null

„Sokan rácsodálkoznak erre, de érdekel minden, ami kézzel végezhető”

Fodrásznak készült, de balesete miatt muszáj volt pályát váltania, pár év után került a Szerencsejáték Zrt. karitatív hálózatához. Terjék Hajnalka értékesítőasztala egy tatabányai szupermarketben áll, vevőit ott várja nap mint nap. Bár egyik kezét elvesztette, ez nem akadályozza abban, hogy kreatív hobbikat válasszon magának, mellettük rajong a horgászatért is.

Terjék Hajnalka 2019 októberében kezdett el dolgozni a Szerencsejáték Zrt. karitatív hálózatánál, nem messze bicskei otthonától. Mivel már szakiskolába is a közeli Tatabányára járt, örült annak, amikor kiderült, ott fog állni az értékesítőasztala. „Azért kerülhettem a karitatív hálózathoz, mert 2006-ban volt egy vonatbalesetem, ami miatt a teljes bal kezemet amputálni kellett. Bordám is tört, de az szépen összeforrt, nem okoz semmilyen problémát. Amikor a baleset történt, negyedéves voltam a fodrász szakiskolában, de a szakvizsgát a sérülés miatt már nem tudtam letenni. Az iskola lehetőséget adott arra, hogy az utolsó félévre átkerüljek számítástechnikai szakra, és a 2,5 éves tananyagot fél év alatt elsajátítsam. Annyira nem szeretem ezt a területet, de a muszáj nagy úr, így teljesítettem a követelményeket. Tudtam, hogy a végzettség később hasznomra válhat, vállalhatok vele adminisztratív munkát, vagy bármit, ami ilyen jellegű tudást igényel” – mondja.

Nehéz indulás

A végzés után Hajni sokáig nem talált magának munkát, végül egy ismerős segítségével tudott elhelyezkedni egy bicskei mezőgazdasági cégnél, ahol adminisztratív munkát végzett, időközben babája is született. Amikor kisfia hároméves lett, és elkezdett óvodába járni, Hajni megpróbálta átbeszélni a lehetőségeket a munkahelyén – a baba miatt nem tudott például hétvégén dolgozni –, de érdemi választ nem kapott a vezetőségtől. Emiatt kezdett el új lehetőségeket keresni, majd találta meg mostani munkahelyét. „Emlékszem, hogy kellett írnom motivációs levelet, utána pedig hamar jött a jó hír, hogy felvesznek. Épp nyaraltunk, amikor erről értesítettek, nem sokkal később már kezdhettem is. A munkába gyorsan belerázódtam, hamar lettek törzsvásárlóim is” – mondja Hajni.

Tatabányai munkahelyét csak fél évre hagyta el, de akkor is csak azért, mert átkerült a bicskei szakrendelőbe. „Bár itt élek, nem bánom, hogy csak fél évig dolgoztam a város rendelőintézetében. Tatabánya közelebb áll a szívemhez, ott már összebarátkoztam az áruház dolgozóival is, ha kell, segítjük is egymást például pénzváltással” – mondja. A munkában nincs szüksége segítségre, mindent meg tud oldani egymaga, ami eleinte nehézséget okozott, arra is hamar talált megoldást. Arra persze van példa, hogy a vevők megkérdezik, segítsenek-e neki feltépni egy-egy sorsjegyet vagy sorsjegycsomagot, de az ilyen jellegű felajánlást nem szokta elfogadni.

Hajni a szabadidejét párjával és kisfiával tölti, aki már hatéves, jövőre iskolába megy. Sokan rácsodálkoznak erre, de szeret kreatív munkákat végezni, érdekli minden, amit kézzel tehet. „Régebben hímeztem is, de jelenleg a vágható, formázható, ragasztható dekorgumi a kedvencem. Készítettem belőle például tojástartót, vagy a kisfiamnak álarcot és farsangi jelmezeket. Mivel mostanában felkapott lett a Halloween is, így arra is szívesen készülünk jelmezzel, vagy csak arcfestéssel, amit szintén én csinálok kisfiamnak és magamnak is” – mondja. Habrózsából csinált már mutatós rózsafát és rózsaboxot is. 

Jöjjenek a halak!

Hajninak meglepő hobbija a horgászat, amire párja miatt kapott kedvet. "Ő nagyobb halakra vadászik és főleg ragadozókra, míg én általában kishalakat fogok ki, kárászt, keszeget, de akadt már a horgomra sügér is. A halat viszont nem szeretem, csak a párom fogyasztja, és még a kisfiunk is csak barátkozik vele. Ő akkor örül a legjobban, ha nagy halat lát, mindig azokra pályázik” – mondja. A család a horgászatra már saját módszertant is kidolgozott: Hajni a spiccbotjával kifogott kishalakat átdobja párjához, aki vagy azokkal, csak csontival fogja ki a nagyobbakat. Bár nőktől ez szokatlan, de a horgászatra már annyira rákapott, hogy karácsonyi munkahelyi bónuszát is részben új botra költötte. Készül a horgászvizsgájára is, ami szükséges ahhoz, hogy önállóan is horgászhasson, saját engedélyt válthasson ki.

Táborkeresés egy kerekesszékes konyhatündérrel

Flóra és az egyik barátnője elhatározta, hogy idén főzős táborba mennek, felfedezni az olasz gasztronómia világát. Tapasztalatom szerint a mi esetünkben nem elég egy szimpla jelentkezés, ezért első lépésként fel szoktam hívni a szervezőket, hogy tudják-e fogadni a kerekesszékes kislányomat. A telefon végén lévő hölgynek elmondtam a szükséges információkat, mire ő kerek perec kijelentette: „Anyuka, a gyermeke nem fogja jól érezni itt magát!” Elkeseredtem a válasz hallatán, és magamban hozzá is fűztem: ha így állunk hozzá már az elején, akkor nagy eséllyel így is lesz... Drávucz Rita jegyzete.

Elolvasom

„Aki nyitott a sérültek felé, az ezt valamilyen szinten maga is visszakapja”

Több mint harminc éve dolgozik trolisofőrként, és közel húsz éve segíti szabadidejében a mozgássérült embereket. Brandt Viktor először az Álomszállítót álmodta meg, majd elkezdte az érintettek életét a mindennapokban is akadálymentesebbé tenni. Kirándulások szervezése mellett segíti az egyéni ügyintézéseket, igyekszik ott lenni mindenhol, ahol szükség van rá.

Elolvasom