Pápics László súlyos hallássérülése miatt speciális általános iskolába járt, később kárpitosnak tanult majd érettségit szerzett. A Szerencsejáték Zrt. karitatív hálózatánál hét éve dolgozik, ma is jól érzi ott magát. Értékesítőasztala egy paksi szupermarketben áll, a sorsjegyekkel ott várja vásárlóit.
László 2016 óta dolgozik a Szerencsejáték Zrt. karitatív hálózatánál. Decemberben állt munkába, miután augusztusban a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségétől megtudta, hogy a vállalatnál kollégát keresnek. „A betegségem miatt egy sebészeti beavatkozáson estem át és ebben az időszakban nem dolgozhattam, de jelentkeztem, az interjút követően pedig fel is vettek. Örültem annak, hogy a lakóhelyem környékén nyílt ilyen lehetőség, amint lehetett, meg is kezdtem a munkát. A vállalatnál azóta is jól érzem magam, remek kapcsolatban vagyok a kollégákkal és az áruház dolgozóival is, többekkel napi szinten beszélgetek” – mondja.
A karitatív hálózat munkatársa kiválóan kommunikál az ép hallású emberekkel, amiben hallástámogató eszköz segíti, mellette erősen támaszkodik a szájról olvasásra. A hallássegítő eszköz elsősorban a beszédtanulásban segítette. Beszélgetésünk is jeltolmács nélkül készült, kiválóan megértettük egymást. László iskolába a fővárosi Dr. Török Béla Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola, EGYMI és Kollégiumba járt, ami az ország egész területéről fogadott olyan gyerekeket, akik különböző mértékben hallássérültek, vagy ép hallásúak, de beszédfejlődésük megkésett vagy súlyosan akadályozott. Lászlónak erre nagy szükséges volt, mert hallássérülése 90 százalékos, ami szinte teljes siketséget jelent. Iskolája akkoriban még nem volt olyan integrált intézmény, mint napjainkban, de az odavezető úton már akkor elindult.
Út a karitatív hálózathoz
„Jól éreztem magam ebben az iskolában, ott jártam ki az általánost. Ezt követően elvégeztem a három éves kárpitos képzést, majd hallássérültek között tanultam még két évig, hogy letehessem az érettségit és megszerezhessem a technikusi végzettséget. Utána egy vállalkozónál kezdtem el dolgozni, ahol kábeleket bandázsoltam és szerelem össze. Szerettem azt is, de a munkahely sajnos megszűnt, engem pedig más területre helyeztek át. Ezt követően – kis kihagyással – kerültem a karitatív hálózathoz. Munkámat jelenleg öt órában látom el, reggel héttől délig. Vannak törzsvásárlóim is, mindenkivel jóban vagyok” – mondja.
Lászlónak az új feladatok elvégzése nem okozott nehézséget, könnyen ment már a betanulás is. Nem volt soha kommunikációs problémája, munkája során is sok új ismeretséget szerzett. Negatív tapasztalatai nincsenek, a világot mindig pozitívan nézi. Három éve a Hónap dolgozója díjat is kiérdemelte, tavaly pedig több kollégájával együtt megkapta a vezérigazgatói különdíjat, amire különösen büszke. A szerencsejátékokat maga is szereti, rendszeresen lottózik, szereti a Puttót és a Tippmixet is. Szabadidejét barátokkal tölti – régebben focizott is –, rendszeresen meglátogatja a szüleit. Szeret főzni, hétvégente a barátait és a születét is vendégül szokta látni otthonában. Időnként Budapestre is ellátogat, mert régi iskolatársai közül többen ott élnek, a kapcsolatot pedig velük is tartja.
