Elszomorodott, amikor annak idején leszázalékolták, és nem talált olyan állást, ami számára megfelelő lehet, de aztán rálelt a sorsjegyárusítói munkakörre, és egyből érezte: azt neki találták ki. Fiola Józsefné egy rövid szünetet leszámítva több mint 20 éve dolgozik a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, munkáját ma is imádja.
Fiola Józsefné élete két évtizeddel ezelőtt állt a feje tetejére, krónikus tüdőbetegségét akkor diagnosztizálták. Azt megelőzően segédtiszt volt a Magyar Államvasutaknál, ahol elsősorban kereskedelmi munkát végezett – dolgozott például pénztárban –, és kisebb arányban, de ellátott forgalomszabályozási feladatokat is. „Amikor kiderült, hogy az ottani munkakörömben a betegségem miatt nem tudok tovább dolgozni, ideg-összeroppanást kaptam, nem tudtam, mitévő legyek. A karitatív hálózat álláshirdetését a gyerekeim vették észre, én pedig jelentkeztem rá. Felvettek, és egyből meg is kezdtem a munkát Békásmegyeren, közel a lakóhelyemhez. Itt vagyok a leszázalékolásom óta, a munkából mindössze egy évet hagytam ki kényszerűségből.”
Mivel Andrea negyvenöt éve él az észak-budai városrészben és ott nevelte fel lányait is, már a munkakezdéskor voltak olyan vevői, akiket régről ismert. Ez máig így van, sokakkal már több évtizedes a kapcsolata. Mellettük persze vannak új vásárlói is, a közös hangot velük is hamar megtalálja. „A vevőim nagyon kedvesek, közülük többen az egészségügyi problémámmal is tisztában vannak. Ők részben emiatt döntenek úgy, hogy nálam veszik meg a sorsjegyeiket. A munkában a betegségem egyáltalán nem akadályoz, egyedül arra kell figyelnem, hogy gyógyszereimet rendszeresen szedjem, illetve hogy megfelelő időközönként használjam a légzésjavító pipámat.”
Andrea a sorsjegyárusítást tablet nélkül kezdte meg annak idején, de nem okozott számára gondot a digitális átállás sem. „A vállalattól minden támogatást megkaptam ahhoz, hogy megtanulhassam és begyakorolhassam az új eszközök használatát, így a váltás könnyen ment. A munkakörömet ma is imádom, nagyon szeretek emberekkel foglalkozni, hasznos munkát végezni. Külön öröm, hogy nálunk a vezetők is empatikusak, bátran fordulhatunk hozzájuk bármivel. Szeretem a céges rendezvényeket is, amiken már összebarátkoztam vidéki városokban dolgozó kollégákkal, akiket később meglátogattam. Gyöngyösi munkatársakkal például a Kékestetőn ültünk be kávézni, egy hajdúszoboszlói kollégával pedig akkor találkoztam, amikor az ottani fürdőt kerestünk fel. Jó kapcsolatban vagyok a közvetlen munkatársammal is, aki hallássérült. Ő nemrég kezdte meg a munkát, részben én segítettem a betanulását.”
A karitatív hálózat munkatársa szabadidejében szeret úszni, korábban pedig rendszeresen eljárt kirándulni. Utóbbit lábfájdalma miatt kellett háttérbe szorítania, de mankóval néha még ma is vállalkozik rá. Három lánya és két unokája van, akik ugyan távol laknak tőle, de időnként velük is találkozik. Ha otthon van, akkor gyakran szörfölget az interneten, szívesen néz például utána érdekes helyszíneknek, természeti jelenségeknek. Azokhoz kapcsolódó kérdésekről családi összejöveteleken is szívesen beszélget. Szereti a dokumentumfilmeket és a tudományos műsorokat is, a tévében elsősorban azokhoz kapcsolódó tartalmakat néz.
