Vállsérülése miatt bal kezét csak korlátozottan tudja használni, de mivel munkaállomását ehhez igazították, ez nem akadályozza a feladatok ellátásában. Rusz Jánosné sorsjegyárusító asztala egy gyulai szupermarketben áll, ott várja vásárlóit, akik közül többel baráti a kapcsolata.
Rusz Jánosné 2019 óta dolgozik a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, ahol pár évvel azt követően helyezkedett el, hogy leszázalékolták. Cukorbetegségét 2016-ban fedezték fel, nem sokkal később pedig balesetet szenvedett. „A sérülés miatt meg kellett műteni a vállamat, de az egyik karom azóta is csak 40 százalékosan működik. Az asztmám miatt nehézségeim már korábban is voltak, de azzal még tudtam normál munkakörben dolgozni” – mondja. Mária a munkaügyi központ segítségével jutott el a Szerencsejáték Zrt. karitatív hálózathoz, azt megelőzően nem volt könnyű elhelyezkednie, megfelelő munkát nem igazán talált. „Fél évig például portásként tevékenykedtem egy szociális foglalkoztatóban, ahol egy héten több napot kellett folyamatosan dolgoznom, amit egy hét szünet követett. Ez a munkabeosztás nem volt az állapotomhoz illeszthető, így muszáj volt váltanom. A sorsjegyárusi feladatok már megfelelőek, ez nem jelent számomra nagy megterhelést.”
Mivel Gyula egy 28 ezer fős kisváros, az emberek többnyire ismerik egymást, pláne az olyan helyszíneken, mint egy élelmiszerüzlet „Az értékesítőasztalomnál számos ismerőssel találkozom, sokan egyben a törzsvásárlóim is. Szeretek emberek között lenni, a munkám kapcsán lettek új ismerőseim is, akikkel szintén szoktam beszélgetni.” Máriát a feladok elvégzésében semmi nem akadályozza, a munkaállomása úgy lett kialakítva, hogy a karját ne kelljen felemelnie, és mindent el tudjon végezni a jobb kezével. Külön figyelnie csak a cukorbetegségére kell.
„A munkába mindig a reggeli után indulok, étkeznem pedig naponta háromszor kell, ami könnyen megoldható. Az inzulinom úgy lett beállítva, hogy kis étkezésekre nincs szükségem, ami nagy könnyebbség.” Hasonlóan más kollégákhoz, a vevők Máriának is szoktak édességgel kedveskedni, amit ő cukorbetegsége miatt nem ehet meg, de ha hazaviszi, akkor férje szívesen elfogyasztja. Van három kisunokája is, a legkisebb nemrég érkezett. „Ők sajnos nem élnek Gyulán, így nem tudok velük minden nap találkozni. Az egyik fiam Tökölön lakik, ami tőlünk messze van, a másik viszont a közeli Mezőberényben, így őket gyakran meg tudjuk látogatni.” Mária szabadidejében németül tanul, korábban járt külön tanfolyamra is. Férjével szívesen felkeresi a gyulai fürdőt is.
