Évekig kerekesszékes kosár- és kézilabdázott, majd amikor a szabályváltozások ellehetetlenítették az ezen sportágakban való versenyzését, paratriatlonra váltott, amiben 2023-ban Európa-bajnoki címet szerzett középtávon. Ifjabb Palkovits Tamás kézfeje elvesztése után, édesapja biztatására kezdett el sportolni, és ma már sérültséggel élő sportolókat is segít abban, hogy aktívak maradhassanak, versenyezhessenek.
Ugyan Palkovits Tamás iskolásként jól kosárlabdázott, felnőttként inkább az extrém sportok felé fordult, és kipróbált mindent, ami veszélyes. Sérülését mégsem ez okozta, hanem egy munkahelyi baleset, jobb kézfejét amiatt vesztette el. „A baleset után egy nyolcórás műtéten estem át, ami alatt az orvosoknak kétszer kellett újraéleszteniük. Egy nappal később tértem csak magamhoz, a történtekre nem is emlékeztem. A baleset ténye azt követően tudatosult bennem, hogy felkeltem, és észleltem a sérülésemet. Megtudtam, hogy a kézfejemet a szerencsétlenség napján visszavarrták, és az ujjaim – a hüvelykujjamat leszámítva – estig mozogtak is, de másnapra elüszkösödtek. Emiatt volt szükség az amputációra.”
Tamás a baleset után elkezdte felmérni a lehetőségeit, tervezni jövőjét. A sportolás azért került a látókörébe, mert édesapja, aki kosárlabdaedző, elkezdte biztatni. „Ő volt az, aki motivált engem, a javaslatára kezdtem el a Testnevelési Egyetemet. Apukám elvitt az elsősorban kerekesszékes kosárlabdával, kézilabdával és tenisszel foglalkozó soproni Sólymok Sportegyesülethez is, ahol hosszas gondolkodás után beültem egy székbe, aztán ott is ragadtam a klubnál. Az egyesület vezetője, Bihari Csaba vett a szárnyai alá, sokat köszönhetek neki. A kerekesszékes kosárlabdát vele együtt kezdtem el válogatott szinten űzni, és belekóstoltam a kézilabdába is.”
Labdajáték helyett triatlon
Változás 2019-ben történt Tamás életében, amikor a két parasportág szabályait úgy módosították, hogy a felsővégtag-hiányos emberek nem űzhették őket versenyszerűen. „Ekkor féléves szünetre kényszerültem, és egyéb lehetőségeket kezdtem keresni. Sportokat csak mellékesen űztem, elmentem például ultramaratonistákkal futni, illetve kerékpároztam. A versenyszerű sportolás akkor került újra képbe, amikor az egyik kerekesszékes ismerősöm – aki úszni ugyan nem látott, de tudta, hogy a futás és a bicajozás jól megy – megkérdezte, hogy nem próbálom-e ki a paratriatlont. Össze is kapcsolt a sportszövetséggel, a triatlon pedig megtetszett nekem. A versenyeken megismerhettem a műfaj legjobbjait is, versenyezhettem például Boronkay Péter tízszeres világbajnokkal, illetve Mocsári Bencével, aki kint volt a párizsi paralimpián. Találkozhattam Lévay Petrával is, aki Tokióban vett részt az ötkarikás játékokon.”
Tamás paratriatlonban maga is szép eredményeket ért el, 2023-ban például aranyérmet szerzett a középtávú Európa-bajnokságon. Ott a résztvevőknek két kilométert kellett úszniuk, kilencven kilométert kerékpározniuk, és le kellett futniuk egy félmaratont is. Ugyan Tamás maratoni távot eddig csak edzésen futott, de a jövő évi tervei között szerepel, hogy versenyen is megteszi ezt, méghozzá 3 órás szintidőn belül. Szeretne indulni egy Hyrox versenyen is, aminek lényege, hogy az egyes edzésállomások előtt – amelyeken például sífutógépen kell megtenni ezer métert, vagy éppen evezőgépen kell teljesíteni ugyanekkora távot – futni is kell ezer métert. Házi kedvencével ki szeretne próbálni egy kutyás futást is, de azt csak amatőr szinten. Mivel kutyájuk korábban nem volt – párjával csak nemrég fogadtak egyet örökbe, hosszas gondolkodás után – ez az élmény abszolút új lesz számára.
Főszerepben a gyerekek
Mivel Tamás a Testnevelési Egyetemen már megszerezte az edzői képesítését, elkezdett azon a területen is tevékenykedni. „Már hatodik éve foglalkozok olyan gyerekekkel, akik kerekesszékes kézilabdáznak és kosaraznak, és kézilabdaedzőként segítem a felnőtteket is. Szeretek meccseket is nézni, beleértve a régi felvételeket, amelyeket amiatt szoktam újra és újra megtekinteni, hogy találjak bennük olyan részleteket, amelyeket használni lehet a gyakorlatban, az oktatásban. Bár idén ép gyereket nem edzek, a korábbi években volt olyan csapatom is, és velük is csak pozitív tapasztalataim voltak. A szüleik az első edzésen mindig rácsodálkoztak a végtaghiányomra, de utána elfogadtak, a gyerekeket pedig hamar le tudtam nyűgözni. Ők mindig elámulnak azon, hogy fél kézzel is tudom vezetni a labdát, képes vagyok azt a csonkomon pörgetni, kosarat dobni vele. Ez azért jó, mert sok ép gyerek gondolja azt, hogy a bal keze ügyetlen, és emiatt meg sem próbálja használni. Engem látva viszont könnyebben elhihetik, hogy lehet bal kézzel is labdát vezetni, kosarat dobni. A gyerekeknek a fekvőtámaszt is be szoktam mutatni, hogy lássák, azt is meg lehet csinálni.”
Míg a gyerekekkel és a szülőkkel Tamásnak nagyon jók a tapasztalatai, addig a munkahelyeknél már változatosabb a kép. „Ott azt látom, hogy nem mindenhol hiszik el, hogy bármire képes vagyok. Pedig nálam a sérültség nem is olyan nagy, ha valamit előre átgondolok, akkor azt mindig meg tudom csinálni. De vannak pozitív példák is, dolgoztam például egy sportáruházban is a balesetem óta, amit nagyon szerettem. Most heti 30 órában tevékenykedek operátorként egy bútoripari cégnél, ami szintén befogadó. Itt a vezetőséggel úgy egyeztünk meg, hogy hétköznaponként 6 órától délig dolgozom, és a hétvégéim szabadok. Ez azért fontos, mert így nem okoz problémát, ha versenyre kell mennem vagy egyéb elfoglaltságom van, például edzést tartok gyerekeknek.” Tamás rendszeresen részt vesz érzékenyítő programokon is, amit nagyon fontosnak tart, hiszen segítik, hogy a társadalom nyitott legyen a sérültséggel, fogyatékossággal elő emberek felé.
