Ugyanolyan ember, mint bárki más, ne érezze magát a többieknél se jobbnak, se rosszabbnak – ezt még édesanyja mondogatta kisebb korában, Papp Vivien pedig azóta tartja magát ehhez. A nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál dolgozik sorsjegyárusként, és bár kerekesszékkel közlekedik, mottója az, hogy kellő kitartással és motiváltsággal bármit el lehet érni. Munkája mellett hobbijaira is időt szán, fest és képeit értékesíti is, kirándul, koncertekre jár és blogot is ír.
Októberben lesz egy éve, hogy Vivien a nemzeti lottótárság karitatív hálózatánál dolgozik, amiről egy barátjától hallott először. Ő már régóta értékesít sorsjegyeket, és amikor megtudta, hogy Vivien a gimnázium végeztével másodállást keres, egyből felhívta a figyelmét erre a lehetőségre. „Elmondta, hogy ez a munkahely megbízható és befogadó, nagyon jó a szemléte. A feladatok is tetszettek, így jelentkeztem a vállalathoz, majd miután felvettek, el is kezdődött a hat hónapos próbaidőm, azt követően véglegesítettek. Értékesítőasztalom egy óbudai szupermarketben áll, sok a törzsvevőm. Az iskola mellett részmunkaidőben már dolgoztam a Nem Adom Fel kávézóban is, nem hagytam abba azt a munkát sem. Ott már hat éve vagyok. Az alapítványi feladatokat otthonról végzem, bejárnom csak ritkán kell. Elsősorban adminisztrációs teendőim vannak, de szoktam vendégeket fogadni és előadásokat is tartani, megesik, hogy a kávézót mutatom be érdeklődőknek” – mondja.
A nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál Vivien hat órában értékesít sorsjegyeket, és bár ez folyamatos jelenlétet igényel, ebben sem akadályozza az, hogy a gerinc eredetű izomsorvadások közé tartozó spinális izomatrófia 3-as fokozatában érintett. Ez az SMA néven emlegetett betegség legenyhébb változata, amit kétéves korában ismertek fel nála. „Akkoriban még nehezen diagnosztizálták ezt a problémát, a lábamból vett szövettani mintát is csak külföldi laborban tudták kiértékelni. A komoly kivizsgálásra azért került sor, mert úgy kezdtem el járni, mint akinek csípőficama van, nagyon keveset ettem és nagyon vékony voltam. Abban az időszakban még keveset tudtak erről a betegségről, nem lehetett érdemben kezelni sem. Az általános iskola alsó tagozatát a Mozgásjavító EGYMI-ben végeztem el, de a felsőbb osztályokat már integrált környezetben töltöttem, ami folytatódott a gimnáziumban is. Ott az épek mellett tanultak mozgáskorlátozott, hallássérült és látássérült diákok is, akadt olyan gyerek is, akinek beilleszkedési problémája volt. A legjobban mindig integrált környezetben éreztem magam – emeli ki Vivien.
Kell az önállóság
A karitatív hálózat munkatársa nyolcéves kora óta használ kerekesszéket, elektromos változattal nyolc éve közlekedik. Bár munkahelyén nagyrészt boldogul egyedül, otthoni környezetben segítségre van szüksége amiatt, mert nem tud állni és járni, ágyból felkelni. Szüleitől már különköltözött, jelenleg testvérével él albérletben. Mivel az önállóság fontos számára, de a segítségről nem tud lemondani, azt tervezi, hogy olyan rehabilitációs otthonba költözik, ahol támogatást bármikor kérhet, de amúgy a maga ura lehet. Terve megvalósítását új hobbija is segítheti, ugyanis festeni kezdett, környezete pedig meggyőzte arról, hogy ezt ne csak a saját öröméért tegye, hanem a vászonra festett képeket értékesítse is. Ezzel gyűjthetné össze azt az összeget, ami a „beugró” lehet egy ilyen otthonba.
A festészet mellett Viviennek más hobbija is van, szeret például koncertekre járni és kint lenni a szabadban, kirándulni. Nagy kedvence a Margit-sziget, de imádja a Gellért-hegyen lévő Filozófusok kertjét is, ahová akadálymentesen fel tud jutni. Szívesen ellátogat Tihanyba, de volt már kirándulni Biatorbágy környékén is. Szokott koncertekre is járni. A járványügyi lezárások idején blogírásba kezdett, élettörténetét ott mutatta be a tágabb környezetének. Szeret szemléletformáló programokat is tartani, amire elsősorban iskolákban nyílik lehetősége, de volt már előadása rehabilitációs intézetben is.
