Születése óta mozgáskorlátozottként él, így a sorstársak helyzetére régóta rálát közvetlenül, az érintetteknek pedig jó ideje motivációs előadásokat is tart. Trexler Eriknek a társadalmi szemléletformálás már gimnazistaként is szívügye volt, és azóta is sokat tesz az esélyegyenlőségért.
Aki a botját nem látja, abban fel sem merül, hogy akadályozottsággal él, hiszen nagyon aktív, tevékenysége pedig sok helyre szólítja. Erik születéskori oxigénhiány miatt szenvedett olyan sérülést, ami mozgáskorlátozottsághoz vezetett, de sikerült legyőznie az azzal járó akadályokat. „Az óvodát többségi intézményben kezdtem, ugyanúgy, ahogyan a kortársaim, de ötéves koromban átkerültem a Pető Intézetbe. Oda jártam egészen hétéves koromig, az állapotom pedig rengeteget javult. Úgy szoktam fogalmazni, hogy csodát tettek velem, amit szó szerint kell érteni: a bekerülésemkor csak négykézláb tudtam közlekedni, de a távozásomkor már járni tudtam két egylábú bot segítségével, és rövidebb távokon boldogultam bot nélkül is. A történethez hozzátartozik, hogy a fejlesztések mellett volt több lábműtétem is, amit Pécsen, az egyetemi klinikán végeztek. Most az utcán két bottal járok, otthon és a munkahelyen pedig azok nélkül is tudok közlekedni.”
Eriket ötéves korában kezdték el fejeszteni a Pető Intézetben
Eriknek az általános iskolája már integrált volt, azt a kezdés előtt megtekintették a Pető Intézet szakemberei is. „Kértek némi akadálymentesítést, amit az iskola két év alatt végzett el, igazán könnyűvé akkortól vált a bejárás. Az általános után egyházi gimnáziumba szerettem volna menni, de a felvételiztető tanár – aki az osztályfőnököm lett volna – meg volt szeppenve a sérültségem miatt, és nem támogatta a felvételemet. Ez független volt attól, hogy a pontszámaim alapján bőven bekerülhettem volna az iskolába. A középiskolát végül Dorogon kezdtem meg, egy informatikai szakgimnáziumban, de próbaképp – a saját megnyugtatásom végett – a következő évben is felvételiztem az eredetileg kiszemelt gimnáziumba. Akkor már felvettek volna, de nem váltottam iskolát, mert tisztában voltam azzal: a tanár, aki engem nem látott volna szívesen, az egész iskolának tanít földrajzot, így elkerülni nem tudtam volna. Ehhez adódott hozzá, hogy a földrajz a kedvenc tantárgyam volt, a középiskolában pedig nagyon jó tanárom volt. Ezt a történetet azért szoktam elmesélni, mert sokat köszönhetek neki, a végső üzenete pedig pozitív. Igazából ez ébresztett rá arra, hogy az edukáció nagyon fontos, úgy a gyereknél, mint a pedagógusoknál. Ezt követően kezdtem el szemléletformáló foglalkozásokat tartani.
Diákok tízezrei
Erik nyilvántartja, hogy eddig hány iskolában fordult meg, és tudja azt is, hogy prezentációit már mintegy 12 ezer diák hallgatta meg. „Az elmúlt időszakban tartottam egy rövid szünetet, de alapvetően az általános iskolák felső tagozatos tanulóit célzom az előadásaimmal. Emellett adtam már elő tantestületeknek, felkérésre pedig már jártam cégeknél is. Most tervezem picit átalakítani az előadásomat, és újra megkezdeni az iskolai látogatásokat. A programot kicsit aktualizáltam, tettem bele kreatív játékokat is.” Eriket az előadások megtartásában már a gimnáziuma is segítette. Például rendszeres volt, hogy a testnevelésórát és az osztályfőnökit a nap első vagy utolsó két-három órájára tették, lehetőséget adva arra, hogy ha valahol előadást tart, akkor korábban elmehessen vagy később érkezhessen. Az iskola ezzel is felvállalta, hogy a fogyatékossággal élők ügyét fontosnak tartja.
