Jó érzés, hogy itt, Amerikában nagyon komolyan veszik az akadálymentesítést és az ehhez kapcsolódó természetes érzékenyítést. Feltűnt, hogy sokan járnak aktív vagy elektromos kerekesszékkel, és több szolgáltatóhelyen bérelni is lehet ilyen eszközöket, ha valakinek ideiglenesen lenne rájuk szüksége. Még az óriási szupermarketek bejáratánál is van lehetőség beleülni egy-egy elektromos járgányba annak, akinek megerőltető lenne a bent lévő hosszabb távokat megtenni. Mert ugye van ilyen – függetlenül attól, hogy átmeneti vagy állandó állapotról, azaz fogyatékosságról van-e szó.
Azt tapasztaljuk, hogy rengeteg az óriási méretű akadálymentes parkolóhely, ami azért is nagyszerű, mert tényleg minden irányból szüksége lehet térre a kerekesszéket használó utasnak, vezetőnek. Hogy miért, arról egy korábbi blogbejegyzésemben tettem már említést: vannak olyan speciális autók, ahol hátulról vagy oldalról nyitható ki a rámpa a felhasználója számára.
Otthon előfordult velünk bevásárlóközpontban, de sok más helyen is (nem győzöm írni a kedves, bár módosítást kérelmező leveleket), hogy két normális, azaz számunkra kisméretű parkolóhelyre festették oda a kerekesszékes helyet ábrázoló logót, kijelölve ezzel a mozgáskorlátozott parkolóhelyeket. Lehetetlenség ilyen méretű helyeken kerekesszékkel az autó mellé állni és kiszállni-beszállni, olyan kicsik ezek a parkolóhelyek, hogy még én is alig tudok ott mozogni ép felnőttként. Valójában két szabványos méretű helyre lenne szükség egy mozgáskorlátozott parkolóhely kialakításához. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy sajnos rendszeresen fordul elő, hogy jogosulatlanul veszik igénybe ép emberek a számunkra kialakított parkolóhelyeket. Vajon miért nem figyelnek erre eléggé? Fontos lenne, hogy ne akadályozzuk, hanem segítsük egymást.
Na de térjünk vissza Amerikára: Flórával igyekszünk minden apró részletet megfigyelni. Például azt, hogy miképp biztosítják az akadálymentes környezetet és hogyan viszonyulnak a fogyatékossággal élőkhöz. Utóbbira kiváló példa, hogy az egyik nagy bevásárlóközpontban a ruhákat bemutató plakátokon különböző rendellenességgel, fogyatékossággal élő modellek szerepelnek a képeken. „Boldog vagyok, hogy ezt láthattam!” – mondja Flóra. Azt is megosztotta velem, hogy azon gondolkozik, elmenjen modellnek, mert szeretné minél több emberrel megosztani a pozitív élményét és azt, hogy a fogyatékossággal élők is értékesek és fantasztikusak. Valljuk be: igaza van! Olyan klassz lenne, ha az emberek nem félnének a másságtól csak azért, mert ismeretlen, hanem nyitottak lennének arra, hogy megismerjék a különbözőségeket és szívesen segítenének előítélet nélkül azoknak, akiknek szükségük van rá.
Egyébként egyre több reklámban, filmben és sorozatban is látni akadályokkal élőket. Arra, hogy láthatóvá váljanak, nemcsak azért van szükség, hogy végre a környezetünk fizikailag is akadálymentessé váljon, hanem azért is, hogy kialakuljon az emberek pozitív hozzáállása. Ez mindenkinek jó, annak is, aki segít és annak is, akinek segítenek. Egy biztos: változásra van szükség – és legfőképpen figyelemre és nyitottságra.
