"Tarts velünk egy akadálymentes jövőért!" szemléletformáló programunk keretében életre hívott videósorozatunk Tabuk nélkül szekciójában meghívottaink olyan tabukérdésekre válaszolnak, amiket ti kérdeztetek és sokunkban felmerült, de korábban nem mertük megkérdezni. Célunk, ezáltal olyan üzenetek átadása a társadalom számára, ami elősegíti a fogyatékossággal élőkkel szembeni sztereotípiák lerombolását. További inspiráló tartalmakért @mindenkikepes3347
Tabuk nélkül Lengyel Zsófiával
„A munkatársakkal összetartunk, ha kell, támogatjuk, segítjük egymást kölcsönösen”
Két évtizede dolgozik sorsjegyárusként a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál Kocsis Angéla, akinek értékesítőasztala a mosonmagyaróvári Karolina kórház- és rendelőintézetben áll. Vevőinek jelentős részét sok éve ismeri, többükkel akkor is vált néhány szót, ha sorsjegyet éppen nem vesznek.
„Mivel itthon sosem volt, a személyi asszisztenciát még az érintettek sem ismerik.”
A Freekey társalapítójaként dolgozik azért, hogy a fogyatékossággal élők személyi asszisztenciával kaphassanak lehetőséget a teljes élethez. Csángó Dánielnek megadatik, hogy finanszírozni tud egy ilyen szolgáltatást, de ez nem mindenhol alapvetés, és az érintettek szüleitől sem várható a végtelenségig ilyen segítség. Társaival nem a jótékonykodásban hisz, hanem abban, hogy az államilag támogatott asszisztencia lehetőséget ad arra, hogy a sorstársak adófizetőkké válhassanak, és családtagjaik is kiléphessenek az önkéntes segítés ördögi köréből.
„Elfogadó családban nőttem fel, már gyerekként tudtam, sokféle érték van”
Magyarországon 1993 után, a közoktatási törvény változását követően kezdett elterjedni, hogy az akadályozottsággal élő diákok ép társaikkal közös intézménybe járjanak. Az integráció korát megelőzve ágyazott meg ennek a Gyermekek Háza, amelynek alapítója és vezetője a kezdetektől a diákok sokszínűségére fókuszált. Kókayné Lányi Mariettát pályájáról és motivációiról faggattuk.