Elhatároztuk, hogy a kislányunknak, Flórának szeretnénk egy kiskutyát, akivel játszótársak és egymás támogatói is lehetnek az évek során. Az elején nem is gondoltuk, hogy ez a kapcsolat és a befektetett munka olyan erővel bír, hogy Sámson hivatalos segítőkutyává válhat. Egy régi szolnoki ismerősünk, Szilvi, aki önkéntesként dolgozik a NEO Magyar Segítőkutya Közhasznú Egyesületnél segítőkutya-kiképzőként, meggyőzött minket, hogy képesek vagyunk egy ilyen nagy kihívást közösen megvalósítani – Drávucz Rita jegyzete.
Elhatároztuk, hogy a kislányunknak, Flórának szeretnénk egy kiskutyát, akivel játszótársak és egymás támogatói is lehetnek az évek során. Az elején nem is gondoltuk, hogy ez a kapcsolat és a befektetett munka olyan erővel bír, hogy Sámson hivatalos segítőkutyává válhat. Szilvi – egy régi szolnoki ismerősünk, aki önkéntesként dolgozik a NEO Magyar Segítőkutya Közhasznú Egyesületnél segítőkutya-kiképzőként – meggyőzött minket, hogy képesek vagyunk egy ilyen nagy kihívást közösen megvalósítani – Drávucz Rita jegyzete.
Először is azt kellett eldöntenünk, hogy milyen fajtájú kutya lehet képes erre a feladatra. Végül az uszkárra esett a választásunk, mert tanulékony és nem hullajtja a szőrét. A kutyus méretén elég sokáig töprengtünk. Először egy középuszkárra gondoltunk, aztán végül a törpeuszkár mellett tettük le a voksunkat, mert ő könnyedén fel tud ugrani akár Flóra ölébe is.
A NEO Magyar Segítőkutya Közhasznú Egyesület segített megfelelő tenyésztőt találni, és elkezdődött a nagy kaland! Az első próba az volt, hogy a kiválasztott kutya, hogyan fogadja a kerekesszékkel közlekedő kislányt, valamint miként reagál a hirtelen leeső tárgyak hangjára. Ekkor még nem avattuk be tervünkbe Flórát, csupán annyit árultunk el neki az apró kutyusról, hogy régi ismerőseinkké, akik meglátogattak minket. Mondanom sem kell, hogy szerelem volt első látásra! Két héttel később, Flóra hatodik szülinapi zsúrjának előestéjén megérkezett hozzánk a 12 hetes Sámson.
Atyaég, azt az örömöt sosem felejtjük el, ami akkor Flóra arcán volt! Alig hitte el, hogy gazdivá válik és folyamatosan azt kérdezte tőlünk: Anya, Apa, hogy került a lakásunkba Sámson? Természetesen a kiskutya része volt a másnapi nagy bulinak is, amit ugyanolyan könnyedén vett, mint az első találkozást.
A következő lépés egy terv kialakítása volt, hogy miként haladjunk lépésről-lépésre. Az ovi-suli után Sámson alapképzését Szilvivel kezdtük el. Ennek részeként Sámson 2 hónapot töltött náluk, további másik két segítőkutya társaságában, akik példásan a megfelelő útra terelték a kiskamaszt. Én csak úgy hívtam sportosan: edzőtáborozni ment. ?
Sokat gyakoroltunk vele, nagyon ügyesen és gyorsan fejlődött. Az alapképzések után Sámson hivatalosan is a NEO MSKE tanuló segítőkutyájává vált és elkezdődhetett a speciális képzése. Ehhez már Flóra jelenléte is kellett, így kéthetente képzésekre járt, sokszor az iskolai programokat és fejlesztéseket követően, hogy végül 2023 nyarán vizsgát tehessünk. A képzésnek és a sok gyakorlásnak köszönhetően Sámson ma már szinte bármit meg tud csinálni, amivel Flórának segít. Felvesz például tárgyakat a földről, kinyitja, becsukja az ajtót, pénzérmét vesz fel a földről, tárgyakat tudok vele küldeni Flórához.
A vizsganapon és azt megelőzően is nagyon izgultunk, több ok miatt. Egyrészt a vizsga előtt kaptunk egy hívást az aktuális hivatalos szervezettől, hogy hiába regisztrálta az egyesület 1,5 hónappal a vizsga előtt mozgássérült-segítőkutya vizsgára Flórát és engem, mégsem tehetjük le azt a típusú vizsgát. Sámson csupán személyi-segítőkutya lehet a sikeres vizsgát követően. Ezt nem értettük, hiszen Flóra kerekesszékes.
