Néhány éve indult a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem inkluzív sportoktató szakirányú továbbképzése, aminek szakfelelőse három éve Ekler Luca paralimpiai bajnok. Az erre jelentkező szakemberek a legkülönbözőbb területekről érkeznek, de közös bennük, hogy a sportolást fogyatékosságtól függetlenül mindenki számára elérhetővé szeretnék tenni.
Mára mintegy harminc oktató kapcsolódott be a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem két féléves, inkluzív sportoktatói továbbképzésébe, ami segíti a fogyatékossággal élő emberek felé is nyitó sportszakemberek, oktatók és edzők képzését. Az erre jelentkezők olyan tudásra tehetnek szert és olyan kompetenciákat sajátíthatnak el, ami képessé teszi őket arra, hogy sportágtól és fogyatékosságtípustól függetlenül tudják gyakorolni hivatásukat. „Bár erre a szakra sokan az inkluzív úszásoktatás miatt jelentkeznek, mi nemcsak erre a sportágra figyelünk, hanem többe is betekintést adunk. Bemutatják például a bocciát, a kerekesszékes vívást és a többi kerekesszékes sportágat, a parasíelést és az ülőröplabdát. Foglalkozunk azokkal a fogyatékossági csoportokkal is, amelyeknek tagjai manapság jobban előtérben vannak. Ilyen például az autizmus-spektrumzavar és az ADHD” – mondja Ekler Luca kétszeres paralimpiai bajnok, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem inkluzív sportoktató szakirányú továbbképzésének szakfelelőse.
Az egyetem ezen továbbképzésére testneveléshez, sporttudományokhoz kötődő alapdiplomával lehet jelentkezni. Elvégezhetik például testnevelőtanárok és edzők, konduktorok, gyógytornászok, egészségfejlesztő szakemberek. Akik ilyen jellegű képzettséggel nem rendelkeznek, azok egyedi elbírálás alapján, egy felvételi beszélgetést követően nyerhetnek felvételt erre a szakirányra.
„A hallgatóinknak a képzés során elsősorban azt tanítjuk meg, hogy miképp kell edzéseket, foglalkozásokat tartaniuk fogyatékossággal élő embereknek. A tananyagunk nagyjából 60 százalékban elméleti, 40 százalékban pedig gyakorlati. Az első lépés minden évben az, hogy a hallgatóknak bemutatjuk az egyes fogyatékossági ágakat, hogy ezáltal jobban megismerhessék azokat. Ezt követően lehetőséget adunk arra is, hogy az érintettekkel együtt sportolhassanak, velük együtt tarthassanak foglalkozásokat különböző fogyatékossági csoportoknak, beértve a látássérülteket, szervátültetteket is. A hallgatóink járnak szakmai gyakorlatra is. Voltak például a zuglói Mozgásjavító Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményben, a Pethő Intézetben, a Vakok Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményében, ismertebb nevén Vakodában. Jártak már Fóton is, ahol a lovasterápiát ismerhették meg, és a Normafánál, ahol a síközpontban kaphattak betekintést a téli parasportágakba.” Ugyan a Testnevelési Egyetem ezen képzése önköltséges, a Magyar Paralimpiai Bizottság hirdet rá ösztöndíjprogramot, aminek keretében a tandíj egy részét átvállalják. Ennek köszönhetően már több olyan hallgató is elvégezhette a továbbképzést, aki szinte százszázalékos támogatás mellett tanulhatott.
A szélrózsa minden irányából
Az inkluzív sportoktató továbbképzés annak jellege miatt kis létszámú, de jelentkezők bőven vannak. Tavaly például tizenheten szereztek ilyen végzettséget, és ekkora a létszám idén is. Ez ideális ahhoz, hogy a gyakorlati oktatás is gördülékeny legyen. „A képzésünkre jelentkezők közül sokan eleve testnevelőtanárként dolgoznak, és csak a tudásukat akarják bővíteni, jobban szeretnék segíteni a fogyatékossággal élő gyerekeket. Olyan tanárokkal is találkozunk, akik az autizmusban vagy az ADHD-ban érintett diákokat szeretnék jobban bevonni az óráikba. Vannak olyan hallgatóink is, akik alapvetően más diplomával rendelkeznek, de már évek óta a parasport területén dolgoznak. Már olyan hallgatónk is volt, aki korábban paralimpikonként versenyzett, és részt vett több világeseményen is. Ő a visszavonulása után végezte el a képzésünket. A tavalyi évfolyamunk abból a szempontból is érdekes volt, hogy ott a hallgatóinknak majdnem a fele érintettként végezte el a képzést. Volt például több mozgássérült és végtaghiányos diákunk, és akadtak hallássérültjeink is. Idén a képzésünkre egy látássérült is jár, aminek köszönhetően én is sokat tanultam. Miatta át kellett vizsgálnom a teljes tanmenetet, meg kellett oldanom, hogy minden program olyan legyen, amibe ő is be tud kapcsolódni. A képzésben való részvétele a hallgatótársaknak is egy ’nulladik szintű’ érzékenyítés volt.”
Ekler Luca a korábbi években végzett szakoktatók közül többel is kapcsolatban maradt, és sokakkal inkluzív programokon, parasportnapokon, fogyatékosságokkal kapcsolatos rendezvényeken is összefut. „Ilyenkor látom, hogy nagyon jól használják azt a kapcsolatrendszert, amit az egyéves képzésük alatt kialakítottak. Például ha tanácsra van szükségük olyan sportággal kapcsolatban, amelyhez kevésbé értenek, egyből tudják, kihez fordulhatnak segítségért. Jó ezt látni, mert mutatja, hogy hallgatóink nemcsak a képzésen tanultakat sajátították el, hanem azt követően is törekszenek arra, hogy bővítsék a tudásukat.”
