null

Nem szívesség, hanem munka: első kézből a személyi asszisztenciáról

Magyarországon nagyrészt ismeretlen a személyi asszisztencia fogalma, pedig ez a szolgáltatás hihetetlen mértékben javítja a fogyatékossággal élő emberek életminőségét, lehetővé teszi, hogy önállóan boldoguljanak a mindennapokban, dolgozzanak és másoknak is munkát adjanak. Megnéztük, hogyan lehet valaki személyi asszisztens, és pontosan mit takar ez a munkakör.

Tengler Gergely négy éve dolgozik személyei asszisztensként, hetente két-három napot tölt 24 órában Csángó Dániel mellett. A munkakörről a véletlen folytán szerzett tudomást, az érdeklődését pedig egyből felkeltette. „Akkoriban még Pécsett laktam, de a költészet miatt sokat jártam budapesti slampoetry estekre, mert slammerként fejlődni akartam. A barátaim már korábban is mondogatták, hogy költözzek ide, de a város nem vonzott, az életem csak később alakult úgy, hogy gondolkodni kezdtem a váltáson. Ekkortájt mesélt az egyik barátom arról, hogy a barátnőjének az öccse személyi asszisztensként dolgozik Daninál, és mellé keresnek váltótársat. Úgy érezte, hogy a feladatot én is el tudnám látni, én pedig elgondolkodtam az ötleten, megnéztem Dani közösségi oldalait, videóit. Szimpatikusnak tűnt, így megkerestem” – emlékszik vissza Gergely.

A munkába állást személyes találkozás és két interjú előzte meg, Gergely betekintést nyerhetett a teendőkbe is. „Először a reggeli készülődésnél lehetettem jelen, megnézhettem, hogy abban az időszakban milyen feladatai vannak a személyi asszisztensnek. Dáni húszéves korában került kerekesszékbe, azóta a keze sem funkcionál megfelelően, így sok dologban segíteni kell őt. Az ébredést követően ilyen a mosdóhasználat, a fürdés és a borotválkozás, azt követően a felöltözés. Mivel ez a feladat a legintenzívebb és a legközelibb, egyből átbeszéltük, hogy képes lennék-e vállalni. Úgy éreztem, hogy igen, így következhetett az első próbanap, amin a személyi asszisztens felügyelete mellett már én segítettem a reggeli készülődést. A közreműködésével megtanultam katéterezni is, gondot az sem okozott. Aztán az első próbanapot a második követte, fokozatosan belejöttem a munkába. Úgynevezett háztartási alkalmazottként dolgozom, minden évben kötünk új szerződést.”

Folyamatos figyelem

Gergely a munkanapjain maga készíti el vagy hozza fel a kávézóból Dani reggelijét, és segíti annak elfogyasztását. Jellemzően eközben beszélik át a napi programot, tervezik meg a feladatokat. Ha végeztek, akkor Dani elkezd dolgozni a laptopján, Gergely pedig intézi az egyéb teendőket, például elpakol, ha futár érkezik, akkor átveszi tőle a küldeményt. Ha Daninak valamit papíron kell megnéznie, akkor azt is segíti előkeresni, ha inni szeretne, akkor arról is gondoskodik, megtölti és felemeli számára a poharat. Az ebédrendelést Dani intézi, de az átvétel már Gergely feladata, a reggelihez hasonlóan annak elfogyasztását is ő segíti. „Ha napközben el kell valahová mennünk, akkor is én készítem össze a táskát, szükség szerint figyelek arra, hogy nálunk legyenek a gyógyszerek, ha kell, a katéter is. Jó időben jellemzően sétálunk Danival, ha távolabbi városrészbe kell menniük, akkor alapvetően tömegközlekedünk.”

A személyi asszisztensi feladatok ellátáshoz külön képzettségre nincs szükség, a legfontosabb a szimpátia és a munkához való megfelelő hozzáállás. Ez a gyakorlatban annak elfogadását jelenti, hogy ez esetben egy fizetett szolgáltatásról van szó, nem szívességről. Meg kell érteni azt is, hogy a személyi asszisztencia nem az ápolásról szól, a feladatok egészen mások. „Nekünk például nem kell figyelnünk arra, hogy az érintettek beveszik-e a gyógyszereiket, erről ők maguk gondoskodnak, és ha segítségre van szükségük, akkor azt jelzik. Ez az ápolói munkánál nincs így, ott a gyógyszerszedés felügyelete automatikusan a munkakör része. Nálunk kulcskérdés a rugalmasság is, például ha változik valakinek a napirendje, akkor azt nekünk el kell fogadnunk. Az ápolóknál ez sincs így, nekik a szakmai szabályokhoz kell igazodniuk, máshoz nem. A folyamatos készenlét persze nálunk is fontos, de amúgy nem kötött a munkánk. Például ha Daninak nincs szüksége a segítségemre, akkor nem probléma, ha a szobámban vagyok, és a versekkel foglalkozok.”

Gergely sokáig három napot volt 24 órában Dani mellett, a munkaidejét csak azt követően csökkentette két napra, hogy megszületett a kisfia, aki most másfél éves. Ennél több időt nem akar távol maradni a családjától, azt pedig nem teheti meg, hogy a 72 órás munkaidőt hazalátogatással szakítsa meg. Emiatt dolgozik csak 48 órában, ennél többet csak kivételes esetekben vállal. „Ilyen időbeosztásban nagyon szeretem a munkám, jól passzol az életvitelemhez. A munkabeosztást hónap végén készítjük el, ekkor írja le mindenki – mellettem még két személyi asszisztense van Daninak – azokat a napokat, amik számára nem megfelelők. Dani ez alapján készíti el a beosztást, amihez utána mindenki tartja magát. A munkát így össze tudom egyeztetni a slampoetryvel és a képzőművészettel, a digitális alkotással is. Esetenként persze megesik, hogy a programok változnak, de az sem okoz problémát, olyankor Dani jön velem, és a közönség soraiból követi a verselést.”

„A konduktív nevelés egy szemlélet, egy életforma”

Központi idegrendszeri sérülés miatt mozgássérültté vált gyerekek ezreinek nyújtottak segítséget az elmúlt évtizedekben, az itt képzett konduktorok pedig országszerte, sőt világszerte teszik ugyanezt. A Pető Intézet már számos néven működött, de fogalommá ebben a formában vált. Mit jelent a Pető-módszer és milyen esetekben jelenthet segítséget?

Elolvasom

„Missziónk a munkaképesség fejlesztése”

Történetük több mint 30 évvel ezelőtt indult, ma már lakóotthont működtetnek, foglalkoznak támogatott lakhatással, nappali ellátójukban pedig fejlesztő műhelyekkel is segítik az intellektuális képességzavarral élő felnőtteket. A Fogd a Kezem Alapítvány legfontosabb célja, hogy gondozottjainak megadja a részben önálló életvitel megteremtésének lehetőségét.

Elolvasom