Mérnök-informatikusként végzett csaknem harminc éve, de azon a területen alig talált munkát látássérültként – aztán amikor megkapta a lehetőséget, beindult a karrierje. Ma már informatikai céget vezet és segédeszközökkel foglalkozik, alapított egy könyvkiadót is. Dvariecki Bálint novemberben Gránit Oroszlán példaképdíjat is átvehetett felelős üzletember kategóriában.
Hatodikos korában, az első számítógépek megjelenésekor kezdett el érdeklődni a számítástechnika iránt, de azt, hogy később nonprofit informatikai cége lesz, még akkor sem sejtette, amikor megszerezte a diplomáját. Dvariecki Bálint Balatonbogláron született, és már egy-két éves korában kiderült, hogy Marfan-szindrómája van. Ez a genetikai eredetű betegség a kötőszöveteket gyengíti, és azon keresztül nemcsak a mozgásszervrendszert, illetve a szív- és érrendszert érintheti különböző mértékben, hanem a látást is. A szemészeti elváltozások itt elsősorban abból adódnak, hogy a genetikai rendellenesség a szemlencse tartószalagjának kötőszövetére is kihat, és gyengíti.
„Nálam a legfőbb gond abból eredt, hogy a tiszta látást maga a szemlencse gátolta. Akkoriban még nem léteztek olyan lézeres műtéti technikák, amelyekkel ezt orvosolni lehetett volna, emiatt a szemlencsémet fagyasztásos módszerrel próbálták eltávolítani. Ez sikerült is, de sok időt kellett kórházban töltenem, és a látásom érdemben nem lett jobb. De nem volt annyira rossz sem, hogy speciális iskolába kelljen járnom, így az általánost a megszokott módon kezdhettem el, és ott be is fejezhettem a harmadik osztályt. Váltanom azt követően kellett, hogy belekeveredtem egy verekedésbe, aminél megütöttek egy bottal – ennek nyomán lett annyira komoly retinaleválásom, hogy teljesen megvakultam a jobban funkcionáló szememre. A másikon 20 százalékos volt a látásmaradványom, ami a vakság és a gyengénlátás határán mozog. Így kerültem Budapestre, a Vakok Általános Iskolájába, ahol kollégista lettem. Az ottani közösségben az én látásom kifejezetten jónak számított, így ugyan megtanultam a Braille-írást, de a tankönyveket sokszor normál formában olvastam, nagyítóval. A számítástechnika iránt hatodikban kezdtem el érdeklődni, amikor megjelent az első Brailab típusú beszélő számítógép, amit aztán az IBM-ek követtek.”
Főszerepben az informatika
Általános után a Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskolába adta be a jelentkezését, és ott folytatta tanulmányait kollégistaként. Ez az iskola integrált volt, két látássérült is elkezdte itt a tanulmányait Bálint mellett. „Ez a környezet sem okozott számomra gondot, közlekedni még éjszaka is tudtam bot és bármilyen segítség nélkül. Miután megszereztem az érettségit és a középfokú programozói képesítést, hazaköltöztem a szüleimhez. Nagy szerencsém volt, mert Balatonbogláron pont ekkor indult a Gábor Dénes Főiskolának egy kihelyezett tagozata, amire felvettek. A diplomámat ott szereztem meg informatikus mérnök és műszaki menedzser szakirányon, és egyből el is kezdtem munkát keresni a környéken. Semmilyen lehetőséget nem találtam, így visszaköltöztem Budapestre, ahol kivettem egy albérletet, de az álláskeresés ott sem volt könnyű. Pedig akkoriban még segédeszközök nélkül használtam a számítógépet, egyedül arra volt szükségem, hogy a képernyőfelbontást nagyobbra állítsam. Ennek ellenére senki nem akarta elhinni, hogy egy látássérült jó informatikus lehet.”
Dvariecki Bálint és Nagy Sándor, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöke
A sorozatos visszautasítások bántották, de aztán az édesanyjának köszönhetően eljutott hozzá egy hirdetés, amelyben a Budapesti Tanítóképző Főiskola – ami az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának elődje volt – keresett informatikust. Ezt az állást meg is kapta, három évvel később pedig már informatikai csoportvezetőként dolgozott. Később tudta meg, hogy a felvételében az is szerepet játszott, hogy a leendő főnöke korábban tanár volt a szakközépiskolájában, és ott leinformálta őt. Azt követően döntött úgy: megadja a lehetőséget a fiatal informatikusnak.
Egyből mély vízbe
Bár a kezdés nem volt egyszerű, a munkaköréhez kapcsolódó feladatokat az első perctől el tudta látni. „Indulásképp kaptam rengeteg alkatrészt, amikből össze kellett rakjak egy olyan szervert, ami sokféle feladatot el tudott látni, kezelte például az e-mail klienseket, fájlokat. Elsőre megijedtem ettől, de aztán az interneten elkezdtem utánanézni a teendőknek, és megalkottam a kért szervert. Amikor csoportvezető lettem, a főiskola már egy 120 gépes rendszerrel működött, és én annak lettem a felelőse. Ekkor már nekem kellett felvennem új kollégákat, hozzám tartozott a számítógépek beszerzése közbeszerzési eljárásokban, és a fejlesztések levezénylése is.”
