null

Közös játék, közös siker: a sport mindenkit összeköt

Integrált sportnapot tartottak a II. kerületi iskolák, melynek különlegességét az adta, hogy az ép és fogyatékossággal élő fiatalok egy csapatban, pontokat gyűjtve élhettek át közös sikereket, közös élményeket. Az eseményre paralimpiai bajnokok is ellátogattak, a játékból ők is kivették a részüket.

November közepén másodjára tartották meg az Esély Sportnapot a II. kerületi iskolák, az eseménynek ismét a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium adott otthont. A rendezvény most is a közös élményekre, közös sikerekre fókuszált, az ép és fogyatékkal élő fiatalokat igyekezett közelebb hozni egymáshoz. Ennek a sport kiváló eszköze, lévén a mozgást minden ember igényli, így vannak ezzel azok is, akik akadályozottsággal élnek. A sportolás az ő életükben is hasonló szerepet tölt be, mint az épekében, segíti az egészség megőrzését, az ügyesség fejlesztését, a fizikai erő növelését. Általa új barátokra, új kapcsolatokra is szert lehet tenni, aminek élményét nem lehet elvenni senkitől.

Az ilyen lehetőségek fontosságát Toponári Gábor, a Fogyatékosok Országos Diák-, Verseny- és Szabadidősport Szövetsége elnöke is kiemelte a megnyitón tartott beszédében. Az ügyvezető elmondta, hogy a kerület általános iskoláiba nagyjából száz akadályozottsággal élő diák jár, elengedhetetlen, hogy a sportolásra mindannyian kapjanak lehetőséget. Fontos az is, hogy az ép diákok se jöjjenek zavarba olyan esetekben, amikor fogyatékossággal élő társaikat kell megszólítaniuk, könnyen tudjanak velük barátkozni.

Az eseményen az általános- és középiskolák diákjai próbálhattak ki különböző mozgásformákat és sportágakat, például az ülőröplabdát, a bocciát, a para-asztaliteniszt, a vak-pingpongot és a vaksakkot, vagy éppen sötét szobában való boldogulást. Az ép és fogyatékossággal élő fiatalok közös csapatokban mérhették össze tudásukat, pontokat gyűjtve élhettek át sikereket, szerezhettek élményeket.

Közel a bajnokokhoz

A sportprogramokba Ekler Luca világ- és Európa bajnok paraatléta, paralimpiai bajnok is bekapcsolódott, a röplabdapályán rá is csapattagként tekinthettek a diákok.

„Már korábban is részt vettem ilyen rendezvényeken, voltam például a Magyar Parasport Napján. Mivel én is ott végeztem, számomra külön öröm, hogy a Testnevelési Egyetem hallgatói is részt vesznek az eseményen, segítik a lebonyolítást. Azt gondolom, hogy az ilyen sportrendezvényekre a kisebb gyerekek a legfogékonyabbak, ők a legjobban bevonhatóak, közönségként is ők a legkíváncsibbak. Ezzel kapcsolatban személyes élményem is van: egy általános iskolában az alsó tagozatosoknak tartottam előadást, játszottunk, jelnyelvet tanultunk, volt, akinek bekötöttük a szemét. Megmutattam az érmeimet és a felszerelésemet, de ők mégis azért álltak sorba, hogy megpróbálják a kezemen kinyújtani az ujjaimat. Miután nem sikerült, visszafutottak a sor végére, és újra megpróbálták. Hihetetlen, de ez hatalmas élményt jelentett nekik. Ez is mutatja, hogy a gyerekek nagyon jól bevonhatóak az ilyen programokba, remekül érzékenyíthetők. Az idősebb korosztály gyakran tartózkodóbb, ők kevésbé mernek kérdezni, közeledni. Emiatt fontos, hogy az inkluzív programok minél kisebb korban elkezdődjenek” – emeli ki a világcsúcstartó paraatléta.

