Még ma is gyakori, hogy a sérüléssel, fogyatékossággal élő nőkre a társadalom nem nőként, hanem inkább gyerekként, gyámolítandó személyként tekint – akkor is, ha amúgy felnőttek, akár már családot is alapítottak. Erről a témáról és a nőiesség kérdésköréről Nagy Mónikával, a Szerencsejáték Zrt. karitatív hálózatának munkatársával beszélgettünk.
Nagy Mónika négy éve dolgozik sorsjegyárusként a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, munkája során nap mint nap emberekkel találkozik, aktív magánemberként is. Bár születése óta mozgássérült és nagyobb távokat csak elektromos kerekesszékével tud megtenni, vezeti otthon a háztartást, ellátja a családját, ha ideje engedi, akkor utazik is. Férjével, aki egészségesként tekint rá, két gyereket nevelnek, van három kutyájuk, úgy élnek, mint egy átlagos család. Mónika életében fontos szerepet tölt be a divat is, imád nő lenni.
„A nőiesség számomra komplex fogalom, fontosnak tartom azt külsőleg és belsőleg is. Azt gondolom, hogy előbbit magunkban hordozzuk, utóbbit pedig az idő előrehaladtával szívjuk magukba akár a divat világából, akár szokásokkal, akár tanulással. Az ápoltság alapvető kérdés, a mai világban pedig az egyéb dolgok is fontosak, néha túlzottan is. Azt látom, hogy ebből a szempontból a mozgáskorlátozottakat nem feltétlen ítélik meg jól, gyakran például azt gondolják, hogy a testi akadályozottság értelmi problémát is jelent. Már velem is megesett – egyszer ráadásul orvosnál –, hogy azért, mert kerekesszékben ülök, a kezemet pedig néha feszesebben tartom, azt feltételezték, hogy nem értem a nekem elmondottakat. Ez eredményezi időnként az, hogy úgy kommunikálnak velem, mintha gyerek lennék. Ez nagyon bántó, így jó lenne rajta változtatni.”
Mónika úgy érzi, hogy munkája is segíti, hogy az emberek szeme felnyíljon, hogy másképp viszonyuljanak az akadályozottsággal élő nőkhöz. „A vevőim és a közvetlen környezetem már nem nézi külön a kerekesszékem, csak velem együtt, ők ebből a szempontból olyanok, mint a férjem vagy a gyerekeim. Mivel az esélyegyenlőség fontos számomra, tartom a kapcsolatot az Ability Fashion csapával is. A társadalmi vállalkozás modellcsapata szintén szintén segíti azt, hogy a társadalom a nőt is meglássa bennünk. Mert mi is tudunk szépek és vonzóak lenni, csak meg kell adni a lehetőséget arra, hogy ezt megmutassuk.”
Mónika nőiességét a munkája során is megélheti, annak köszönhetően erősödött meg az önbizalma is. Megjelenésére már korábban is figyelt, de miután elkezdett sorsjegyárusítóként dolgozni, a kezére még nagyobb hangsúlyt fektetett. Erre vásárlói is felfigyeltek, körmeit gyakran megdicsérik, sokan arra is rákérdeznek, ki a manikűröse. Az ennek nyomán induló beszélgetések segítik a társadalmi szemléletformálást, annak egyértelművé tételét, hogy a fogyatékossággal élő nők számára a nőiesség ugyanolyan fontos, mint a többségi társadalom női tagjainak. Hogy ők is ugyanúgy lehetnek barátnők, feleségek és édesanyák. Mert soha nem a kerekesszék számít, hanem komplexen az egész ember.
