null

„Sokan a kistermetűségről is kérdeznek, arról is szoktam a vevőkkel beszélgetni”

Végzettsége szerint bőrdíszműves, kistermetű emberként pedig egy ideig cirkuszban is dolgozott – de amióta gerinc és térdproblémája van, ilyen feladatokat nem tud vállalni. Kieszman Béla két és fél éve dolgozik a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, sorsjegyárusító asztala egy tatabányai szupermarketben áll.

Ugyan Kieszman Béla csak pár éve dolgozik a karitatív hálózatánál, de a sorsjegyárusítói feladatokkal – akkor még normál munkakörben – már a ’90-es években megismerkedett. Akkoriban Szabolcs-Szatmárban élt, ott tevékenykedett egy-másfél évet ezen a területen. „Abban az időszakban még nem volt fix munkaállomásunk, úgy mondtuk, hogy házalunk. A sorsjegyeket átvettük, havonta pedig elszámoltunk az értékesítéssel. A járás akkor még nem okozott számomra nehézséget, mopedet csak négy-öt éve használok, amióta a térdemmel és gerincemmel – négy csigolyámban lett kopás és repedés – problémám van. Azóta a járáshoz járókeretre van szükségem, csak azzal, és a mopeddel tudok közlekedni. Az ilyen jellegű gondok a törpenövésű embereknél gyakrabban fordulnak elő, jellemzően gyengébbek a csontjaink is” – mondja.

A karitatív hálózat munkatársa végzettsége szerint bőrdíszműves, ezen a területen három-négy évig dolgozott. Kisnövésű emberként cirkuszban is fellépett, ennek kapcsán 2013-ban Norvégiában is élt fél évet. „Ezt követően – éves szinten kétszer-háromszor – részt vettem filmforgatásokon, itthon és külföldön egyaránt. Időnként szerepeltem reklámfilmekben is, az a munkakör is érdekes volt. Ilyen jellegű feladatokat a gerinc- és térdproblémám óta nem tudok vállalni. A karitatív hálózatról egy korábbi munkatársamtól – akivel még bőrdíszművesként dolgoztam együtt – értesültem. Örültem a lehetőségnek, a korábbi tapasztalataim miatt pedig a sorsjegyárusítói munka sem állt tőlem távolt. Adottak voltak a számítógépes alapismereteim is, így gondom ezen a területen sem volt. Összességében azt mondhatom, hogy a betanulás könnyen ment, nem volt semmilyen fennakadás.”

Bélának speciális munkaállomásra nincs szüksége, a mopedében ülve minden feladatot el tud látni, nem okoz számára nehézséget semmi. Remekül megy neki a kapcsolatteremtés is, azon a téren is remekül boldogul. „Barátaim korábban is szép számban voltak, de amióta a karitatív hálózatnál dolgozom, újakra is szert tettem. Sokan a kistermetűségről is kérdeznek, annak kapcsán is szoktam a vevőkkel beszélgetni, szívesen válaszolok a kérdésekre.” Béla szabadidejében textíliákból és gyöngyvászonból varr férfi és női táskákat, pénztárcákat is. Van, hogy ilyet kérésre, megrendelésre készít, de alapvetően csak hobbiként tekint a kézműves munkára. Nyáron szívesen csavarog a családjával és a barátokkal, velük időnként ellátogat Budapestre vagy a Balatonhoz. Felesége szintén mozgássérült, de mivel elektromos mopeddel közlekedik, az utazás számára sem okoz gondot.

„A vevőim szeretik, hogy nem csak vásárlóként tekintek rájuk, hanem érdekel az emberi oldaluk is”

Négy éve dolgozik a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, és minden nap felszabadultan megy munkába, jól esik neki, hogy elfogadják. Lénárt Anita értékesítő asztalánál a vevők egy része már törzsvásárló, akikkel a kapcsolata közvetlen. Vannak olyanok is, akiket munkakörén túlmutatóan igazít útba a kórházi labirintusban, ami miatt szintén sok pozitív visszajelzést kap.

Elolvasom