Miután rendezőasszisztensként debütált egy csaknem ötven országban játszott akcióthrillerben, saját filmjén kezdett el dolgozni Papp Roland – egy olyanon, ami kapcsolódik a fogyatékosság témájához is. Rövid videókban már korábban tapasztalatot szerzett az alkotó, akinek élete nem indult egyszerűen – végtaghiánya miatt sok hátrány érte, de ő ezekből előnyt kovácsolt.
Papp Roland féloldali, részleges végtaghiánnyal született, ami esetében azt jelenti, hogy a bal karja a jobbnál 23 centivel rövidebb, és csak két ujj van rajra. „Hároméves és hatéves korom között több műtéten is átestem, és mindegyik nagyon megviselt – de inkább lelkileg, mint fizikálisan. Ennek elsődleges oka az volt, hogy akkoriban még olyan volt az egészségügyi ellátás, hogy a kórházban nem tarthattam a kapcsolatot a családtagokkal, nem jöhettek be hozzám a szüleim sem. A helyzetemet nehezítette, hogy az egyik alkalommal gyomorsavtúltengés is kialakult nálam, ami miatt plusz két hetet bent kellett töltenem a klinikán. Pozitív változás akkor történt az életemben, amikor a szüleim kapcsolatba kerültek A Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvánnyal, ahol elkezdtem úszni. Az uszodában remek csapat kovácsolódott össze, és az úszóedzőnk, Málnai István – akit mindenki csak Pikének hívott – vitt bennünket versenyezni is. Tőlünk nevelődött ki Pásztory Dóri, kétszeres paralimpiai bajnok is. Mellette megismertem Lévay Petrát is, aki később paralimpikon triatlonos lett, felnőve pedig átvette az alapítvány vezetését."
Sportolni Roland is szeretett, de őt leginkább a művészetek vonzották, főképp azok iránt kezdett el érdeklődni. Ebben szerepet játszott, hogy édesanyja annak idején basszusgitáros-énekesnő volt, és neki köszönhetően közelről is rálátott a színpadi munkára. Egy ideig Roland is zenei pályán mozgott, zongorázott és énekelt, több helyen fellépett. Ez van! nevű együttesével 2008-ban az Eurovíziós Dalfesztiválra is kijutott, dalaikat pedig játszották hazai rádiók és a zenei csatornák. A lemezszerződésük meghiúsulása után – aminek kimondva-kimondatlanul a végtaghiányához is köze volt – Roland elfordult a zenéléstől, és új lehetőségeket kezdett keresni.
„A történtek eléggé megviseltek, sok időbe és energiába telt, mire összeszedtem magam – de ma már úgy érzem, mindez az előnyömre vált. Azt érzem, ennek köszönhetően váltam erősebbé és tudatosabbá, úgymond bölcsebbé. Elkezdtem filmrendezést tanulni, és asszisztensként bekapcsolódtam egy tévésorozat forgatásába is. Komolyabban 2020-ban kezdtem el ezen a területen dolgozni, amire az adott lehetőséget, hogy akkor indult Magyarországon egy angol-amerikai-magyar filmprodukció forgatása. Ez volt a Silent Zone, aminek én lettem a rendezőasszisztense.”
Papp Roland (balra) Deák Péterrel, a Silent Zone rendezőjével és producerével (középen), valamint Grósz Arthur Valentinnel, a film zeneszerzőjével (jobbra)
Az akcióthriller tíz évvel egy titokzatos vírusjárvány kitörése után játszódik, benne a világ romokban hever, a csendet csak zombik törik meg. Ebben a környezetben jelenik meg egy veterán katona és egy fiatal harcos, akik nemcsak a saját életükért küzdenek, hanem egy várandós nőt és annak férjét is meg kell védeniük. Roland a film stáblistájában Roland Taylor Cohenként szerepel, aminek, túl azon, hogy nemzetközi piacon ez a név jobban hangzik, személyes indíttatása is van. Ez ahhoz kötődik, hogy ugyan édesanyja és édesapja korán elváltak, de anyukájának volt egy első férje is, aki annak idején disszidált. Roland őt később ismerte meg és jó kapcsolatot ápol vele, így megkérte, hogy művésznévként másodikként viselhesse az ő vezetéknevének, a Szabónak az angol megfelelőjét is. A Cohen név története szintén érdekes: ez a biblia eredetű Kohen szóból származik, és angolul papot jelent. Így ez Roland eredeti vezetéknevéhez, a Papphoz kapcsolható.