Részt vett a rendezvényen Kiss Péter Pál világ-, Európa- és olimpiai bajnok parakajakozó is, aki az ilyen eseményeket szintén fontosnak tartja, már akkor is járt ilyenekre, hogy hivatásos sportoló lett volna. „Örülök, hogy egyre több integrált rendezvény jöhet létre, sokan dolgoznak ezért nagyon kitartóan. Itt az emberek láthatják, hogy épek és akadályozottsággal élők együtt is sportolhatnak, hogy a közös élményeknek nincs akadálya” – mondja a parakajakozó.

Péterhez a gyerekek is oda szoktak lépni az ilyen rendezvényeken, kérdezik a sportolásról és a hétköznapjairól is. „A fiatalok nagyon érdeklődőek. A gimnáziumban például most vagyok végzős, és az egyik osztálytársam az én hatásomra ment el segítőnek a para-wakeboardosokhoz. Olyan ép ismerősön is volt, aki miattam kapott kedvet a kajakozáshoz” – mondja.

A fiatalok játékába Drávucz Rita világ- és Európa bajnok vízilabdázó is bekapcsolódott. Az olimpikon, aki a Szerencsejáték Zrt. játszótérépítési programjának is jószolgálati nagykövete, az esemény szervezését, lebonyolítását segítette a II. Kerületi Sport és Szabadidősport Nonprofit Kft. munkatársaként.

Túl a sporton

Az eseményen nem csak sportprogramok voltak, hanem standok is. Ezeknél bemutatkozott például a Civilút Alapítvány, amely egyebek mellett olyan eszközöket keres, amelyekkel legyőzhetők a társadalmi akadályok, legyenek azok akármilyenek. Várta a fiatalokat a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar és a Hangzoona Kft. közös érzékenyítő állomása is, amelynél azt lehetett kipróbálni, hogy milyen lehet nagyot hallóként élni, a külvilágból érkező hangokat nagyothalló készüléken keresztül érzékelni. Jelen volt külön standdal a II. kerületi kormányhivatal népegészségügyi osztálya is, ahol a gyerekek egyebek mellett a higiénia kulisszatitkaiba kaphattak betekintést.

Négylábú támogatás: mire képesek a segítő és terápiás kutyák?

A segítőkutyák nem csak jelzéseikkel és fizikai közreműködésükkel tehetik könnyebbé a fogyatékossággal élő emberek életét, hanem lelkileg és szociális értelemben is támogatást jelentenek, segíthetik a társadalmi szemléletformálást. Erról mesélt nekünk Mányik Richárd, a NEO Magyar Segítőkutya Közhasznú Egyesületet elnöke. Kovács-Czirják Helga, a NEO segítőkutya-kiképzője a Segítő Szakmák Hónapján videóriportban is beszélt az egyesület tevékenységéről.

Elolvasom

Csoda a vízben – mikor segíthet a neuro-hidroterápia?

Központjaikba az ország minden tájáról érkeznek szülők, főleg központi idegrendszeri sérülésben érintett gyerekükkel. A kicsiket sokszor közvetlenül az újszülöttellátásból irányítják a Gézengúz Alapítványhoz, hogy ott a neuro-hirdoterápia mellett megkaphassanak minden olyan ellátást, amire szükségük lehet. Évente sok ezer gyerek fejlődhet ennek köszönhetően.

Elolvasom

Fejlesztés a nyeregben

Régóta használnak lovasterápiát a fogyatékossággal élő vagy sajátos nevelési igényű gyerekek fejlesztéséhez, kötődjön az mozgáshoz vagy viselkedéshez, beszédhez. Mivel esetükben nem egyszerű lovas foglalkozásról van szó, kulcskérdés – erről jogszabály is rendelkezik –, hogy a terápiát olyan szakember végezze, akinek megfelelő (gyógypedagógiai, gyógytornászi, vagy például pszichológusi) végzettsége van. Így érhető el, hogy a terápia tényleg a kicsik hasznára váljon.

Elolvasom