Semmit rólunk nélkülünk! Beszélgetés Csajbi László hallássérült karitatív sorsjegyárussal

Nógrádi Áront ma már megbecsülik és elfogadják a munkahelyén, de az élete nem indult ilyen egyszerűen. Az iskolai években sokat bántották és csúfolták, még a tanárok egy része sem tudott mit kezdeni azokkal a viselkedésbeli sajátosságokkal, amelyek az autizmusból eredtek. Gyerekkorában a zenélés és az éneklés hozott neki megnyugvást, mára pedig eljutott oda, hogy közösségekbe jár, és két kórusban is énekel.

Elszomorodott, amikor annak idején leszázalékolták, és nem talált olyan állást, ami számára megfelelő lehet, de aztán rálelt a sorsjegyárusítói munkakörre, és egyből érezte: azt neki találták ki. Fiola Józsefné egy rövid szünetet leszámítva több mint 20 éve dolgozik a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, munkáját ma is imádja.

Korábban ételfutárként és díjbeszedőként dolgozott, de miután egészségi állapota miatt már nem tudta vállalni az ezekkel járó hosszas munkanapokat, váltania kellett. Botos László tavaly januárban kezdte meg a munkát a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, sorsjegyárusítói asztala egy szolnoki piacon áll. Bár most szünetelteti, hobbija a zenélés, korábban rockzenekarban is gitározott.