null

„Fontos, hogy a gyerekek érzékenyítését a lehető legkorábban elkezdjük”

A tánc mindig jótékonyan hat a testre és a lélekre, segíti a közösségépítést és a kapcsolatteremtést – akkor is, ha azt kerekesszékkel űzik. Ezt ismerte fel a ParaDance Company csapata, akik nem csak fellépésekre járnak, hanem szemléletformáló programokat is tartanak iskolákban, idén részt vettek a Magyar Parasport Napján is.

A ParaDance Company csatapa egy baráti társaság tagjaiból állt össze 2012-ben, ötletét az adta, hogy mindannyian szerették a zenét és érezték annak felszabadító hatását, tudták, képes lebontani a határokat a kerekesszékek és a járó lábak között. „Én körülbelül hat éve csatlakoztam a csapathoz. Akkortájt a Máltai Szeretetszolgálat szervezett egy tábort mozgáskorlátozottaknak, a ParaDance pedig fellépett rajta. Én táncolni mindig is szerettem – már általános iskolában is táncoltam –, de mivel egy ideje már nem tettem ezt, a táborban félénk voltam. Egy barátnőm biztatására kerestem meg a csapatot, és egyből meghívtak egy próbára, mondván, nincs vesztenivalóm. Az egyesületben most hatan vagyunk, sajnos a járvány idején elvesztettük az egyik tagunkat, Gabit” – mondja Görömbei Renáta, a ParaDance Company elnöke és egyik táncosa.

A kerekesszékes tánchoz nincs szükség sem különleges kerekesszékre, sem előképzettségre, elkezdhető akár felnőttként is. Űzéséhez egyedül az kell, hogy a felsőtest és a kéz jól funkcionáljon. Van már olyan kerekesszékes tánc is, ami elektromos változattal is űzhető. Ez a forma valamivel nehezebb, mivel ott a tánc ritmusába azt is bele kell építeni, hogy a kerekesszék nem azonnal reagál a kézmozdulatokra, csak egy kis fáziskéséssel. Akármelyik formát űzze is valaki, a tánc mindenképpen jót tesz a testnek és a léleknek.

Fotó: ParaDance Company

Tánc és szemléletformálás

A ParaDance Company csapatának alapvetően heti egy próbája szokott lenni – viszont az 4 órás –, de az utóbbi időben ezek megritkultak a tagok egyéb elfoglaltságai miatt. Fellépésekre ettől függetlenül járnak, decemberben például részt vettek az Ability Fashion divatbemutatóján. „A korábbi időszakokban felléptünk Erdélyben is. Ott egy marosvásárhelyi, sérült embereket segítő egyesülettel működtünk együtt, akik minden évben tartanak egy sportrendezvényt. Az eseményt egy többórás gála zárta, mi mindig azon léptünk fel. Ez a program az egyik kedvencem volt, nagyon szerettem Erdélybe menni” – mondja Renáta. Belföldön sok helyre jár a táncegyüttes, a fellépések mellett pedig iskolákban is tartanak érzékenyítő, szemléletformáló programokat.

Nemrég a ParaDance Company táncosai a Magyar Parasport Napján, is részt vettek. Ehhez úgy kapcsolódtak, hogy korábban az egyik tagjuk versenytáncolt, Renáta pedig a tánc mellett erőemelő versenyző is. Az eseményen egy gimnáziumban tartottak előadást, végzős osztályoknak. „Az ilyen alkalmakon általában nem csak beszélünk, hanem táncolunk is, amit a gyerekek nagyon szeretnek. Megesik, hogy tudunk vinni plusz kerekesszéket, és így a diákok ki is próbálhatják annak használatát. Az a tapasztalat, hogy erre inkább a kisebbek vállalkoznak, a nagyobbak már félénkebbek, ők kérdezni is kevésbé mernek. Az utazásaim során is érzem, hogy míg a picik gond nélkül odajönnek hozzám, néznek és érdeklődnek, addig az idősebbek kevésbé, ők már jobban bezárkóznak, távolságot tartanak. Ezért is fontos, hogy a gyerekek érzékenyítését a lehető legkorábban elkezdjük.”

Fotó: ParaDance Company

Táborkeresés egy kerekesszékes konyhatündérrel

Flóra és az egyik barátnője elhatározta, hogy idén főzős táborba mennek, felfedezni az olasz gasztronómia világát. Tapasztalatom szerint a mi esetünkben nem elég egy szimpla jelentkezés, ezért első lépésként fel szoktam hívni a szervezőket, hogy tudják-e fogadni a kerekesszékes kislányomat. A telefon végén lévő hölgynek elmondtam a szükséges információkat, mire ő kerek perec kijelentette: „Anyuka, a gyermeke nem fogja jól érezni itt magát!” Elkeseredtem a válasz hallatán, és magamban hozzá is fűztem: ha így állunk hozzá már az elején, akkor nagy eséllyel így is lesz... Drávucz Rita jegyzete.

Elolvasom

„Aki nyitott a sérültek felé, az ezt valamilyen szinten maga is visszakapja”

Több mint harminc éve dolgozik trolisofőrként, és közel húsz éve segíti szabadidejében a mozgássérült embereket. Brandt Viktor először az Álomszállítót álmodta meg, majd elkezdte az érintettek életét a mindennapokban is akadálymentesebbé tenni. Kirándulások szervezése mellett segíti az egyéni ügyintézéseket, igyekszik ott lenni mindenhol, ahol szükség van rá.

Elolvasom