null

„Szentül hisszük, hogy nem az utólagos akadálymentesítés a jó megoldás”

Ma már bevett gyakorlat, hogy az akadálymentesítés tervezését, vagy rosszabb esetben utólagos kivitelezését tapasztalati szakértők is segítik, akik speciális helyzetüknél, fogyatékosságuknál fogva jobban fel tudják mérni a lehetőségeket. Hogyan dolgoznak az ilyen szakemberek?

Tóth Zoltán idén áprilisban lesz 40 éves, egyéves korában bénult le. A gerincében akkor alakultak ki rosszindulatú daganatok, azok eltávolításakor pedig orvosi műhiba történt, gerincvelejét átvágták. „Mindig is kerekesszékben éltem, tanulmányaimat is magántanulóként, speciális iskolákban folytattam. A diákotthon jellegű rehabilitációs intézmény a Mexikói úton volt, utána a Hermina úton, a Mozgássérültek Állami Intézetében érettségiztem. Ezt követően kezdtem el önállóan élni, felnőni, dolgozni. Eleinte egy telemarketing cégnél dolgoztam, majd egy telekommunikációs nagyvállalathoz kerültem, ahol 10 évet töltöttem. Ez idő alatt nagyon sok dolgot megtanultam” – mondja.

Technikai beállítottságú emberként túlnyomórészt mobiltelefonos rendszerekkel, hálózatfejlesztéssel, hálózatépítéssel foglalkozott, az utolsó három évben pedig az ügyfélmegtartás lett a feladata, kiemelt ügyfelekkel is foglalkozott. Ezt követően kezdett el tapasztalati szakértőként, csoportvezetőként dolgozni az Egyetemes Tervezés a Fogyatékossággal Élők Szolgálatában Egyesületnél, ami egy nonprofit szervezet.

Szociális gondolkodás

Ez a munka szociális gondolkodást igényel, ami segíti a fogyatékossággal élő társadalmat és a körülöttük élő ép embereket is. Szoktak például érzékenyítő tréningeket tartani, véleményezik, auditálják épületek, létesítmények akadálymentesítését. Ilyen feladatokban Tóth Zoltánnak már komoly tapasztalata van. Amikor felmerült, hogy Magyarország olimpiát, és azzal együtt paralimpiát is rendezhet, országos szinten ők auditálták a stadionok csarnokait. Ez közel 30 sportlétesítményt jelentett, felmérésük hatalmas feladat volt, közel egy évig tartott. „Ezek a munkák úgy történnek, hogy kimegyünk személyesen – nem csak kerekesszékesek, hanem látássérültek, idősek és autizmussal élők is – majd az épületeket alaposan bejárjuk, lerajzoljuk, lemérjük, mindezt számítógépesen feldolgozzuk. Ezt követően készítjük el a szakvéleményt – magyarázza.

Végeztek feladatokat a Szerencsejáték Zrt.-nek is, amire nagyon büszke, mint mondja, imádja az összes játszóteret, ami a közreműködésükkel készült. Ott is az egyetemes tervezls eszmerendszere szerint dolgoztak, mert szentül hisszük, hogy nem az utólagos akadálymentesítés a jó megoldás, hanem az, ha előre gondolkozunk.

Járművek és épületek

Segítettek a BKV-nak és a BKK-nak is, ahol irodai dolgozókat és jegyárusítókat oktattak, érzékenyítettek több kurzusban. Ez a projekt azért is kiemelkedő volt, mert a most futó 1-es, 4-es és 6-os villamosok forgalomba helyezés előtti tesztelését is ők végezték. Hatalmas feladat volt az is, amikor átnézték a most forgalomban lévő buszokat, összesen 15 márka 60 járművét. A minden apróságra kiterjedő tesztelést hagyományos és elektromos kerekesszékesek, mopedesek és látássérültek végezték, kipróbálták például a rámpákat, megnézték, minden megfelelő-e. Az utóbbi időben az Ikeával is elkezdtek komolyabban együtt dolgozni, de most auditálják a Kifli.hu új irodaházát is, amely szeretne megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztatni. „Látszik, hogy egyre több cég figyel ezekre a szempontokra, törekednek arra, hogy egy befogadóbb környezetet alakítsanak ki, ezzel pedig nagy lépést tesznek egy akadálymentesebb jövő felé” – teszi hozzá a tapasztalati szakértő.

„A nőiesség komplex fogalom, fontosnak tartom külsőleg és belsőleg is”

Még ma is gyakori, hogy a sérüléssel, fogyatékossággal élő nőkre a társadalom nem nőként, hanem inkább gyerekként, gyámolítandó személyként tekint – akkor is, ha amúgy felnőttek, akár már családot is alapítottak. Erről a témáról és a nőiesség kérdésköréről Nagy Mónikával, a Szerencsejáték Zrt. karitatív hálózatának munkatársával beszélgettünk.

Elolvasom