Előadás a József Attila Színházban, fotó: Tigyi Zsuzsanna
Eriket munkahelye is megbecsüli, remekül érzi ott magát. „Január óta dolgozom a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, ahol pályázatokkal foglalkozom. Örömmel fogadtak, mert egyértelmű volt, hogy ezen a területen komoly tapasztalatom van. Jól esett, hogy már a kezdéskor megkaptam minden segítséget, amire szükségem volt. Furcsán hangzik, de még azt is én ajánlottam fel kell külön, hogy ha szükségük van rá, akkor beadom azokat a papírjaimat, amikkel igénybe vehetik az utánam járó kedvezményeket. Régebben nem feltétlen voltak jók a tapasztalataim. Volt például olyan, hogy egy állásinterjún egyértelművé tették számomra, hogy csak a mozgássérültségem miatti kedvezmények miatt vennék fel szívesebben, mint a többi jelentkezőt. Ez a megjegyzés nem tetszett, így hiába kaptam az interjú után pozitív visszajelzést, nem fogadtam el az ajánlatot. Olyan munkahelyem is volt, ahol azért hosszabbították volna meg a szerződésemet, mert az anyagilag előnyös lett volna a cégnek. Amikor ezt megtudtam, felmondtam. Nem szeretném, hogy bárhol pusztán azért alkalmazzanak, mert kedvezményeket kapnak utánam.”
Elérni mindenkit
Erik egy évig egy telekommunikációs cégnél is volt ’főállású angyal’, ahol a feladatai sokrétűek voltak. Egyrészt bekapcsolódott egy olyan alkalmazás fejlesztésébe, ami segítette a többségi társadalom és a fogyatékkal élő emberek kommunikációját, másrészt munkája részeként is tartott országszerte motivációs beszédeket, érzékenyítő előadásokat és tréningeket. Olyan településekre is sikerült így eljutnia, ahol nehezebb sorsú gyerekek éltek, akik végtelenül őszintén tudták kérdezni őt a mindennapokról. Megesett, hogy egy-egy kérdésen el is sírta magát. A sérült embereket és a többségi társadalmat egy blog elindításával is próbálta közelebb hozni egymáshoz. A feladatai miatt Erik kapcsolatba került a Bliss Alapítvánnyal is, és miután a telekommunikációs cégnél a munkája véget ért, az ő csapatukhoz csatlakozott, egy ideig átvette az alapítvány vezetését is.
Előadás a Terézvárosban, fotó: Tigyi Zsuzsanna
„A Bliss súlyosan, halmozottan sérült gyerekekkel foglalkozik, az ottani munka pedig komoly terápia volt számomra is. Ennek oka, hogy abban az időszakban, amikor a telekommunikációs cégnél a pályázatukat raktam össze, még nem tudatosult bennem a pártfogoltjaik sérültségi szintje, de később már igen. A náluk eltöltött időszak után azt mondom: egyszer mindenkinek el kellene jutnia egy ilyen helyre, és eltölteni ott legalább egy napot. Mert aki ezt megteszi, az egyből ráébred arra, hogy problémái ellenére mennyire szerencsés a helyzete. Én is ezt éreztem, pedig két bottal járok.”
Erik a Bliss vezetését akkor vette át, amikor elődje felmondott és távozott. A történet érdekessége, hogy először csak azt vette észre, hogy a pozíció megüresedése után egyre több feladatot bíznak rá, olyanokat is, amikhez alapvetően nem sok köze van. „Ezt jeleztem a kuratóriumnak, kiemelve, hogy mindössze 21 éves vagyok, amit kevésnek tartok egy nemzetközi szinten jegyzett alapítvány irányításához. Egyszerűen nem éreztem azt, hogy ezt a feladatot nyugodt szívvel vállalhatom. Ezt követően derült ki, hogy a vezetői állást a kuratórium meg sem hirdette, a tagok egyszerűen csak kivárták, hogyan reagálok az előállt helyzetre. Elmondták, hogy nem találnának olyan vezetőt, aki nálam lelkiismeretesebb, hitelesebb lenne. Így lettem az alapítvány vezetője. A munkát 2019 decemberében kezdtem meg, és 2023 májusában távoztam. Én oldottam meg, hogy az alapítvány által létrehozott iskola – amit át kellett adnunk állami fenntartásba – megfelelő kezekbe kerüljön. A gyerekeink hosszas tárgyalás után a Mozgásjavító Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménybe mehettek át, ahol kaptak egy külön szárnyat. A helyszínváltást sikerült úgy megoldanunk, hogy csak a tanárok cserélődjenek le, az egyes osztályok egyben maradjanak. Ez hatalmas öröm volt mindenkinek.”
