null

„Pár hét után már rutinosan fogadtam vásárlóimat az állomáshelyemen”

Súlyos hallássérülése miatt csak akkor tud jól kommunikálni az emberekkel, ha azok szemben állnak vele, de barátai és vásárlói tisztában vannak ezzel, így eleve úgy lépnek sorsjegyárusítói asztalához, hogy ne okozzon számára nehézséget a szájról olvasás. Budvig Gabriella régóta értékesít sorjegyeket, vevőinek egy részével már évtizedes az ismeretsége.

Gabriella 10 éve dolgozik a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, értékesítői asztala egy kaposvári szupermarketben áll. A lehetőségre a munkaügyi hivatalon keresztül talált rá, oda volt beregisztrálva megváltozott munkaképességű álláskeresőként. „Akkoriban szinte még azt sem tudtam, mik azok a sorsjegyek, a feladatkör teljesen új volt számomra. A betanulási folyamat nem volt nehéz, könnyen elsajátítottam a tananyagot. Ezt követően egyhetes gyakorlaton voltam egy leendő kollégánál, hogy a munkát testközelből is megismerhessem. Utána egyből elkezdhettem dolgozni, pár hét után pedig már rutinosan fogadtam vásárlóimat saját állomáshelyemen.” Gabriella a munkát még tablet nélkül kezdte meg, így a digitális átállásnál képzésen kellett részt vennie, de nehézséget az sem okozott. Nemrég bankkártyaterminált is kapott, annak kezelését is könnyen megtanulta.

A karitatív hálózat munkatársa szeret új ismereteket elsajátítani, az érettségi után is részt vett több OKJ-s képzésen. Tanult például könyvelést és számvitelt, gyors- és gépírást, sőt részt vett masszőrtanfolyamon is. Franciául is megtanult középszinten, először az iskolában, majd külön tanfolyamon. Ezt a nyelvet a mai napig imádja. Gabriella a SINOSZ-nál elsajátította a jelnyelvet is középszinten. Azért tartotta ezt fontosnak, mert bár reméli, hogy ez nem következik be, de évekkel ezelőtt azt mondta az orvosa, hogy ha ilyen ütemben romlik a hallása, akkor siket is lehet idős korára.

A sorsjegyárusítás előtt Gabriella számlázással kapcsolatos feladatokat látott el egy szerkesztőségnél, de miután a lap megszűnt, nem talált olyan munkát, amit el tudott volna vállalni. Helyzetét idegi eredetű, súlyos hallássérülése nehezítette, amihez egyensúlyérzeti probléma is társult. „Nálam a halláskárosodás kétoldali, és csaknem 70 százalékos. Hátterében gyerekkori mumpszfertőzés áll, a probléma annak szövődményeként alakult ki hétéves koromban. Azóta a hallásom fokozatosan romlik, és bár a munkámban nem okoz gondot, a kommunikációt nehezíti. Ennek oka, hogy szájról olvasok, így az embereket csak akkor értem meg, ha szemben állnak velem. Ha valaki oldalról vagy oldalra fordulva, esetleg lehajtott fejjel beszél hozzám, akkor a kommunikáció problémássá válik. Ezt a törzsvásárlóim és a gyakori vevőim szerencsére tudják, így ők eleve ennek ismeretében lépnek az asztalomhoz, figyelnek rám.” Gabriellának már olyan vásárlói is vannak, akiket 10 éve ismer, és akik akkor is beköszönnek hozzá, ha aktuálisan nem vesznek sorsjegyet.

A karitatív hálózat munkatársa a napi munka után édesanyját segíti, elintézi például a bevásárlást és a postai ügyeket, beszerzi a gyógyszertárban a szükséges gyógyszereket. Miután hazaér, otthonában is elvégzi a szokásos teendőket, és foglalkozik a cicájával is. Külön programjai rendszerint csak hétvégente vannak. A lánya már kirepült otthonról és családot alapított, nemrég babája is született. Gabriella velük is sok időt tölt, és amikor csak tudja, segíti a fiatalokat.

Táborkeresés egy kerekesszékes konyhatündérrel

Flóra és az egyik barátnője elhatározta, hogy idén főzős táborba mennek, felfedezni az olasz gasztronómia világát. Tapasztalatom szerint a mi esetünkben nem elég egy szimpla jelentkezés, ezért első lépésként fel szoktam hívni a szervezőket, hogy tudják-e fogadni a kerekesszékes kislányomat. A telefon végén lévő hölgynek elmondtam a szükséges információkat, mire ő kerek perec kijelentette: „Anyuka, a gyermeke nem fogja jól érezni itt magát!” Elkeseredtem a válasz hallatán, és magamban hozzá is fűztem: ha így állunk hozzá már az elején, akkor nagy eséllyel így is lesz... Drávucz Rita jegyzete.

Elolvasom

„Aki nyitott a sérültek felé, az ezt valamilyen szinten maga is visszakapja”

Több mint harminc éve dolgozik trolisofőrként, és közel húsz éve segíti szabadidejében a mozgássérült embereket. Brandt Viktor először az Álomszállítót álmodta meg, majd elkezdte az érintettek életét a mindennapokban is akadálymentesebbé tenni. Kirándulások szervezése mellett segíti az egyéni ügyintézéseket, igyekszik ott lenni mindenhol, ahol szükség van rá.

Elolvasom