Ez döntés nagyon elkeserített minket, főleg, hogy az utolsó pillanatban értesültünk róla, mert rengeteget gyakoroltunk a több és komplexebb feladatból álló nehezebb vizsgára. Valószínűleg első fecskék lehettünk volna, hogy kerekesszéket használó gyermek mellé – szülővel – készül mozgássérült-segítő vizsgát tenni egy kutyus. Meg kell azonban jegyeznünk, számunkra egyértelmű, hogy a mozgásában korlátozott gyermek mellé mozgássérült-segítőkutya passzol.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a két elnevezés ugyan különbözik, de továbbra is bárhová bemehetünk vele, ahogy ezt a 7/2009. (XII. 3.) számú SZMM rendelet is kimondja.
A személyi-segítőkutya vizsgán Sámsonnak és Flórának egy komplex feladatsort kellett teljesítenie. 3 fős vizsgabizottság figyelte minden lépésüket egy budapesti bevásárlóközpontban. Így már az autóból való kiszállást is, azt, hogyan jutunk el az adott pláza forgóajtójáig, hogyan telik a liftben való utazás és hogyan viselkedik a kutya a kosárcipelés közben. Előfordult olyan is, hogy idegennek kellett átlépnie a fekvő kutyuson, nem szabadott félnie a bevásárlókosár hangos zajától. Mosdó előtt kellett várakoznia, amíg mi bent tartózkodtunk. Aminek pedig nagyon örült Flóra a gyakorláskor: az ételmegtagadás. Ez a feladat arról szólt, hogy beültünk a Mekibe, ahol a sült krumpli “véletlenül” a földre esett és nem szabadott hozzányúlnia Sámsonnak.
A vizsgabizottság leginkább azt figyelte, hogy Flóra és Sámson egymást támogatva biztonsággal, a vásárlóközönséget nem zavaróan tudnak közlekedni. Büszkén kijelenthetjük: Flóra és Sámson kitűnően hajtották végre szinte az összes feladatot.
Mi történt vizsga után? Leteszteltünk pár üzletet, hogy beengedik-e az igazolvánnyal rendelkező segítőkutyát. Még sok helyen nehézkes a bejutás, de mi nem hagytuk magunkat. Hamar megtanultuk, mit kell mondani, és hogy fel kell mutatni a fényképes igazolványt, ez az esetek döntő többségében elégséges érvnek bizonyult. Azt tapasztaltuk, hogy sok üzletbe alapvetően nem engednek be kutyát, ezen felül azt is nehezen értették meg, hogy Sámson nem vakvezető, hanem segítőkutya, így rá is ugyanaz a szabály vonatkozik, vagyis be kell engedni az üzletbe. Akkor is, ha az üzlet bejáratánál táblával jelzik, hogy tilos a kutyával bemenni. Az ugyanis tévhit, hogy csak vakvezető kutya mehet be az üzletbe gazdájával.
Az ilyen jellegű érzékenyítésben nagyon sok még a teendője a kiképzőknek és a segítőkutya tulajdonosoknak is.
Foglalkoztat minket a gondolat, hogy lassan már Flórát is el kell majd engednünk egyedül a közeli boltba, hogy megtanulja az önálló közlekedést kerekesszékkel, hiszen már 10 éves. Segítőkutyával ő is biztonságosabban érzi majd magát, és persze mi is. Na persze ehhez az is kell, hogy akadálymentesek legyenek a boltok és a közutak, illetve hogy neki se kelljen Sámson beengedéséért minden alkalommal megküzdeni. A közelünkben található egy pékség, ahol a tulajdonos a bolt rámpáját lépcsőre cserélte idén nyáron. Amikor megkérdeztük, hogy ez miért történt, csak annyit mondott, hogy régen is megoldották a bejutást a babakocsival. No comment, majd beküldjük a kutyát 2 kifliért a kosárral a szájában. ?
Azt szeretnénk, és ezért küzdünk mindennap, hogy se Flóra, sem a sorstársai ne kerüljenek olyan helyzetbe, hogy magyarázkodniuk kelljen, mert nem tudnak bejutni, és soha ne kelljen átélniük az ezzel járó megaláztatásokat. Az akadálymentesítés fontos, és a fejekben kell elsősorban megkezdődnie. Ha ott sikerül, akkor már nem kell majd magyarázkodnia senkinek. Irány az akadálymentes jövő felé!