Dvariecki Bálint négy évvel a munkakezdés után, 2004-ben indította el saját vállalkozását, a később nonprofittá váló Alko-Soft Bt.-t, amivel eleinte csak mellékállásban, esténként és hétvégenként foglalkozott. „Számítógépeket szervizeltem és számítógépes rendszereket üzemeltettem, az első éveim küzdelmesek voltak. Ennek oka az volt, hogy az egyes helyszínekre a főiskolai munkám után mentem el, és amikor egy probléma nem volt helyben javítható, a számítógépeket busszal kellett hazacipelnem, a javítás után pedig visszavinnem. Bekapcsolódtam az Informatika a Látássérültekért Alapítvány munkájába is, ahol én vezényeltem le az egyik képernyőnagyító program honosítását. A főállásomat 2008-ban hagytam ott, mert azt éreztem, hogy saját vállalkozásom már adhat elég feladatot.”
A váltásra az is rásegített, hogy ekkor keresett informatikust a Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesülete napi négyórás munkára, bértámogatás mellett. „Itt a feladat az volt, hogy felügyeljem a civil szervezet elektronikus eszközeit, és ha a tagoknak bármilyen informatikai problémája van, akkor segítsem őket az otthonukban is. Ez a fajta munka számomra visszalépést jelentett mind fizetésben, mind szakmailag, de nem bántam, mert mellette szabadon foglalkozhattam a cégemmel. Ebben az időszakban a szabályozás engedte, hogy a fogyatékossággal élő emberek ilyen munka mellett is működtethessenek vállalkozást.”
Új utakon
Dvariecki Bálint látása 2012 magasságában – amikor egy fülgyulladás a szemére húzódott – tovább romlott, de ez a munkakedvére nem hatott negatívan, sőt még fokozta is. „Ekkor egy rendeletmódosítás megtiltotta, hogy bértámogatott munka mellett vállalkozni lehessen, így döntési helyzetbe kényszerültem: vagy maradok az egyesületnél alkalmazottként, vagy viszem tovább a cégem, ami ekkor már nemcsak informatikai támogatással foglalkozott, hanem rendszerek kiépítésével, üzemeltetésével és fejlesztésével, illetve segédeszközeinek honosításával és forgalmazásával is. Be tudtam például hozni az országba olyan digitális nagyítókat, amelyek itthon is megfizethetőek voltak. Ezeket sikerként éltem meg, így végül a cégem mellett döntöttem, de kezdetben csak egyedül dolgoztam, az első munkatársat csak két évvel később, 2014-ben vettem fel. Ma már három kolléga foglalkozik nálunk informatikai segítségnyújtással, egy pedig adminisztrációs munkát végez.”
A cégvezető 2012-ben a NESsT programjába is bekapcsolódott. „Mivel nyertem a társadalmi vállalkozások fejlesztésével és támogatásával foglalkozó nemzetközi szervezet pályázatán, elvégezhettem náluk egy üzletiterv-készítési kurzust. Ezt követően két olyan szolgáltatástervet kellett elkészítenem és prezentálnom, ami segíti a látássérültek mindennapjait. Az egyik egy olyan szolgáltatásterv volt, ami számukra is lehetővé teszi a távoli, informatikai segítségnyújtást, ami technológiailag akkortájt vált elérhetővé. A másik terv egy digitális újságolvasói rendszer létrehozásárához készült, ami aztán 2017-ben, amikor nyertünk hozzá egy pályázatot, meg is valósult. Ez volt az e-Rikkancs, aminek a fejlesztésébe két vak programozót is bevontam. Ez a szolgáltatás online, hangos formában tette hozzáférhetővé a nyomtatott sajtótermékeket, de sajnos nem lett sikeres. A gond az volt, hogy a lapkiadók többségével nem igazán boldogultunk: egyszerűen nem vállalták azt a plusz munkát, ami ahhoz kellett volna, hogy a tördelt anyagokat rendszeresen megkapjuk megfelelő formában.”
A LESEK-et tavaly decemberben immár tizenkettedik alkalommal rendezték meg
Ugyan az e-Rikkancs a gyakorlatban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, Dvariecki Bálint olyan ötlettel is előállt 2012 magasságában, amit siker koronázott. Ez volt a LESEK, amit először 2013-ban szerveztek meg. „Ennek a konferenciának az ötletét az adta, hogy azt tapasztaltam: hiába van jelen a hazai piacon is számos olyan cég, ami látássérülteknek kínál modern eszközöket, azokat sokan nem ismerik. Az ezeket bemutató konferenciát az én ötletem alapján szervezte meg a Hermina Egyesület, a fővédnöke pedig a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége lett. A LESEK-et azóta minden évben megtartják – a legutóbbin már külföldi szervezetek és cégek is részt vettek –, csak a járvány időszaka maradt ki.”
