Krónikus betegsége miatt nem terhelheti túl a szemét, de erre a sorsjegyárusi munkakörben nincs is szükség. Bogdán Zsolt több mint egy éve várja vásárlóit értékesítőasztalánál, sokan törzsvásárlóként térnek hozzá vissza. Szán időt a feltöltődésre is, aminek része, hogy családjával közösen szépítgetik a házuk előtti kertet, a környékbeliek nagy örömére.
Bogdán Zsolt tavaly szeptemberben kezdte meg a munkát a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, sorsjegyárusi asztala egy tatabányai szupermarketben áll. Korábban más területen, egy autóipari vállalatnál dolgozott megváltozott munkaképességű kollégaként. „Ott az volt a gond, hogy ugyan a munkám könnyített volt, de az elvégzendő feladatok nagyon igénybe vették a látásomat. Ez nálam azért probléma, mert a betegségem miatt – ami egy krónikus, autoimmun eredetű idegrendszeri betegség – nem szabad megerőltetnem a szemem. Ez a gyárban elkerülhetetlen volt, más munkakörbe pedig nem tudtak áthelyezni, így muszáj volt váltanom.”
Mivel a sorsjegyárusi feladatok már kímélik a szemet, a karitatív hálózat munkatársa teljes biztonságban végezheti munkáját. Krónikus betegsége ugyan nem gyógyítható, de kezelhető, így állapota sem rosszabbodott az utóbbi időben. „Tizenhárom éve – huszonhét éves koromban – diagnosztizálták nálam ezt az idegrendszeri problémát. Nagy szerencsém volt, mert ekkor a betegségem még korai fázisban volt, és hamar megkezdték a kezelését is. Fantasztikus orvokhoz és nővérekhez kerültem, akik nagyon figyelmesek és segítőkészek nemcsak velem, hanem minden beteggel. Soha nem éreztem, hogy magamra hagytak volna. Most egy klinikai vizsgálat keretében kapok egy új gyógyszert is, ami úgy tűnik, beválik ennél a betegségnél, és kivédi az állapotrosszabbodást. A korábbi készítményeknél ez nem volt így, akkor az állapotom időről időre rosszabbodott. Most az egyetlen nehézségem, hogy időnként – jellemzően fronthatásoknál – gyengébb a memóriám és megfájdul a fejem. De érdemben ez sem okoz gondot, mert ha miatta bármiben elakadok, akkor tudok segítséget kérni telefonon. A váltótársammal is nagyon jó a kapcsolatom, a viszonyunk szinte baráti. Kedvesek és segítőkészek a feletteseim és a munkaügyes kollégák is.”
Bogdán Zsolt a szabadidejét párjával és kisfiával tölti, aki tavasszal lesz 9 éves. Most jár második osztályba, délutánonként pedig otthon tanul, amiben a szülei is segítik – ami nem nehéz, mert a kicsinek remekül vág az esze. A család sok időt szentel a házuk előtti kiskertnek is, amit közösen szépítgetnek. „Egy tömbházban lakunk, és az előtte lévő területet én kezdtem el gondozni, később pedig bekapcsolódott a munkába a párom és a kisfiunk is. Nagy büszkeségünk ez a kert, sokan meg is állnak előtte, hogy megnézzék. Van tölcsérjázminunk, rózsánk és sok kerti hortenziánk, amik még kicsik, de már most látványosak. Hamarosan lesz bugás hortenziánk is, azt most gyökereztetem egy hajtásból, amit ajándékba kaptam. Nyáron van begóniánk és petúniánk is, illetve muskátlink, amit most a lépcsőházban teleltetünk. Ha tavasszal jön a jó idő, újra kitesszük, hogy díszítse az is a kertet.”
