null

„Nálunk a tanulásban és a sportban is jeleskedhetnek a mozgássérültek”

Akadálymentesítéssel és szemléletformálással egyaránt nyitnak a fogyatékossággal élő diákok felé, akiket sportlehetőségekkel is igyekeznek megszólítani. A Soproni Egyetem sportklubjának külön parasport szakosztálya van, amelynek tagjai között egyetemisták és felnőttképzések hallgatói egyaránt vannak.

A Soproni Egyetemre az elmúlt 5-10 évben kezdtek el olyan hallgatók jelentkezni nagyobb számban, akik valamilyen testi fogyatékossággal élnek. Az intézmény a lehető legtöbb segítséget szerette volna megadni az érintetteknek, így komoly átalakításokba kezdett. A kollégiumok már nagyrészt teljesen akadálymentesek, van olyan végzett diák is, aki tanulmányi idején kollégista volt, és még a mozgássérült-segítő kutyáját is maga mellett tarthatta. „A már felújított, külső épületeink közül is akadálymentes mind, egyedül a campus belső területén van néhány régi épület, ahol vannak még tennivalók. A fogyatékossággal élő embereknek sportolási lehetőséget is nyújtunk, ennek érdekében hoztunk létre a sportszakosztályon belül külön parasport szakosztályt. Ezt Bihari Csaba vezeti, aki kerekesszékesként kosár- és kézilabdázik is. Van olyan parasportolónk is – Palkovits Tamás –, aki a tavalyi évben triatlonosként Európa-bajnokságot is nyert. Ez az egyesületünk egyik legnagyobb büszkesége” – mondja Horváth József, a Soproni Egyetem sportegyesületének (SMAFC) elnöke.

Ugyan a felsőoktatási intézményt direkt módon nem hirdetik a fogyatékossággal élő fiatalok körében, de a sportegyesületen keresztül megteszik ezt. „Járunk például olyan sporteseményekre, ahol a hallgatójelöltek és a leendő hallgatók megismerhetik az itt elérhető lehetőségeket. Így az érintettek láthatják, hogy nálunk a tanulásban és a sportban is jeleskedhetnek a mozgássérültek. A parasportjaink közül a kosárlabda és a kézilabda a legnépszerűbb, de elérhető nálunk tenisz, íjászkodás és triatlon is. A sportklub tagjai főleg az egyetem felnőttképzésére járnak, de vannak egyetemisták is. A tagjainknak heti három edzése van egy közeli középiskolában, amivel szoros együttműködésben vagyunk. Oda a sportolóink teljesen akadálymentesen tudnak bejutni. Megesik, hogy az ép kosarasok is elmennek a parasport szakosztály edzésére, és kerekesszékekben ülve kosaraznak velük. Ilyenből meccset is szoktunk szervezni, évente minimum egyet, de inkább kettőt.”

Az egyetemi sportklub foglalkozik szemléletformálással is, nemcsak házon belül, hanem azon kívül is. „Évente egyszer vagy kétszer középiskolásokhoz is elmegyünk. Ilyenkor általában három-négy kerekesszékesünk tart bemutatót a diákoknak, akik a kerekesszékbe is beülhetnek – hasonlóan, mint az egyetemi programok során –, és kipróbálhatják, milyen így kosarazni. Fix program az életünkben a februári Parasport Napja is, abban is részt veszünk minden évben. Érzékenyítő foglalkozásokat egyetemistáknak is tartunk, és mostanság ritkán, de elmegyünk cégekhez is.”

Táborkeresés egy kerekesszékes konyhatündérrel II. rész

Ahogyan korábban beszámoltam róla, Flóra és az egyik barátnője elhatározta, hogy idén megtanulnak főzni és egy olyan táborba mennek el, ahol felfedezhetik az olasz gasztronómia világát. Az elsőre kinézett táborban nem tudták, vagy nem akarták fogadni Flórát kerekesszékesként. Mi azonban nem adtuk fel, és találtunk egy másik, szuper tábort! Lássuk, hogy sikerült a kezdeti nehézségeket áthidalni. A cél megvolt, a helyszín pedig újratervezés alatt. Drávucz Rita jegyzete.

Elolvasom

„Számomra a sportolási lehetőség jelentette a fényt az alagút végén”

Megfelelő donor esetén ma már rutinszerűen végeznek az orvosok vesetranszplantációt, de évtizedekkel ezelőtt ez nem így volt, akkor még ritkábbak voltak a szervátültetések. Ez egyben azt is jelentette, hogy a végstádiumú vesebetegség folyamatos dialízist vont maga után, amelyet a gyerekeknél akkor még nem is tudtak kivitelezni. De Berente Judit az utolsó pillanatig kitartott, és végül vesét is kapott – hogy aztán szervátültetett sportolóként komoly sikereket érjen el, és segítse a sorstársakat is.

Elolvasom