Könyvek, könyvek és könyvek
Mivel 2015 óta a fogyatékossággal élő emberek bértámogatott munka mellett újra vállalkozhatnak, Dvariecki Bálint a Hermina Egyesülethez is vissza tudott térni. Ott ismét napi négy órában lát el informatikai feladatokat, és megoldja a tagok számítógépes gondjait is. Vállalkozóként is talált újabb feladatokat, cégével elindította például a DITAL nevű elektronikus könyvtár webes rendszerét.
„Erre a szerzői jogi törvény adott lehetőséget, az ugyanis engedélyezi, hogy a látássérültek korlátozott formában, de megoszthassák egymás közt ingyenesen az elektronikus könyveket. Ebbe a munkába önkéntesek is bekapcsolódtak, a segítségükkel tettünk elérhetővé 30-40 ezer könyvet. Ezt a rendszert két éve adtam át a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének, ők azóta tovább is fejlesztették. Így jött létre egy fantasztikus könyvtár, amiben már több mint 10 ezer hangoskönyvet és 40-50 ezer e-könyvet érhetnek el a látássérültek ingyenesen. Az idei tervem az, hogy az ottani műveket a szövetséggel együttműködve olyan nyomógombos eszközön is fogyaszthatóvá tegyem, amit idősek is tudnak használni. Ez azért lenne fontos, mert köztük sokan még ma is idegenkednek az okostelefonoktól, illetve az érintőképernyőktől.”
A cégvezető öt évvel ezelőtt egy könyvkiadót is alapított, ami a pályakezdő írókat segíti. „A HELMA ötlete akkor fogalmazódott meg bennem, amikor egy hangoskönyveket készítő régi ismerősömmel, Pregh Balázzsal beszélgettem. Ő mesélt nekem arról, hogy sok olyan kezdő, amatőr író van, aki a pályán nem tud elindulni, nem tudja sehol megjelentetni a kéziratát. Ezt segítendő először egy olyan webes felületet fejlesztettünk, amin ezt meg lehet tenni, majd elindítottunk egy online kiadót is, amivel már jelen vagyunk a hangoskönyvek és e-könyvek webshopjaiban. Nyomtatott formában 2023 óta foglalkozunk könyvkiadással, és már vannak olyan szerzőink is, akiknek a művei bekerültek a nagy könyvesboltok kínálatába. Elindítottuk a Magyar könyv és magyar termék mozgalmat is, amivel kifejezetten a kortárs magyar szerzőket szeretnénk támogatni. Ennek a projektnek az a célja, hogy a gyerekek újra megszeressék az olvasást, kedvet kapjanak akár az íráshoz is. Meghirdettünk pályázatokat, és létrehoztunk egy olyan mentorprogramot, amin hat gyerekkel foglalkozik egy éven át hat olyan szerző, akinek már több könyve is megjelent.”
Nem maradt láthatatlan
Dvariecki Bálint munkájára sokan felfigyeltek az elmúlt évtizedekben, 2025 novemberében a Gránit Oroszlán díjat is átvehette felelős üzletember kategóriában. „Nagyon örültem ennek az elismerésnek, pláne azután, hogy megtudtam: az egyik szerzőnk jelölt rá. Ennél a díjnál a korábbi díjazottak bírálják el a jelöléseket, a döntés pedig titkos szavazáson születik meg. A jelölésről tudtam, de bevallom, meglepődtem, amikor felhívtak, és elmondták: én is egyike vagyok annak a három embernek, akinek odaítélték az egyik kategóriában.”
Dvariecki Bálint, kezében a Gránit Oroszlán díjjal
Dvariecki Bálint számára a munka mellett a család is fontos: feleségével 2004-ben ismerkedett meg, lányuk most 16 éves. „Nálunk a gyerekvállalást nagyon meg kellett fontolni, mert a betegségem, noha nem feltétlenül alakul ki mindenkinél, és a súlyossága is eltérő, nagy eséllyel öröklődik. A családalapításba azért mertünk belevágni, mert a helyzet ma már jobb, mint korábban: a látást már meg lehet menteni szemműtéttel, és kezelhetők a szív- és érrendszeri problémák is. Ilyesmi nálam is kialakult, emiatt nagyjából tíz éve műbillentyűt kaptam, és szükségem volt egy aortaműtétre. A Marfan-szindróma sajnos a lányomnál is jelentkezett, de nála a látásproblémát tudták korrigálni műlencsével, ő szerezhet majd jogosítványt is. Nála a gerincprobléma, ami nálam egyáltalán nem jelentkezett, a betegsége vezető tünete, műtétre is szüksége volt emiatt. De komolyabb gondja a lányomnak sem lett az operáció után: ma kéttannyelvű gimnáziumba jár, és éli az átlagos tinédzserek életét.”
