Kaszáné Stolcz Hajnalka karitatív sorsjegyárus. Minden nap átutazza a várost, hogy értékesítőként dolgozhasson. Fontos számára a munka és szereti is. Önálló és független. Szerinte minden munkáltatónak törekednie kell az akadálymentes környezetre és a megváltozott munkaképességűek befogadására, hiszen teljesértékű munkát végeznek, épp úgy, ahogy ő is.
„Ugyanolyan értékű emberek vagyunk, mint bárki más”
„Bízunk benne, hogy a handbike nálunk is meghonosodhat”
Balesete után ismerkedett meg a handbike-kal, és azóta szinte elválaszthatatlan tőle, azzal jár munkába és ügyeket intézni, időnként pedig hazai és külföldi versenyekre is benevez. Lévai Endre igyekszik segíteni, hogy a kerékpárhoz hasonló, de háromkerekű közlekedési eszközt itthon is több mozgássérült használhassa.
„Jó érzés, hogy a korábbi vásárlóim máig megismernek, megkérdezik, hogy vagyok”
Ugyan a sorsjegyárusítói munkát csak fél éve kezdte meg a karitatív hálózatnál, de a nemzeti lottótársasággal már régóta kapcsolatban állt, mert családi élelmiszerüzletükben magánlottózó is működött, később pedig klasszikus lottózóban is dolgozott. Bóta Noémi konduktorként szerzett diplomát, de azon a területen csak néhány évig dolgozott, hamar bevonzotta a kereskedelem.
„Az előítéletek szerepet játszottak abban, hogy doktori rövidítést akartam a nevem elé”
Bár általános iskolai osztályfőnöke azt javasolta, legyen kefekötő, ő inkább a gimnáziumot, majd a jogi egyetemet választotta. Ő volt Magyarországon az első oktató, aki államilag elismert adatvédelmi tisztviselőket képzett. Később letette a mesterséges intelligencia és technológiai jogi szakvizsgát, nemrég pedig csatlakozott az Ability Fashion csapatához is. Dr. Bölcskei Krisztián hisz abban, hogy az akadályok mozgássérültként is legyőzhetőek.