null

„Nem volt könnyű, de megbirkóztam a digitális átállással”

Porckorongsérve miatt két gerincműtéten is átesett, és bár dereka és nyaka azóta sem tökéletes, ez a munkában nem akadályozza. Prépost Károlyné húsz éve dolgozik a Szerencsejáték Zrt. karitatív hálózatánál, túl a hetvenen sem okoz számára gondot a digitális eszközök használata.

Prépost Károlyné 2004-ben kezdte meg a munkát a Szerencsejáték Zrt. karitatív hálózatánál, kis megszakítással mindig ugyanazon a helyen, ugyanabban a környezetben dolgozott. Ilona értékesítő asztala egy mosonmagyaróvári szupermarketben áll, már ott is „törzsgárdatagnak” számít. Előtte 36 évig a helyi timföldgyárban dolgozott, három műszakban. Porckorongsérv miatt gerincműtéten esett át, operálni kellett a derekát, majd három hét múlva a nyaki gerincét is. „Egy évig betegállományban voltam, de mivel a munkahelyem olyan volt, ahol a feladataimat el tudtam látni – a gyár üzemi laborjában dolgoztam –, nem akartam, hogy leszázalékoljanak. Problémát csak az okozott, hogy nem tudtam folyamatosan állni vagy ülni, hajolni, de erre ott nem is volt szükség. Pár évre vissza is kerültem, de miután a timföldgyár bezárt, megkezdődtek a gondok, nem találtam megfelelő munkahelyet” – mondja.

Ilona több helyre is jelentkezett, de a feltételeknek sehol nem felelt meg. Volt, ahol szalag mellett kellett volna dolgoznia napi nyolc órában, ami gerincproblémák mellett lehetetlen, máshol egyfolytában hajolgatnia kellett volna. „Nekem ez nem ment, még otthon is csak térden állva tudtam porszívózni, ami egy munkahelyen nem megengedhető. Az orvosom ekkor javasolta a leszázalékolást, én pedig beletörődtem, hogy otthon kell maradnom. Pont véget értek az ezzel kapcsolatos vizsgálatok, amikor az egyik újságban megláttam a Szerencsejáték Zrt. hirdetését, és jelentkeztem rá. Nagyon megörültem neki, hogy egyből felvettek” – mondja.

Munkahelyén azóta is jól érzi magát, szeret emberek között lenni. Már elmúlt 70 éves, így a digitális átállással nem volt egyszerű megbirkóznia, de kollégái mindenben segítették, sokat gyakorolták az új technika használatát. „Időnként ma is szükségem van telefonos segítségre, de mindent meg tudok oldani, komolyabb problémám sosem volt. A munkában a gerincprobléma sem akadályoz, bár azt nem állítom, hogy soha nem fáj. Újabb műtétre viszont nem volt szükségem az elmúlt 20 évben” – mondja. Ilona korábban sokat kötött és kézimunkázott, de a nyaki műtét után ezt a hobbit fel kellett adnia. Helyette rejtvényt fejt és telefonos kifestőt használ, sok időt tölt hat unokájával is. A legnagyobb 20 éves, a legkisebb pedig idén januárban töltötte be a kettőt.

„Jó érzés, hogy a korábbi vásárlóim máig megismernek, megkérdezik, hogy vagyok”

Ugyan a sorsjegyárusítói munkát csak fél éve kezdte meg a karitatív hálózatnál, de a nemzeti lottótársasággal már régóta kapcsolatban állt, mert családi élelmiszerüzletükben magánlottózó is működött, később pedig klasszikus lottózóban is dolgozott. Bóta Noémi konduktorként szerzett diplomát, de azon a területen csak néhány évig dolgozott, hamar bevonzotta a kereskedelem.

Elolvasom

„Az előítéletek szerepet játszottak abban, hogy doktori rövidítést akartam a nevem elé”

Bár általános iskolai osztályfőnöke azt javasolta, legyen kefekötő, ő inkább a gimnáziumot, majd a jogi egyetemet választotta. Ő volt Magyarországon az első oktató, aki államilag elismert adatvédelmi tisztviselőket képzett. Később letette a mesterséges intelligencia és technológiai jogi szakvizsgát, nemrég pedig csatlakozott az Ability Fashion csapatához is. Dr. Bölcskei Krisztián hisz abban, hogy az akadályok mozgássérültként is legyőzhetőek.

Elolvasom