A Bliss Alapítványnál töltött időszak alatt Erik egy vidéki egyetem levelező tagozatára is jelentkezett, hogy ott hittantanári-nevelőtanári végzettséget szerezzen. Az intézmény épülete a weboldal szerint akadálymentes volt, de Erik a beiratkozás után szembesült azzal, hogy akadálymentességről szó sincs. Azt még csak kihívásként kezelte, amikor megtudta, hogy az épület első emelete a magasföldszint, de miután a tanulmányi osztály összerakta a hétvégi órarendjét, arra lett figyelmes, hogy a tanórák helyszínei teljesen szét vannak szórva. Az első órája a magasföldszinten volt, onnan kellett egyből – a tíz perces szünet alatt – lift nélkül feljutnia a harmadikra, majd onnan át egy másik épületbe, szintén tíz perc alatt. Mivel ezt lehetetlenség volt teljesítenie, kérte az órarend átrendezését, vagy akár azt, hogy az általa nem elérhető helyszíneken online csatlakozhasson be az órákra.
„Ezt nem engedélyezték, és gyakorlatilag azt mondták nekem: a mozgáskorlátozottság nem az ő problémájuk, hanem az enyém. Én ezzel a történetet le is zártam, az egyetemet pedig otthagytam – mígnem kaptam egy levelet az oktatási hivataltól. Ebben azt kifogásolták, hogy nem járok be az órákra, és mint kiderült, ezzel el is vesztettem az egyik államilag támogatott egyetemi félévemet. Ekkor szakadt el bennem minden, és az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordultam. Az ügyemet elkezdték kivizsgálni, de még a lezárása előtt megkeresett az egyetem, hogy elnézést kérjen és kártérítést ajánljon fel. A történet ezzel zárult, én pedig azóta is igyekszem rávenni magam, hogy elkezdjek egy egyetemet. A Műszaki Egyetemen már gondolkodom, és ott a kollégák is rágják a fülemet, hogy jelentkezzek.
Erik ügyintézésekben már az egyetemi probléma előtt is segítette a sorstársakat, azóta pedig célzottan is figyel a fogyatékossággal elő emberek ilyen jellegű ügyeire. „Rengeteg szülő például amiatt keres meg, mert gyerekét nem veszik fel az adott iskolába. Ilyenkor változatosak a kifogások, és azok az esetek többségében nem állják meg a helyüket. Ha kell, segítem a családokat az ilyenkor szükséges hivatalos levelek megfogalmazásában is. Arra is volt már példa, hogy iskolaigazgatókkal egyeztettem arról, hogy a szülőknek milyen papírokat kell beszerezniük a jelentkezéshez. Komoly gond, hogy nincs olyan hivatalos szervezet, amelyeket az érintett családok meg tudnak keresni, ha bármilyen problémájuk vagy kérdésük van. De én az ilyen ügyeket sem negatívan közelítem, hanem keresek rájuk megoldást önkéntes munkában, teljesen ingyenesen. Foglalkoztam már rengeteg kérdéssel, beleértve a rokkantsági ellátás intézését és a különböző támogatások igénylését is. Segítettem már a pályaválasztást olyan családnál is, ahol a szülők azt feltételezték, hogy mozgássérültséggel csak számítógépes munkát lehet végezni. Az érintetteknek a tanácsok ilyen esetekben is komoly segítséget jelentenek.”
