A fogyatékossággal élők társadalmi integrációját és elfogadását a leginkább az segíti, ha az emberek már gyerekkorukban megértik: különbözőek vagyunk, de ugyanolyanok. Ezt a szemléletet erősíthetik azok az iskolai programok, amelyeket érintettek bevonásával szerveznek. Ilyen az Esély Sportnap, amit immár harmadszor rendeztek meg a fővárosi II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban.
Tavaly decemberben harmadszor tartották meg az Esély Sportnapot a fővárosi II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban. Az esemény ezúttal is lehetőséget adott arra, hogy a diákok megismerkedjenek a fogyatékossággal élő emberek sportágaival, velük közösen mozogjanak, szerezzenek élményeket. „Már nagyon vártuk ezt a napot, régóta készülünk rá a kollégáimmal. Fontosnak tartjuk a fogyatékossággal élők integrációját, szeretnénk segíteni, hogy a diákok nyitottak legyenek az érintettek felé. A gyerekek nagyon élvezték a programokat, sok mindent kipróbáltak” – mondja Drávucz Rita olimpikon, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó, aki az esemény szervezését a II. Kerületi Sport és Szabadidősport Nonprofit Kft. munkatársaként segítette. A Szerencsejáték Zrt. játszótérépítési programjának jószolgálati nagykövete nagyon aktívnak látta a gyerekeket, azt tapasztalta, hogy érdeklődve beszélgetnek a résztvevőkkel, lelkesen töltögetik az érzékenyítő teszteket.
Együtt könnyebb
Az eseményen jelen volt Ekler Luca világ- és Európa-bajnok paraatléta, paralimpiai bajnok, akinek előadását nagy érdeklődéssel követték a diákok. A gyerekeknek az ülőröplabda-válogatott tagjai bemutatót is tartottak, később pedig lehetőséget adtak arra, hogy a sportágat a fiatalok is kipróbálják. A Fogyatékosok Országos Diák-, Verseny- és Szabadidősport Szövetsége (FODISZ) kerekesszékes akadálypályával készült az eseményre, a MEREK Sportegyesület pedig a kerekesszékes emberek labdajátékát, a bocciát mutatta be a gyerekeknek.
Fotó: Budai Polgár / Téglás Zoltán
„Ez egy remek sportolási forma, ami azoknak is lehetőséget ad a játékra, akik csak a fejüket tudják használni, a kezüket és a lábukat nem. Ők fejpálcával guríthatják a labdát, és ily módon részei lehetnek a csapatnak. A diákok közül sokan érdeklődtek a sportág iránt, közösen űzték a kerekesszékes játékosokkal. Az ilyen jellegű érzékenyítés fontos, hiszen segíti, hogy a mostani fiatalok másképp közelítsék meg a mozgássérülteket, empatikusak legyenek velük szemben, támogassák őket” – mondja Köhler Gábor, a MEREK SE vezetőségi tagja.
Az eseményen harmadik alkalommal is részt vett a Mozgássérültek Állami Intézetének sportegyesülete, amelynek parasportolóival akár kerekesszékből is lehetett asztaliteniszezni, meg lehetett velük mérkőzni. Mindez megmutatta, hogy kerekesszékkel a pingpongra is nyílhat lehetőség. Jelen volt a rendezvényen a NEO Magyar Segítőkutya Közhasznú Egyesület, amely segítőkutya-bemutatóval kötötte le a gyerekek figyelmét.
Fotó: Budai Polgár / Téglás Zoltán
Részt vett a programon a Civilút Alapítvány is, amely több programmal várta a diákokat. „Mi második éve vagyunk itt jelen, szeretnénk a gyerekeknek minél több információt átadni a fogyatékosságokról, vagy akár a cukorbetegségről. Idén a Ne Sülj Fel! kvízzel készültünk, ami a Kapocs-kártya kiadványunkon alapul. Ez a különféle fogyatékosságokat, nehezítettséget mutatja be közérthetően, és az abban megtalálható információk alapján tudják a diákok kitölteni a szemléletformáló tesztet” – mondja Ruttkay Réka, a Civilút kuratóriumi elnöke.
Fotó: Budai Polgár / Téglás Zoltán
A Civilút munkatársaként jelen volt a rendezvényen Lukoviczki Réka is, aki sokaknak Robot Girl néven lehet ismerős. Réka huszonegy évesen, egy autóbaleset miatt vesztette el egyik lábát, 2015 óta blogot ír, előadásokat, workshopokat tart. „Személyes érintettségem révén is fontosnak tartom azt, hogy a fogyatékosügy része legyen a kultúránknak. A mostani eseményen a diákoknak azt próbáltam meg bemutatni, hogy milyen látássérültként élni. Ehhez párokba rendeztük őket, úgy, hogy egyiküknek a szemét bekötöttük, a másikukat pedig megkértük arra, hogy társukat kísérjék végig az iskolán. Ezzel az volt a célunk, hogy az érintettek az intézményt más szemmel lássák, megtapasztalják, milyen lehet látássérültként közlekedni, tanulni, sportolni, barátkozni. Ez is segíti, hogy a diákok nyissanak egymás felé, elfogadják fogyatékossággal élő társaikat.”