Forog a kamera
„A Silent Zone forgatása nagyon izgalmas volt, jártunk több régi laktanyában, Sármelléken és Keszthelyen is – de a helyismerettel rendelkezőket leszámítva senki nem mondaná meg, hogy a filmünk Magyarországon készült, és viszonylag kicsi, egymillió dollár alatti költségvetésből. A produkciót márciusban mutatták be az Egyesült Államokban, és utána játszották további negyvenhét országban, még Kínában is. Itthon október végén vetítették a mozik egy hónapig, és már tudjuk azt is, hogy megvette az egyik nagy streamingszolgáltató.”
A Silent Zone forgatása
Rolandnak rendezőasszisztensként a film diszponálása volt a feladata, úgymond ő volt a rendező jobbkeze. A gyártásvezetővel szorosan együttműködve neki kellett döntenie a szereplők érkezéseiről, elkészíteni a beosztásokat, navigálni a kellékeseket, összeszervezni a filmforgatás teljes folyamatát.
„A munka nem volt egyszerű, megesett többször az is, hogy 48 óráig nem aludtam. De a filmforgatás ilyen, élveztük minden pillanatát. A csapattagok remekül összecsiszolódtak, most úgy tűnik, hogy velük készül el az első saját filmem. Annak én leszek a forgatókönyvírója és a főszereplője, és valószínűleg a társrendezője is. Ez a Silent Zone-hoz hasonlóan kis költségvetésű produkció lesz, most próbáljuk rá összekalapozni a pénzt. Angol nyelven fog forogni, és egy félkarú extrémsportoló túléléstörténetet mutatja majd be. Nála a végtaghiány nem veleszületett lesz, hanem egy baleset következményeképp jön létre kellő dramaturgia mentén. A százperces nagyjátékfilm történetről egyelőre csak annyit mondhatok el, hogy benne a rég nem látott testvéremmel megyek el túrázni a hegyekbe, és az egyik hegytetőn beszakadok egy mély, aknaszerű gödörbe, ami miatt eltörik a jobb, amúgy egészséges karom.”
A forgatásra a stáb már megkezdte a felkészülést is. Roland például megtanult falat mászni – tavasszal előfordult, hogy heti kilenc edzése volt –, és hamarosan élesben is sziklát fog mászni. Mert azt is meg lehet tanulni fél kézzel. „A film forgatási helyszíne még nem dőlt el, a költségvetési lehetőségektől függően dilemmázunk romániai, spanyolországi, marokkói és amerikai lehetőségek között. Olyan mozit szeretnénk, ami látványos és izgalmas, és ami a világon bárhol felkelti az emberek érdeklődését. Amiben megmutathatjuk, hogy attól, hogy valakinek hiányzik valamije, még képes lehet bármire, amire az épek, sőt még túl is szárnyalhatja őket. A filmtervvel februárban megyünk a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválra, majd a Cannes-i fesztiválra is. Szeretnénk megtalálni azokat az embereket, akik érzik, hogy ennek a történetnek az üzenete mennyire fontos.”
Érkeznek a kisfilmek
Roland nemcsak nagyjátékfilmekben gondolkodik, hanem készít rövidebb videókat is. Ilyenek voltak azok a kisfilmek is, amelyeket A Végtaghiányos Gyerekekért Alapítvány egyik kampányához forgatott. „Ez a projekt nagyon sikeres volt, a három videónkat – mindegyik gyerekszereplőkkel készült – több mint hétmillióan nézték meg. Jó élmény volt a forgatás is, a kicsik nagyon aranyosak voltak végig, még annak ellenére is, hogy az egyes beállításokhoz sokat kellett várniuk. A gyerekekkel való munka egyszerre hálás és nehéz feladat: nekik egyszerűen véges a türelmük, nem értékelik, ha kétszer-háromszor meg kell ismételniük valamit.” Roland kisebb videókat cégeknek is készít közösségimédia-kampányokhoz, és van egy mikulásos projektje is, ami már régóta fut. „Ez egy olyan szolgáltatás, amin a Mikulás mesét mond és közösen énekel a gyerekekkel, majd néhány kedves szó kíséretében kiosztja az ajándékokat is. Ehhez a műsorhoz már van külön Youtube és TikTok csatorna is, közel 85 ezer követővel. Az ezekre felkerülő rövid videóknak az elkészítése teljesen más, mint a filmforgatás, a két műfajt össze sem lehet hasonlítani.”
Roland nyáron írt egy könyvet is, ami a Mindenki fogyatékos, még te is! címet viselni. Az önéletrajzi alapokon nyugvó motivációs könyv az Egyesült Államokban már megjelent e-book formájában angolul, a hazai kiadókkal pedig most vannak folyamatban tárgyalások. Ez a könyv humoros formában, de mélyen érinti a fogyatékosság kérdését, megpróbálva csökkenteni fogyatékos és ép emberek közti távolságot. Ez Rolandnak minden területen fontos, úgy a magánéletben, mint a szakmában.
