Tizennégy éve dolgozik a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, vásárlóinak többségét is sok éve ismeri. Tóth Hermina egy autóbaleset miatt került kerekesszékbe, és bár korábban más területeken dolgozott, a sorsjegyárusi munkakör is kedvére való, szívesen vesz részt a céges programokon is.
Tóth Hermina 2010 óta dolgozik a Szerencsejáték Zrt. karitatív hálózatánál, értékesítő asztala egy esztergomi szupermarketben áll. Máshol csak abban a kétéves időszakban várta a vásárlóit, ami alatt az élelmiszer-áruházat felújították. Ekkor a város élményfürdőjébe helyezték át a pultját, ott vehettek tőle sorsjegyet a vevői. Bár balesete óta kerekesszékkel közlekedik, Herminát a munkavégzésben nem akadályozza semmi, csak azt fájlalja, hogy a városa nem mindenhol akadálymentes. „Az áruházba, ahol dolgozom, gond nélkül be tudok jutni, de ez nem mondható el minden üzletről. Sok helyen van például lépcső, ami számomra komoly probléma.”
Hermina ruhaipari szakközépiskolát végzett, ezt követően egy varrodában kezdett el dolgozni. Később egy biztosítónál helyezkedett el, majd egy porlakkozó üzemben tevékenykedett minőségellenőrként. Miután a balesete következtében melltől lefelé lebénult, hét évet töltött az otthonában, ahol igyekezett javítani az állapotán. Közben próbált munkát is találni, ami nem volt egyszerű, sok helyen eleve gondot okozott az akadálymentesség hiánya. „A karitatív hálózat létezéséről egy ismerősömön keresztül szereztem tudomást, nagyon megörültem a lehetőségnek. A betanulás nem okozott számomra problémát, és könnyen ment a digitális eszközökre való átállás is. Mivel régóta dolgozom sorsjegyárusként, már megszokott vevőköröm van, sokan szinte napi rendszerességgel lépnek az asztalomhoz. Akadnak olyanok is, akiknél már előre tudom, hogy milyen sorsjegyet fognak kérni.”
Herminának a munkája kapcsán már volt szívszorító, ám üzenetében pozitív élménye is. Mivel Esztergom közel van a szlovák határhoz, akadt olyan vevője, aki szinte minden nap átgyalogolt hozzá Párkányból, hogy sorsjegyet vegyen. Egyik nap azonban nem ő lépett az asztalához, hanem a lánya, aki elmondta: édesapja sajnos elhunyt. Megosztotta Herminával azt is, hogy apukája nagyon szeretett hozzá járni, örömmel tette meg a Párkányból Esztergomba vezető sétát hetente többször. Ennek emlékére vett a lánya egy sorsjegyet, amit édesapja koporsójába tett. Megható élmény volt ez Hermina számára, hiszen túlmutatott azon, amit egy sorsjegy önmagában jelent.
A karitatív hálózat munkatársa jó kapcsolatban van a bolti dolgozókkal és a közeli lottózó munkatársaival is, nemrég pedig távolabbról is érkezett hozzá egy kolléga. Ő a betanulási folyamat részeként járt nála, hogy megnézze, miként dolgozik, miből áll a napi munkája. Hermina gyakran vesz részt a Szerencsejáték Zrt. eseményein, nemrég a spanyol lottótársasággal közös konferenciába is bevonták. Ennek apropóját az adta, hogy tervben van a vak emberek karitatív hálózatba való integrálása, amiben a spanyoloknak nagy tapasztalatuk van. „Az ilyen felkéréseket nagyon szeretem, mert segítenek kimozdulni a hétköznapokból. Ott szoktam lenni a lottótársaság egyéb eseményein, így az évértékeléseken is. Voltam már kihelyezett eseményeken is, például a lóversenypályán vagy a szeptemberi Szuperkoncerten.”
Hermina szabadidejében makramézik, ami két éve lett a hobbija. Készített már ezzel a technikával lámpaernyőt és fali díszeket, egyéb dekorációkat. Otthonában boldog párkapcsolatban él, a kutyája és macskája társaságában, és imádja a növényeket is. Házuk kertjét a tavaszi-nyári szezonban virágok teszik mutatóssá, a belső tereket pedig az év minden szakában dísznövények lepik el. Utóbbiak gondozása ugyan időigényes, de meghálálják a törődést.
