null

„Nem volt könnyű, de megbirkóztam a digitális átállással”

Porckorongsérve miatt két gerincműtéten is átesett, és bár dereka és nyaka azóta sem tökéletes, ez a munkában nem akadályozza. Prépost Károlyné húsz éve dolgozik a Szerencsejáték Zrt. karitatív hálózatánál, túl a hetvenen sem okoz számára gondot a digitális eszközök használata.

Prépost Károlyné 2004-ben kezdte meg a munkát a Szerencsejáték Zrt. karitatív hálózatánál, kis megszakítással mindig ugyanazon a helyen, ugyanabban a környezetben dolgozott. Ilona értékesítő asztala egy mosonmagyaróvári szupermarketben áll, már ott is „törzsgárdatagnak” számít. Előtte 36 évig a helyi timföldgyárban dolgozott, három műszakban. Porckorongsérv miatt gerincműtéten esett át, operálni kellett a derekát, majd három hét múlva a nyaki gerincét is. „Egy évig betegállományban voltam, de mivel a munkahelyem olyan volt, ahol a feladataimat el tudtam látni – a gyár üzemi laborjában dolgoztam –, nem akartam, hogy leszázalékoljanak. Problémát csak az okozott, hogy nem tudtam folyamatosan állni vagy ülni, hajolni, de erre ott nem is volt szükség. Pár évre vissza is kerültem, de miután a timföldgyár bezárt, megkezdődtek a gondok, nem találtam megfelelő munkahelyet” – mondja.

Ilona több helyre is jelentkezett, de a feltételeknek sehol nem felelt meg. Volt, ahol szalag mellett kellett volna dolgoznia napi nyolc órában, ami gerincproblémák mellett lehetetlen, máshol egyfolytában hajolgatnia kellett volna. „Nekem ez nem ment, még otthon is csak térden állva tudtam porszívózni, ami egy munkahelyen nem megengedhető. Az orvosom ekkor javasolta a leszázalékolást, én pedig beletörődtem, hogy otthon kell maradnom. Pont véget értek az ezzel kapcsolatos vizsgálatok, amikor az egyik újságban megláttam a Szerencsejáték Zrt. hirdetését, és jelentkeztem rá. Nagyon megörültem neki, hogy egyből felvettek” – mondja.

Munkahelyén azóta is jól érzi magát, szeret emberek között lenni. Már elmúlt 70 éves, így a digitális átállással nem volt egyszerű megbirkóznia, de kollégái mindenben segítették, sokat gyakorolták az új technika használatát. „Időnként ma is szükségem van telefonos segítségre, de mindent meg tudok oldani, komolyabb problémám sosem volt. A munkában a gerincprobléma sem akadályoz, bár azt nem állítom, hogy soha nem fáj. Újabb műtétre viszont nem volt szükségem az elmúlt 20 évben” – mondja. Ilona korábban sokat kötött és kézimunkázott, de a nyaki műtét után ezt a hobbit fel kellett adnia. Helyette rejtvényt fejt és telefonos kifestőt használ, sok időt tölt hat unokájával is. A legnagyobb 20 éves, a legkisebb pedig idén januárban töltötte be a kettőt.

„Próbálok mindig vidám lenni, mindenre pozitívan tekinteni”

Korábban ételfutárként és díjbeszedőként dolgozott, de miután egészségi állapota miatt már nem tudta vállalni az ezekkel járó hosszas munkanapokat, váltania kellett. Botos László tavaly januárban kezdte meg a munkát a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, sorsjegyárusítói asztala egy szolnoki piacon áll. Bár most szünetelteti, hobbija a zenélés, korábban rockzenekarban is gitározott.

Elolvasom

„Az utazás hatalmas élmény, fantasztikus embereket ismerhetek meg annak köszönhetően”

Látássérültként csak foltokat, sötétséget és világosságot lát, de ettől függetlenül teljes életet él. Kőhegyes Priscilla egy utazási irodában dolgozik ügyfélkapcsolati referensként, szeret tanulni és utazni, idegen kultúrákkal megismerkedni. Túl azon, hogy jól beszél angolul, németül, spanyolul és olaszul, belekóstolt a francia, a svéd és az albán nyelvbe is. Kíváncsisága úgymond végtelen.

Elolvasom

„Nagyon örültem a Gránit Oroszlán díjnak, pláne miután kiderült, hogy az egyik szerzőnk jelölt rá”

Mérnök-informatikusként végzett csaknem harminc éve, de azon a területen alig talált munkát látássérültként – aztán amikor megkapta a lehetőséget, beindult a karrierje. Ma már informatikai céget vezet és segédeszközökkel foglalkozik, alapított egy könyvkiadót is. Dvariecki Bálint novemberben Gránit Oroszlán példaképdíjat is átvehetett felelős üzletember kategóriában.

Elolvasom