null

„Nem volt könnyű, de megbirkóztam a digitális átállással”

Porckorongsérve miatt két gerincműtéten is átesett, és bár dereka és nyaka azóta sem tökéletes, ez a munkában nem akadályozza. Prépost Károlyné húsz éve dolgozik a Szerencsejáték Zrt. karitatív hálózatánál, túl a hetvenen sem okoz számára gondot a digitális eszközök használata.

Prépost Károlyné 2004-ben kezdte meg a munkát a Szerencsejáték Zrt. karitatív hálózatánál, kis megszakítással mindig ugyanazon a helyen, ugyanabban a környezetben dolgozott. Ilona értékesítő asztala egy mosonmagyaróvári szupermarketben áll, már ott is „törzsgárdatagnak” számít. Előtte 36 évig a helyi timföldgyárban dolgozott, három műszakban. Porckorongsérv miatt gerincműtéten esett át, operálni kellett a derekát, majd három hét múlva a nyaki gerincét is. „Egy évig betegállományban voltam, de mivel a munkahelyem olyan volt, ahol a feladataimat el tudtam látni – a gyár üzemi laborjában dolgoztam –, nem akartam, hogy leszázalékoljanak. Problémát csak az okozott, hogy nem tudtam folyamatosan állni vagy ülni, hajolni, de erre ott nem is volt szükség. Pár évre vissza is kerültem, de miután a timföldgyár bezárt, megkezdődtek a gondok, nem találtam megfelelő munkahelyet” – mondja.

Ilona több helyre is jelentkezett, de a feltételeknek sehol nem felelt meg. Volt, ahol szalag mellett kellett volna dolgoznia napi nyolc órában, ami gerincproblémák mellett lehetetlen, máshol egyfolytában hajolgatnia kellett volna. „Nekem ez nem ment, még otthon is csak térden állva tudtam porszívózni, ami egy munkahelyen nem megengedhető. Az orvosom ekkor javasolta a leszázalékolást, én pedig beletörődtem, hogy otthon kell maradnom. Pont véget értek az ezzel kapcsolatos vizsgálatok, amikor az egyik újságban megláttam a Szerencsejáték Zrt. hirdetését, és jelentkeztem rá. Nagyon megörültem neki, hogy egyből felvettek” – mondja.

Munkahelyén azóta is jól érzi magát, szeret emberek között lenni. Már elmúlt 70 éves, így a digitális átállással nem volt egyszerű megbirkóznia, de kollégái mindenben segítették, sokat gyakorolták az új technika használatát. „Időnként ma is szükségem van telefonos segítségre, de mindent meg tudok oldani, komolyabb problémám sosem volt. A munkában a gerincprobléma sem akadályoz, bár azt nem állítom, hogy soha nem fáj. Újabb műtétre viszont nem volt szükségem az elmúlt 20 évben” – mondja. Ilona korábban sokat kötött és kézimunkázott, de a nyaki műtét után ezt a hobbit fel kellett adnia. Helyette rejtvényt fejt és telefonos kifestőt használ, sok időt tölt hat unokájával is. A legnagyobb 20 éves, a legkisebb pedig idén januárban töltötte be a kettőt.

„A gyerekek mágikusak, ők azt is természetesnek veszik, ha valaki mindig kerekesszékben ül”

Van egy csodálatos gyógypedagógus, akit mozgássérültként a Magyar Máltai Szeretetszolgálat segített, jelenleg pedig ő segít gyerekeket a szervezet munkatársaként. Kelemen-Nagy Annamária a szeretetszolgálat dunaújvárosi játszóházában tart fejlesztéseket kicsiknek, ami nemcsak nekik és a családjaiknak jelent sokat, hanem hozzájárul a társadalmi szemléletformáláshoz is.

Elolvasom

„Olyan mozit szeretnénk, ami a világon bárhol felkelti az emberek érdeklődését”

Miután rendezőasszisztensként debütált egy csaknem ötven országban játszott akcióthrillerben, saját filmjén kezdett el dolgozni Papp Roland – egy olyanon, ami kapcsolódik a fogyatékosság témájához is. Rövid videókban már korábban tapasztalatot szerzett az alkotó, akinek élete nem indult egyszerűen – végtaghiánya miatt sok hátrány érte, de ő ezekből előnyt kovácsolt.

Elolvasom

„Nagyon büszkék vagyunk a kiskertünkre, sokan meg is állnak előtte, hogy megnézzék”

Krónikus betegsége miatt nem terhelheti túl a szemét, de erre a sorsjegyárusi munkakörben nincs is szükség. Bogdán Zsolt több mint egy éve várja vásárlóit értékesítőasztalánál, sokan törzsvásárlóként térnek hozzá vissza. Szán időt a feltöltődésre is, aminek része, hogy családjával közösen szépítgetik a házuk előtti kertet, a környékbeliek nagy örömére.

Elolvasom