Semmit rólunk nélkülünk! Beszélgetés Csajbi László hallássérült karitatív sorsjegyárussal

Elszomorodott, amikor annak idején leszázalékolták, és nem talált olyan állást, ami számára megfelelő lehet, de aztán rálelt a sorsjegyárusítói munkakörre, és egyből érezte: azt neki találták ki. Fiola Józsefné egy rövid szünetet leszámítva több mint 20 éve dolgozik a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, munkáját ma is imádja.

Korábban ételfutárként és díjbeszedőként dolgozott, de miután egészségi állapota miatt már nem tudta vállalni az ezekkel járó hosszas munkanapokat, váltania kellett. Botos László tavaly januárban kezdte meg a munkát a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, sorsjegyárusítói asztala egy szolnoki piacon áll. Bár most szünetelteti, hobbija a zenélés, korábban rockzenekarban is gitározott.

Látássérültként csak foltokat, sötétséget és világosságot lát, de ettől függetlenül teljes életet él. Kőhegyes Priscilla egy utazási irodában dolgozik ügyfélkapcsolati referensként, szeret tanulni és utazni, idegen kultúrákkal megismerkedni. Túl azon, hogy jól beszél angolul, németül, spanyolul és olaszul, belekóstolt a francia, a svéd és az albán nyelvbe is. Kíváncsisága úgymond végtelen.