene utazom. Ez a fajta beosztás amiatt is ideális számomra, mert így a kertünkre is marad időm. Imádom a virágokat, és általában a növényeket, így szívesen kertészkedek. A másik hobbim az olvasás, arra is sok időt szánok, főleg a téli hónapokban. Fontosnak tartom az emberi kapcsolatok ápolását is. Ez nálunk családi hagyomány, emlékszem, hogy kiskoromban is nagyon összetartóak voltak nálunk a szülők, a nagyszülők és az unokatestvérek. Most az esküvőkön és az egyéb eseményeken annyira komoly összejövetelek nincsenek, mint korábban, de unokatesó-találkozó minden évben van. Azt én szervezem meg, a rekord résztvevőszám hetvenkét fős volt. Az ilyen programokat fontosnak tartom, talán azért is, mert mi két angyalkát elvesztettünk, és sajnos nem születhetett gyerekünk. A családi események ugyanakkor fantasztikusak, jó újra és újra beszélgetni a hozzátartozókkal. Én még a másod-unokatestvéreimmel is szoktam találkozni, hogy felidézzük a dédszülők történeteit.”
