Tizenegy éves kora óta él Charcot-Marie-Tooth szindrómával, így nem volt könnyű munkát találnia, de amióta a Szerencsejáték Zrt. karitatív hálózatánál dolgozik, úgy érzi, megtalálta a helyét. Lackó Andrea Hajnalka értékesítő asztala egy kaposvári szupermarketben áll, sorsjegyárusként ott várja a vevőit.
Andrea huszonhárom éves koráig tanult, ezt követően helyezkedett el, de pályája nem indult egyszerűen: hiába adta be sok helyre a jelentkezését, nem keresték meg, nehezen talált olyan munkahelyet, ahol foglalkoztattak megváltozott munkaképességű embereket. Pedig Andrea betegsége ellenére több képesítést is szerzett, az érettségi mellett van ruhabolti eladó és boltvezetői végzettsége, szoftverüzemeltetői oklevele. Pénztárosként már az iskola mellett is dolgozott egy szupermarketben, ennek ellenére megesett, hogy amikor egy írószerbolti állásra jelentkezett, a felvételi beszélgetésen derült ki, hogy a munka fizikai lenne, pakolnia kellene, ami az ő betegsége mellett lehetetlen elvárás. Végül sikerült megfelelő helyen elhelyezkednie, de miután megismerkedett a párjával, hamar érkezett a baba, így egy ideig otthon volt, a kicsivel foglalkozott. A gyes után kereste meg a Magyar Vöröskeresztet, hogy segítsenek neki olyan munkahelyet találni, ami megfelelő lehet megváltozott munkaképességű embereknek. Azért volt erre szüksége, mert tudta: nehezen fog újra munkát találni.
Fontos a nyíltság
Ha kell, akkor tud és mer segítséget kérni, de Andrea elfogadta a betegségét, tud vele teljes életet élni, olyan vidámsággal, mintha egészséges lenne. Bár vannak nehéz időszakai – előfordul, hogy nem tud lábra állni –, de szemlélete olyankor is pozitív, saját magának is bebizonyítja, hogy mindent meg tud oldani, a betegsége nem akadályozhatja semmiben.
Andrea már hat éve dolgozik a Szerencsejáték Zrt. karitatív hálózatánál, nagyon közvetlen, egészségügyi problémájáról is nyíltan beszél. „Bár egyre nehezebben járok, nincs szükségem kerekesszékre, és remélem, ez így is marad. A helyzetemet most inkább az nehezíti, hogy pár hónapja többször kifordult a térdem. A szupermarketben, ahol a standom áll, nincsenek lépcsők, így tudok közlekedni, egyedül az otthonról való bejutás a nehézkes a sérüléseim óta. A munkámat szeretem, sokan ismernek, a legtöbb vevőm kedves, többségükkel jó kapcsolatban vagyok. Látom rajtuk, hogy amiben csak tudnak, segítenének nekem, megesik, hogy csokival lepnek meg. Persze vannak, akik mogorvábbak, de velük is boldogulok, szerencsére nagyon közvetlen vagyok” – mondja. Andrea kiemeli, hogy ha akadályozottsággal élő emberekkel beszélget, akkor mindig arra biztatja őket, hogy a küzdelmet ne adják fel, megváltozott munkaképességgel is próbáljanak elhelyezkedni. Ne temetkezzenek betegségeinkbe, tekintsenek mindig erőre, keressék az új lehetőségeket, új kihívásokat.
Kincset ér a jó csapat
Sokat beszélget a munkatársaival is, az őt váltó kolléganővel baráti a kapcsolata, nagyon szeretik egymást. Nem csak munkahelyen találkoznak, hanem a magánéletben is, mindenben segítik egymást. A 32 év korkülönbség miatt Andrea édesanyaként is tekint kolléganőjére, mindent megbeszél vele, gyakran kikéri a véleményét. Jó kapcsolatban van a karitatív osztály munkatársaival is, tudja, hogy bármivel megkeresheti őket, amiben lehet, segítenek. Még a magánéletéről is tudnak, gyakran érdeklődnek a kislányáról, családjáról. Jóban van azokkal a munkatársakkal is, akik a lottózóban dolgoznak, mint mondja, ők is segítőkészek.
Andrea számára a karitatív hálózatnál végzett munka nagyon sokat jelent, nem csak a megélhetés miatt, hanem azért is, mert érzi, nagy becsben tartják. „Sokat számít az a figyelmesség, hogy meghívnak minket céges rendezvényekre, kapunk juttatásokat, ajándékokat, olyan kisebb meglepetéseket, mint a gyerekek mikuláscsomagja. Apró kedvesség, de megemlékeznek rólunk nőnapkor is. Bár sok cégnél ez történt, nálunk fel sem merült, hogy a járvány alatt, a lezárások idején elküldjenek bennünket, mi akkor is kaptunk fizetést” – emeli ki.
Andrea a hálótathoz való csatlakozáskor négyórás munkaidőben volt, de idővel kérte, hogy lehessen inkább ötórás, így most egy órával többet dolgozik. Mindig délutános, kettőtől hétig fogadja a vevőket, utána siet haza lányához, akit egy éve egyedül nevel. A 12 éves kiskamasz rendkívül okos, évekig szinkronúszott és kipróbálta magát több sportágban. Ezzel Andrea legnagyobb álma vált valóra. Kislánya mellett a többi családtag is fontos számára, gyakran összejárnak, szeret sütni-főzni, örömét leli a közös programokban.
