null

„Hiszem, hogy előadásaim hatására az emberek elgondolkodnak az élet szépségein és nehézségein”

Szerepelt már hazai és külföldi társulatok darabjaiban, idén februárban pedig Charlie című szólóestjét is bemutatta a fővárosi Eötvös10-ben. Kerekesszékes előadóművészként olyan üzeneteket és érzelmeket tud átadni nézőinek, amelyeket szavakba foglalni gyakorlatilag lehetetlen lenne. Tóth Károly élete nem indult könnyen, de hála a szerető és befogadó környezetnek, meg tudja valósítani álmait – közönsége legnagyobb örömére.

Tóth Károly hatalmas energiákkal rendelkező életvidám fiatal, aki ha nem ülne kerekesszékben, senkiben fel nem merülne, hogy élete mennyire nehezen indult. Az előadóművésznek orvosi mulasztás miatt károsodott a mozgás- és a beszédközpontja három hónapos korában. Gyerekkora óta részt vett fejlesztéseken, de mindennapjait ma is nehezített beszéddel és kerekesszékesként éli. Ennek ellenére nem átkozódik, hanem vidám és célokkal teli. Bár segítségre sokszor van szüksége, azt tud és mer kérni – interjúnk közben is természetes módon jelezte, hogy kávéját csak szívószállal tudja meginni, és kérte, vegyük azt ki táskája oldalzsebéből, és helyezzük a poharába. Segítettük azt is, hogy sálát le tudja venni. Az ilyen jellegű személyi asszisztencia része Karcsi életének. Lakását maga bérli Óbudán, és kerekesszékes táncosként dolgozva eltartja magát, de barátai folyamatosan mellette vannak. Az önkéntesek nélkül elképzelhetetlen lenne az élete, hiszen sok dolgot nem tud önállóan megcsinálni. De ehhez már hozzászokott, és abszolút elfogadja.

Fotó: Laáber Anna

„Szegeden születettem és ott jártam óvodába, speciális pedagógiai csoportba. Az általános iskolát is konduktív pedagógiai rendszerben végeztem, a környezetem mindig támogató volt. A középiskolával már bajban voltunk, mert a szüleim a városban nem találtak olyan intézményt, ami engem fogadott volna. Emiatt kezdett el édesanyám nyomozni, és találta meg a fővárosi Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központját. A Merekben vettek pártfogásba, az érettségit is az annak épületében működő Addetur Alapítványi Szak- és Középiskolában tettem le. Az osztályfőnököm történelemtanár volt, az ő biztatására egyetemre is jelentkeztem. Első diplomámat az ELTE történelem alapszakán szereztem, utána pedig elvégeztem a Károli Gáspár Református Egyetem színháztudomány mesterszakát. Egyetemistaként már munkatapasztalatokra is szert tettem, mert a Pesti Színházban és a Nemzeti Színházban is gyakornokoskodtam. A színháztudományi mesterszakon a fogyatékossággal élő emberek színházi megnyilvánulásairól írtam a diplomámat.”

Valóra váltott álmok

Karcsi az előadóművészethez már kamaszként is kötődött, köszönhetően annak, hogy a fővárosban – amikor már a Merekben élt – bekerülhetett egy integrált tánccsoportba. „Előadóművészi pályámat a Táncánia együttesben kezdtem, és bár még mindig dolgozom velük, már önállósodtam is. Azért törekedtem erre, mert azt éreztem: a lelkemből fakadó érzelmeket úgy tudom a leginkább átadni a közönségnek. Hiszek abban, hogy előadásaim hatására az emberek elgondolkodnak az élet szépségein és nehézségein.” Karcsi a kortárs táncformák közé tartozó kontakt improvizációt műveli. Ebben az általa is kivitelezhető technikai elemeken kívül – ilyenek például a dőlések és az érintések – komoly szerepet kap az önkifejezés és a kommunikáció is. Minden elemében különleges és őszinte tánc ez, ami olyan érzelmeket és gondolatokat közvetít, amelyeket szavakkal nem lehet kifejezni. Karcsi az emberek szemléletét a közösségimédia-felületeken keresztül is igyekszik formálni. Másképtánc nevű Facebook-oldalának rengeteg követője volt, de miután feltörték és elvették tőle, nem tudta visszaszerezni. Most keményen dolgozik azért, hogy újonnan létrehozott oldalára – ami a Másképvaló – Diffedance névre hallgat – visszataláljanak a követői.

Remélhetően ez nem lesz nehéz, hiszen Karcsi rengeteg helyen jelen van. Volt már színpadon az Artman és Hodworks társulatával, sokat utazik külföldre – nemrég épp Németországban járt –, és itthon is fellép különböző eseményeken. Idén februárban az Eötvös10-ben mutatta be Charlie című szólóestjét, amit Hód Adrienn, a Hodworks alapítója rendezett és koreografált, idén márciusban pedig újabb darabban – az Artman Trafóban tartott premierjén – is láthatták az érdeklődők. Karcsi tavaly a Nyomik című filmben is szerepelt, aminek a címét a szereplők adták. A Puskin Moziban tartott bemutató után a rendező mellett ő is várta a nézők kérdéseit. Az előadóművész működött már együtt a kaposvári és veszprémi színházzal is, amit szintén élvezett. Kipróbálta magát más területeken is, volt például animátora az Ability Parknak, ahol játékos formában mutatta be az érdeklődőknek a fogyatékossággal élő emberek mindennapjait. A Nem Adom Fel Alapítványnál tapasztalati szakértőként szerzett rutint, participatív oktatóként pedig dolgozik az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán is. Utóbbival az a célja, hogy a leendő szakemberek jobban megismerhessék a fogyatékossággal élő embereket. Karcsi aktivistaként részt vesz a személyi asszisztencia hazai meghonosítására törekvő Freekey munkájában, és önkéntesként segíti a fogyatékossággal élő emberek életminőségének javítását zászlajára tűző Rehab Critical Mass tevékenységét is. Nagyon örül annak, hogy külső tagként bekerülhetett a XII. kerületi önkormányzat humán bizottságba is. Itt a fogyatékosüggyel és a művészeti tevékenységekkel foglalkoznak, így ezen keresztül is segíteni tudja a sorstársakat.